A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-13 / 2. szám

alma a számok tükrében ítős százaléka a házasságkötés első galma az elmúlt években nem mutat ében születik. Hazánk születési moz- fejlődést. Az élveszületések Az egész országban lélekszámban ezrelékben szarna Szlovákia területén lélekszámban ezrelékben 37-ben 235 858 16,3 79 862 22,6 48-ban 289 026 23,3 91 189 26,5 33-ban 271 671 21,2 99 124 27,5 55-iben 264 360 20,2 98 718 26,5 Ezen a téren az utóbbi hónapokban ;sú fejlődés tapasztalható. Az élveületések száma 1956 júniusában a ztársaság területén 20,5, Szlovákia rületén 27,3 ezrelék. Az élveszületések számának csökke>e ellentmond a házasságkötések száma immár évek óta tartó növekedésének. A gyermeknevelési pótlék újabb emelése remélhetőleg szintén kedvezően fogja befolyásolni az elkövetkezendő években a születések számát. Milyen a halálozás? Tovább élünk! A lakosság halálozási arányszáma Szlovákia területén lélekszámban ezrelékben Az egész országban lélekszámban ezrelékben !7-ben 189 085 13,1 49 527 14,0 18-ban 147 374 11,5 40 873 11,9 tf-ban 134 435 10,5 35 598 9,9 '5-ben 125 786 9,6 32 680 8,8 'ilágviszonylatban is igen nagy erednynek számít a csecsemőhalandóság у éves életkorig) erősen csökkenő ayzata. Mig 1937-ben 1000 élve szü;tt gyermek közül 117,4 (Szlovákiá-I 149,8) egy éven aluli személy halt g, ez az arány 1955-ben 33,9 (Sztoriéban 44,1) volt. A halandóság koly csökkenésében — a csecsemőandóság kedvező alakulása mellett nagy szerepe van a magas színvoú egészségügyi viszonyoknak. ermészetes szaporulat . köztársaság lakosságának termetes szaporulata 1955-ben 138 574 .ovákiában 66 038) lélek az 1937. évi '73 (Szlovákiában 30 335) lélekkel mben. Sokkal szemléltetőbbek az imények, ha ezt ezrelékekben felük ki. Köztársaságunk lakosságának természetes szaporulata 1955-ben 10,6 (Szlovákiában 17,7) ezrelék az 1937. évi 3,2 (Szlovákiában 8,6) ezrelékkel szemben. A kis füzet megjelenése hosszú idők óta felgyülemlett széleskörű érdeklődést elégít ki. Helyes lenne, ha a statisztikai hivatal tovább haladna a megkezdett úton. A Szovjetunióban, Jugoszláviában, Magyarországon a közéimúltban igen tanulságos statisztikai zsebkönyveket adtak ki. Nálunk is szükség volna erre, mert a statisztikai adatok nyilvánosságrahozatala növeli a dolgozók tudását és öntudatát. Hasznos lenne a népi demokratikus országok, sőt a fejlett kapitalista államok legfontosabb összehasonlítható adatainak közlése is. Reméljük, hogy fokozatosan ezek az adatok is nyilvánosságra kerülnek. Szily Imre ia szabadságharca ket hullaág „veszégetlensége" agyburzsoáeskedésével önös háboekezett feoly hatalзп Francia-Jgvanakkor a francia Algéria elarmati háehetö leglozzák fel út. Mint a ilő kisebblutatják, a . modernül ncia katonaság nem tudja felmorzsolni a számszerűleg kisebb, de a nép széles rétegeire támaszkodó szabadságharcosokat. Még a francia nagyburzsoázia lapja a „Le Monde" sem vonja kétségbe ennek a nemzeti ellenállásnak hatalmas erejét. Az algériai kérdés magának a miniszterelnöknek pártján belül is fokozódó ellentéteket vált ki. Franciaország haladó közvéleménye mindjobban felismeri, hogy Algéria problémáját semmiesetre sem oldhatják meg fegyverzajban születő adminisztratív reformok, meg spró-cseprö engedmények. Algéria népe nemzeti jogainak teljes elismerését követeli. Nem hajlandó eltűrni, hogy vas-, ólom-, horgany-és foszfát-bányáit s egyéb természeti kincsét négy nagybank és néhány más francia nagytőkés aknázza ki. A francia kormány bármennyire is vonakodik szembenézni a valósággal — előbb-utóbb kénytelen lesz — mint azt Franciaország Kommunista Pártja már oly régen követeli — az algériai nép nemzeti törekvéseit tiszteletben tartani. Nyilvánvaló, hogy nem végzödhpt másképp az áldatlan gyarmati háború, amely oly vészterhesen nehezedik rá a francia gazdasági életre —Szirt— A ZÖLD SZIGET NEM ALKUSZIK Írországról rég nem hallottunk, rég nem olvastunk. A zöld sziget (Eire — nevét az enyhe és igen nedves tengeri éghajlat folytán állandóan zöldellő növényzetéért kapta) miután 1949-ben hosszú évszázados nehéz függetlenségi harcok után külön vált a Brit Birodalomtól és elnyerte szuverenitását, úgy látszott, mintha elszigetelődött volna a külvilágtól. Az ír Köztársaság a második világháború után kívülmaradt a nemzetközi élet zajló eseményein. A független fr Köztársaság azonban nem jeienti az egész Írországot. A sziget északi része, Ulster tartomány a Brit Birodalom területét képezi ma is. Mindenesetre Londonban a Dawning Street 10 alatt elintézett tényként kezelték Írország kettéosztottságát, s ezzel együtt az egész ír-kérdést, amely II. Henrik király óta az angol politika megoldatlan kérdései közé tartozott. December 11-e óta az angol kormány meglepetéssel látja, hogy az ír kérdés ismét napirendre került. Mi történt tulajdonképpen Észak-Írországban ? December 11-ről 12-re virradó éjszaka felfegyverzett csoportok több helyen tüzet nyitottak a rendőrségre, kaszárnyákat támadtak meg, a rádióleadö épületében bomba robbant. Észak-Írországban az angol hatóságok kihirdették az ostromállapotot és megkezdték a letartóztatásokat. John Hare, Nagy-Britannia hadügyminisztere közölte, hogy az incidenseket egy katonai bizottság fogja kivizsgálni. Ügy látszik azonban, hogy itt nem némi „incidensekről" van szó, mint ahogy azt a brit hadügyminiszter mondja. A híradások szerint a támadásokat az ország kettéosztottsága ellen harcoló „írországi republikánus hadsereg" szervezte. Sokatmondó az is, hogy az észak-írországi „Sinn Fein" párt „brit agresszió elleni lázadásról" beszél, az írországi republikánus hadsereg főhadiszállásának Dublinban kiadott közleménye pedig kijelenti, hogy „a brit uralommal szembeni ellenállás döntő szakaszba lépett." Az írek tehát nem alkusznak! Közel 800 éves angol uralom sem tudta elfojtani szabadságvágyukat. Harcuk az önálló állami létért már akkor megkezdődött, amikor 1171—72-ben II. Henrik angol király meghódította a szigetet. Az ország szabadságharcának elfojtásában az egymás után következő angol uralkodók nem válogatták az eszközöket. Az elrabolt földeket az angol gyarmati hadsereg tisztjei között osztották ki. III. Erward eltiltotta az ír nyelv használatát, majd kimondották, hogy a protestáns vallás államvallás Írországban is és el akartak pusztítani minden katolikus írt. Az 1641-öen Ulsterben kitört felkelést Cromwell vérbe fojtotta. A világhódító Anglia azonban a pár milliós Írországot sem tudta megtörni és megbékíteni. Fegyverrel vagy bojkottal, majd parlamenti obstrukciókkal, de a harc tovább folyt. A véres megtorlások és a rendkívül nehéz életkörülmények miatt a sziget lakossága a századok folyamán igen megcsappant. Sokan kivándoroltak. 1841-ben még hat és félmillió lakos volt, az első világháború körül már alig hárommillió. És mégsem az ír nép tört meg, hanem Anglia kényszerült engedni, s így lett Írországból dominium, majd szuverén köztársaság. Az északi rész, a hat megyéből álló Ulster tartomány azonban Angliáé maradt', vagyis az ország kettészakadt. Körülbelül 1 300 000 lakos él e területen. Ez a sziget legjobban iparosított része s ezért is akarja Anglia olyan makacsul továbbra is megőrizni. Az események további kibontakozását még nem láthatjuk. Sir John Hare kivizsgálhatja az „incidenst" és jelentést tehet arról a jamaikai üdülésről nemrég visszatért Edennek, de ez aligha fogja megnyugtani az íreket, akik igazságos ügyért fogtak fegyvert: hazájuk egyesítéséért, nemzeti szabadságukért. F. P.