A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-03 / 5. szám

A Csemadok népművészeti csoportjainak összevont központi bemutatója alkalom arra, hogy sok, eddig még megválaszolatlan kérdésről beszéljünk, amit e nélkül nem tehettünk volna meg. Újságaink egymás után elismerően nyilatkoztak a losonci bemutatóról és az ezt megelőző kerületi bemutatókról is. Megállapítások, dicséretek és ittott blrálö hang: ez jellemzi a beszámolókat. Alig, vagy éppen egyáltalában nem érintik a népművészeti munka hogyanját, vagy ami még íontoeabb, a miértjét. Márpedig bármennyire is szép а kép, amit a fejlődés mutat, mégis sok a tennivaló a népművészeti munka területén. Tagadhatatlan, hogy kulturális fejlődésünknek egy eddig azonban szoros összefügésbe hozza az eredményt. Az első az, hogy a kerület gazdasági fejlődése olyan erőket szabadított fel, melyek eddig rejtve voltak és csak az utóbbi tíz év nyitotta meg a zárt etnikumok, tájegységek fejlődésének kapuit. A másik sajátosan abból eret hogy a Garam, az Ipoly, a Zsitva-parti és a Zobor-aljai falvak az előző gazdasági elnyomás következtében sok olyan értéket őriztek meg, amelyre éppen elzártságuk és а gazdasági elnyomás következtében szükségük volt, hogy megtartsák emberi méltóságukat. És most a megváltozott életviszonyok között ez az elzártság egyszerre tör utat magának. A helyes útbaigazításnak a nyitrai kerületi Csemadok-csonem tapasztalt színjét értük el a népművészet ápolásában. Ezt nyugtáztuk a losonci bemutatón. Ezt összegezték az eddig megjelent beszámolók is. Azonban éppen az említett hogyant és miértet érintették a legkevésbé. A megállapítások nem térnek ki arra a kérdésre, hogy menynyire alkotás, amit népművészeti csoportjaink felmutatnak és mennyire jól begyakorolt mutatvány. Főként a tánccsoportok műsorát értem ez alatt. Tőlük várjuk a legtöbb eredetiséget, mert a hagyományok minden formáját közvetíteni tudják, legyen az díszítő művészet a népviseletben, a közösségi élet erkölcse a népi' játékokban, népballadák előadása (példa erre a glmesi csoport), vagy a népdalok örök emberiessége és minden, ami a nép jő ízlésével összefügg. Az eddigi bemutatók azt igazolták, hogy az előttünk álló kérdésekre a nyitrai kerület népművészeti csoportjai válaszoltak a legteljesebben. Ezt a tényt többféleképpen lehetne magyarázni. Három tényező portok vezetőségei a tudói. nini. szervezők, a szakmai irányítók pedig a kerületi nemzeti bizottság mellett működő népművészeti tanácsadó két szakembere, Hemelka Olga és Kucsera Margit. Hogy a többi kerületben mennyire segíti vagy fékezi ez a három tényező a népművészet kibontakozását, ez további fontos kérdés. A szakemberek segítségére és véleményére most nagyobb szükség van, mint eddig bármikor. Ezt a segítséget, sajnos, csak a nyitrai kerületi népművészeti tanácsadóktól kaptuk meg. Központi méretekben pedig a Szlovákiai Népművészet Háza idevonatkozó szakosztályától. A népművészeti csoportokról elfeledkezett mind a mai napig a pozsonyi, a besztercebányai és a kassai kerületi népművészeti tanácsadó. Amikor tehát az eredményeket összevetjük a hibákkal, azt is mérlegelnünk kell, hogy az említett kerületek tanácsadóin nincsenek olyan szakemberek, akik ismernék a sajátosan magyar népművészeti hagyományokat. Egyszer már felvetettük azt a kérdést, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia néprajzi osztályára milyen felelősség hárul a szlovákiai magyar népművészeti hagyományok gyűjtése terén. Ha azt akarjuk, hogy a népművészet ne csak múzeális érték, csodálatos furcsaság maradjon, hanem díszítse,' gazdagítsa és Ízlésre nevelje a ma és a holnap emberét, akkor ezt a munkát nem bízhatjuk egyedül a műkedvelő csoportokra. Ezek is olyan kérdések, melyekre feleletet várunk mindnyájan, akik a népművészet fejlődését és helyes útját szeretnénk egyengetni, hogy ne rekedjünk a folklór-konzerváció hínárjába. Feleletet azért, mert még szakembereink részéről Is némi tétovázást kell tapasztabunk. Nemrégen láttam ezt, amikor egy hosszabb útra indultunk Királyhelmecig, hogy ez egyes tájegységek jellegzetes népművészeti hagyományait kutatva tanuljuk. Munkatársam, akit egyébként tisztelek, egy faluban, ahol még a népviselet teljes, egyszerű szépségében él, felkiáltott: „Milyen bún, hogy a soksok falu már teljesen kivetkőzött hagyományos népviseletéből. Ha tőlem függne, megtiltanám ezt." — Nevettem kijelentésén és később vettem észre, hogy amit mondott, nagyon komolyan gondolta. Folklór-konzerváció! Nem tudom, helyeselné-e ismerősöm, ha most a szövetkezetek III. országos kongresszusán egy sereg gatyás és árvalányhajas elnök baktatna Prága utcáin. Bizonyéra ő is nagyon furcsának találná a hagyományok ilyetén való megőrzését. Ezekre a kérdésekre is magunknak kell válaszolni. Nem várhatunk és nem igényelhetünk behozatalt. Ha már most tanítóként az Akadémia áll elénk, minden bizonnyal sok elvi kérdés tisztázódik majd előttünk. Hogy visszatérjek az eredeti elgondoláshoz, a bemutatók is elég alkalmat adnak a vélemények kicserélésére és tisztázására. Ha figyelembe vesszük az eddigi beszámolókat, máris találunk alkalmat, hogy nézeteinket tisztázzuk. Például a losonci bemutatón talán nem tűnt fel a nyitrai kerület elónye, bár az Oj Sző megállapítja, hogy igen. Ezzel szemben az Oj Ifjúság teljesen indokolatlanul a kassai kerület csoportjainak fellépését helyezi előtérbe. Ogy gondolom, aki e^y összevont bemutatót értékel, annak tudnia kell, hogy mivel mérje össze. Bár nem rendeztünk még központi bemutatót, a kerületekben megtartott seregszemlék alkalmat adtak arra, hogy az, aki figyelemmel kíséri a népművészet fejlődését, tárgyilagos megállapításokat tudjon tenni. • Ilyen tárgyilagos beszámolónak tartom Gály Iván írását, az Üj Szóban. Annál is inkább, mert egyedül б veti fel a harmadik igen fontos kérdést, ami pontosan ebbe a gondolatkörbe illik: „Mi célt követünk..." Igen, céljában kell meghatároíni a népművészeti munka irányát. Nem „az egészséges és művészi konkurrencia'' rovására. Semmi esetre sem, hanem a városok pereméről lehulld selejt ellen használni fel a népi ízlést, hogy különbséget tudjon tenni minden ember az igazi érték és a torz, hitvány között. Sok még a kérdés, amely helyes feleletet, megoldást vár. Választ kell adni arra, hogy a NÉPES milyen fejlődési folyamatot indított, hol, mennyiben vették át műsorának tartalmát, előadásmódját és hol, mennyire tudták továbbfejleszteni a nyitrai kerületen kívül. Sző kell hogy essék az ezévben megrendezésre kerülő központi bemutatóról és arról, hogyan tegyünk egy nagy lépést előre mind tartalmi, mind művészi-szempontból egyaránt: betartva azt az elvet, hogy mit, hogyan, miért? Gyurcsó István yPiil, hogyan.yniérl / Navara Margit énekel