A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-27 / 4. szám

JüJb, шок, irodalmi méltatás. Közben mások is jelentkeznek: ezt is, azt is meg kellene említeni. Mindenki figyel, csillogó szemek, rajongó fiatal arcok — nem is csoda, hiszen magyar irodalomról van szó, harcos népi irodalomról, s a diákok legnagyobb része parasztfiú, parasztlány. Öra után meglátogatjuk az igazgatót, dr. Hostok István elvtársat. Csúnya, hosszúkás, előszobaszerű helyiségben, rozoga Íróasztalnál ül. Rengeteg & dolga, de szívesen elbeszélget egy kicsit velünk. Elmondja, hogy az iskola az 1951/52-es tanévtől működik, jelenleg a tanerők száma 22, és 356 diák látogatja az iskolát. Évente mintegy 90 végzett növendék hagyja el az Alma Mater fa Hej, de jő volna megint tizenhat évesnek lenni — halljuk nem egyszer, de majd mindig hozzáteszik, vagy legalábbis hozzágondolják: — persze, ha nem kellene iskolába járni... — A legtöbb ember bizonyos nosztalgiával gondol az iskolára, a diákpajtásokra, a „Dagira", a „Lógósra", a spiclire, az első önképzőkör! versre és múzsájára — arra a kis szöszire ott a jobb első padban, de még ma is borsódzik a háta, ha a latin, fizika vagy a matematika órák rejtelmei jutnak az eszébe. Bizony furcsa és félelemkeltő volt az a régi jő iskola, összefarigcsált, tintafoltos padjaival, komoly, totyakos professzoraival. De milyen vajon a mai iskola? Hol, hogyan és mit tanul a mai fiatalság? Nem tudtam ellentállni a kísértésnek, hogy annyi év után magam is még egyszer beüljek az iskolapadba és „végigdrukkoljak" egy órát. A bratislavai tanítóképzőt látogattam meg, vagy ahogy hivatalosan hívják: a magyar tannyelvű pedagógiai iskolát. Szép, tágas, iskolaépület, de bizony eljárt már az idő fölötte... Templomi csend fogad mindenütt. Ogy látszik, már folyik a • tanítás. Jaj, már megint elkéstem ... Nagy megilletődve benyitok a IV/b-be. Magyar óra. Keresem a dereshajú tanárt, ahogy emlékeimben él — s helyette csinos, fiatal tanárnőt találok. A tárgyas és tárgyatlan. meg a gyakorltő és mozzanatos igékről felelnek a diákok. Ismétlés folyik: rövid, pattogó kérdések és ugyanilyen válaszok. Semmi ötölés-hatolás, semmi „hasalás"; nem csoda, hiszen érettségire készül az osztály. Majd irodalom következik. György Mihály Veres Péterről felel: született 1897-ben. Nehéz paraszti sorból küzdötte fel magát; volt zsellér, napszámos, kubikus. Részt vett a Tanácsköztársaság védelmében, utána a románok elhurcolták, egy évig szenvedett különböző börtönökben, majd hazakerült s ismét börtönbe vetették ... népi Írókkal, falukutatókkal új irodalmi kört alapított... irodalmi munkásságával új utat akart mutatni ; az első háború utáni Magyarország felemelkedését a parasztság megerősítésében látta,.. itt lényeges hibát követett el, mert nem vette tekintetbe a forradalmi hagyományokkal rendelkező munkásosztályt ... első regénye: Az Alföld parasztsága... Könyvcímek, nevek, évszászoktunk, általában elég szép sikerrel. — Van önképzőkörük, ahol a növendékek önálló irodalmi alkotásaikkal szerepelnek ? — Sajnos, az nincs. Ellenben foglalkozunk népdalok, népi szokások és táncok gyűjtésének gondolatával. Mivel a diákok legnagyobb része falusi, már eddig is sok érdekes ötlettel jöttek a szünidők után. Janda Iván igazgatóhelyettes elmondja, hogy a testnevelés terén is igen szép eredményeket érnek el. Majd minden növendék részt vesz valamelyik sportkör munkájában. Az I. Országos Spartakiádról igen szép kitüntetéssel jöttek meg Prágából, megszerezték a „Kiváló munkáért" érdemérmet. — Az egyik katonai alakulattal kötöttünk védnökségi szerződést, — mondja. — A növendékek az alakulatnál egyéb szakoktatás mellett gépkocsivezetői tanfolyamon is részt vehetnek. Ml viszonzásul kultúrműsorral szórakoztatjuk derék katonáinkat. — Nincs valami panaszuk. Figyel az osztály nehézségük, rendelkezésükre állnak a szükséges tansegédletek? — Mindenünk megvolna, csak az elhelyezéssel nem lehetünk megelégedve. Szertári anyagunk egy részét például a WC-ben kellett elhelyeznünk. De hiszen láthatja, milyen az igazgatói irodánk is, — mutat körül. Bizony igazat kell adnunk neki. Annál dicséretreméltóbb odaadó, szorgalmas — és fégyük hozzá eredményes — munkájuk, amelyet az ifjúság, az új, haladó értelmiség nevelése terén kifejtenek. S ami az elhelyezést illeti, úgy hírlik, hogy a közeljövőben a Vazov utcán kapnak egy önálló iskolaépületet. TARJÄNI ANDOR Ketten a táblánál: a tanárnő és a diák lait, hogy égész Szlovákiában szétszóródva elvigyék mindenüvé a magyar kultúrát. — És hová valók általában a diákok, milyen, társadalmi rétegből származnak? — tesszük fel a kérdést. — A tanulók legnagyobb része vidéki, munkás- és parasztszülők gyermekei. Jórészt ösztöndíjból tanulnak, amely szociális viszonyaik és tanulmányi előmenetelük szerint 40—310 korona. Internátusban laknak, ahol az ellátás átlag 300 korona körül mozog. Szünetek al -kalmával az ebédjegyeken még jócskán meg is takaríthatnak, úgyhogy zsebpénzre ls marad. Most Roskó Izabella magyar tanárnő veszi át a szót. Tőle megkérdezzük, milyen kultúrélet folyik az iskolában. — A művelődési élet a CSISZ-szervezeten belül folyik. Van ének- és zenekarunk, színjátszó és tánc csoportunk. Ezekkel a nyilvánosság előtt ls szerepelni