A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-27 / 4. szám

OOOGOOOOOOOOOOOOOOOQ ЭЭООС ОООООООООСЮООООООООООООООООООООООООООО I A RAB FELTALALÓ OOCOOOOOOOCOtXXXXXXXJOOOCOCXXXXXXXÄöCÜO accoccccccccoooooooooooo Ez idén lesz kétszázötven éve, hogy a porcelángyártást Európában feltalálták. Ez alkalomból talán nem lesz érdektelen, ha megemlékezünk róla, hogy milyen különös, szinte regényes körülmények között került sor a ma már oly általánosan elterjedt, közhasználatú porcelán feltalására. A porcelánt Kínában már 1500 évvel ezelőtt is ismerték. Finom művű porcelánedényeket portugál hajósok hoztak először Európába és olyan drágán árusították, mintha aranyból lettek volna. A találmány titka az európai népek előtt sokáig ismeretlen maradt, mert a kínaiak nagyon is vigyáztak rá, hogy egyetlen idegen se léphesse át azoknak a műhelyeknek a küszöbét, ahol a porcelánedényeket készítették. Utánzásukkal sokan megpróbálkoztak, míg végre 1707-ben Németországban jöttek rá, hogyan lehet porcelánt készíteni. már egészen folyékonnyá lett, Böttger kivett a zsebéből egy kis üveget és abból két, mustármag nagyságú vörös gömböt adott át a papnak, hogy dobja be az edénybe. A pap ezt megtette, azután az edényt letakarta, és miután a tüzet még egy ideig szították, levette az edény fedőjét. Mindenki feszült kíváncsisággal figyelte, mi lesz? Szóhoz sem tudtak jutni, mikor meglátták, hogy az edényből kiöntött folyadék tiszta színarany. El is vitték rögtön egy közeli aranyműveshez, aki kijelentette, hogy ilyen finom minőségű aranyat még nem látott. A SZÖKÉS AZ ÜGYES PATIKUSSEGÉD Az 1700-ik esztendőben egy Laszkarisz nevű görög érkezett Berlinbe, Poroszország fővárosába. Azt mondta, hogy birtokában van a bölcsek köve, amivel aranyat lehet csinálni. Ebben az időben élt a porosz fővárosban egy gyógyszerésztanuló, név szerint Böttger Konrád János. Egy nap Laszkarisz véletlenül éppen abban a patikában vásárolta a titkos mesterségéhez szükséges anyagokat, ahol az ifjú Böttger tanult. A görögnek feltűnt a tizennyolc éves fiatalember ügyessége, és meghívta magához. Mindjárt adott is neki a bölcsek kövéből, és meghagyta, hogy elutazása után azonnal tegyen vele kísérletet. 1701. október 1-én történt meg a nagy izgalommal várt esemény. Ott volt Zorn gyógyszerész a feleségével, egy Porst nevű pap és Winkler, magdeburgi városi tanácsos. Böttger az emeleti szobában olvasztókemencét állított fel, a kemencére edényt tett. Ebbe Winkler 18 darab ezüst kétgarasost dobott. Az ezüst csakhamar olvadni kezdett. A többiek ezalatt Böttgert figyelték, nehogy az olvasztó közelébe jusson. Nyilván nem voltak túlságosan figyelmesek... Mikor az ezüst KIRÁLYOK MARAKODÁSA Az ezertalléros jutalom híréből tudták meg Szászországban az emberek, hogy milyen kiváló személyiség bujkál közöttük. Azonnal lovasfutárokat küldtek Varsóba, ahol akkor Ágost szász király tartózkodott, hogy hírül vigyék neki a nagy eseményt. A poroszok azonban, akik időközben szintén megtudták, hol rejtőzik Böttger, kiadatását követelték. De a szász király úgy gondolta, hogy egy ügyes aranycsinálö az ő udvarában is jól elkél. El is határozta, hogy Böttgert, ha előkerül, megtartja magának. Rövidesen meg is tudta, hogy az aranycsináló Wittenberg várában tartózkodik. Innen éjnek idején kiszöktette és Drezdába vitette. Böttgert a király menten lovaggá ütötte, de rá is parancsolt, hogy lásson hozzá az aranycsináláshoz. FOGSÁGBAN I. Frigyes porosz király is tudomást szerzett a dologról és mivel a koronázási ünnepségek is tömérdek pénzét emésztették fel, jó hasznát vette volna egy olyan embernek, aki neki annyi aranyat gyárthat, amenynyit akar. Magához hivatta a nagyhírű Böttgert és felszólította, hogy most már ő előtte is mutassa be, mit tud. Böttger azonban megrémült, hiszen nem is sejtette, hogy kísérleténél milyen anyag volt az, ami a megolvasztott ezüstöt aranyszínűvé változtatta. Jobbnak látta hát, ha elmenekül az esetleges kudarc elől. Szászországba szökött. Frigyes király ezer tallér jutalmat ígért annak, aki a szökevényt visszahozza. A fiatalember többízben meg is próbálkozott, és noha az aranycsináló kísérletekkel mindannyiszor kudarcot vallott, a királyi udvar bizalma mégsem ingott meg benne. Ágost király naponként sürgette, hogy százezer arany tallért készítsen neki, de Böttger ezt a kívánságot természetesen nem tudta teljesíteni. Ezért egy éjszaka megszökött, de elfogták és Königstein várába zárták. Böttger a börtönben halálos félelem és rettegés között töltötte napjait. Rettenetes kínzásokkal fenyegették, ha nem árulja el a királynak az aranycsinálás titkát. Ágost király ugyanis szentül hitte, hogy Böttger érti a mesterségét, csak neki nem akar aranyat gyártani. Az utolsó pillanatban Böttgernek mentőötlete támadt. Folyamodványt írt a királyhoz, melyben azt kérte, hogy adjanak neki pénzt különböző szerek beszerzésére, mert a bölcsek köve, amelynek segítségével aranyat csinálhatna, már egészen kifogyott és újat kell kevernie. A király elhitte a mesét, rendelkezésére bocsátotta a kért pénzösszeget, Böttger pedig valóban hozzáfogott, hogy valamiképpen előállítsa a bölcsek kövét és így megmentse életét. ARANY HELYETT — PORCELÁN Böttger hosszú időt töltött vegyészeti kísérletekkel, míg egyszer a foglyot a véletlen összehozta Tschirnhaus Ehrenfried Walter híres vegyésztudóssal, akit a király az aranycsináló ellenőrzésével bízott meg. Nem sok idő telt bele és igen jó barátok lettek. Tschirnhaus éppen azzal kísérletezett, hogyan lehetne Európában a kínaihoz hasonló finom porcelánt előállítani. A kísérletekbe bevonta Böttgert is, aki még akkor is nagy összegeket kapott a királytól, azonkívül gyógyszerésztanuló korából jól ismerte az olvasztókemencékkel való bánást, tehát Tschirnhausnak nagy segítségére lehetett. A szászországi Meissen város környékén ásott földből próbáltak porcelánt gyártani. Böttger ebből az agyagból csészéket, tányérokat és tálakat készített. Ezek a tárgyak akkor még vörösesbarna színű, mázatlan és csiszolással fényesített edények voltak. Mikor a király az 1707-ik év november havában elment Königsteinbe, hogy megnézze, csinált-e már aranyat: Böttger porcelántárgyakat nyújtott át neki. Ágost király szörnyű haragra lobbant, felakasztással, kerékbetöréssel fenyegette Böttgert, ha továbbra is makacskodik és nem árulja el az aranycsinálás titkát. A RAB FELTALÁLÓ Végre 1708-ban sikerült Böttgernek fehér porcelánt előállítania. Ez az eredmény anynyira felbátorította, hogy őszinte vallomást tett a királynak Elmondta, hogy minden arany csináló kísérlete meddő maradt, de ez a fehér porcelán, amely nek a gyártási módját felfedezte, legalábbis olyan értékes, mint az arany. A Kínában gyár tott porcelán rendkívül drága és óriási összegeket lehetne megtakarítani, ha ahelyett, hogy a porcelánt Kínában vásárolják Szászországban állítanák elő. A külföldre eladott porcelánbó jelentékeny jövedelemre lehetne szert tenni, ha nagyban, gyárilag készítenék. A király engedett Böttger rábeszélésének és minthogy Meis sen közelében megfelelő anya — kaolin — volt található, it állíttatta fel az első szászor szági porcelángyárat, amelye Tschirnhaus halála után Bött ger vezetett és szépen felvirá goztatott. Szabadságát azonbai sohasem kapta többé vissza mert üzleti szempontból fonto volt, hogy a porcelángyártá titkát ne ismerjék meg a kül földön. Böttger életkedvét é vidámságát nem is nyerte többe vissza és fiatalon, 37 éves ко rában halt meg 1719. márciu 13-án. Nagy szerencsének tar totta utolsó órájáig, hogy miko 1708-ban halálának közeledte látta már, a porcelán feltalálá sa mentette meg az életét. Ezérl is vésette a meisseni porcelángyár kapuja fölé a következe sorokat: „Az Ég ura mindenható és hatalír így lőh az aranycsinálóból fazekas! TARR JÄNO