A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-30 / 26. szám

arca kipirosodott — talán mégis — nyögte bizonytalanul — talán ... — Na jó — vágott szavába dühösen az igazgató — de mi nem ígérünk semmi eredményt. — Semmit, értik?! — dörmögte rekedt, érzéketlen hangján. — Hálásan köszönöm — zokogta az asszony — milyen jó ember maga — és az igazgató csontos keze felé nyúlt, hogy megszorítsa. Aztán körberepült a pillantása a tanítónőn, az or-' voson, a tanácstagon, mintha a szeméből kicsókoló fehér fényekkel akarna végigsimogatni külön-külön mindegyiken. — Ugye, nagyon fogja szeretni őket — csuklotta sírással küszködve a tanítónő felé. A tanítónő fölállt, odalépett hozzá és megsimogatta. — Legyen nyugodt, kedvesem, egyszer én is édesanya voltam. Kívülről éles villamos csengetés hallatszott. Csöpike idegesen talpraszökött, köpködve, vigyorogva szaladt az apja felé. — Gyere, Gyuri, gyere Gyuri — és az apjába kapaszkodott. — Mehetünk kérem? — kérdezte a férfi az igazgatót, és Csöpike ragadós keze után nyúlt. — Itt írják alá — mutatott a tanácstag egy pecsétes papirosra. Aztán becsukódott mögöttük az ajtó. Csöpike és Gömböcke felvétetett a különleges iskola első osztályába. Lent az utcán fázósan egymásbakapaszkodva mentek. A lányok előttük csoszogtak. Egy két járókelő kíváncsian bámult utánuk. A férfi maga elé meredt. Talán egy régi, kedves csókra gondolt, amelyet széppé vágytak mind a ketten. Szemében hirtelen megjelent egy könnycsepp, gyorsan elfordította a fejét, nehogy a felesége észrevegye. A járda másik oldalán valaki a Lohengrin nászindulót fütyülte ... MONOSZLÖI M. DEZSŐ BERTOLT BRECHT: KAREL TOMAN Egy olvasgató munkás kérdez Ki építette a hétkapujú Thébát? A könyveikben királyok neve áll. Királyok cipelték a sziklatömböket? És a többször is lerombolt Babilont Ki építetté ismételten újjá? Milyen Házakban laktak az aranysugaras Lima építői? Mikor elkészült a kínai fal, vajon hová húzódtak esténként a kőművesek? A büszke Róma Diadalívekkel tele. Azokat ki emelte? Ki felett Tartottak a cézárok triumfust? A sűrűn megénekelt Bizánc minden lakójának palotát nyittatott? Hiszen még a regés Atlantiszban is, I Akkor éjjel, hogy elnyelte a tenger. Rabszolgáik nevét üvöltözték a víz be fúl ók. Az ifjú Sándor meghódította' Indiát. Ő egyedül? Cézár leverte a gallokat? Egy .szál szakács talán csak volt vele.' Spanyol Fülöp sírt, mikor hajóhada Elsüllyedt. Nem sírt más senkisem? Második Frigyes győzött a hétéves háborúban. Ki Győzött kívüle? Oldalanként egy győzelem. Ki főzte a győzelmi lakomát? Tíz évenként egy nagy férfiú. ; , v Ki fizette a költségeket? Sur le pont d'Avignon... Annyi sok híradás. Annyi sok-sok kérdés. Békés István fordítása Az avignoni hídon ma tánc van, az avignoni hídtól ma dal száll, de jaj, a dal oly kurta, és jaj, a tánc is kurta, csak a víz zúg örökké. Az avignoni hídon járt pápa — Az avignoni hídon sok év járt — s ma sírva egy cseh költö, itt búcsúzik Provence-tól. Csak a víz zúg örökké. Az avignoni hídon — ég áldjon — az avignoni hídon au revoir! PUSKIN: olajja áll és ciprus édes, tündéri tájon. Csak a víz zúg örökké. Az avignoni hídon beh jó itt, az avignoni hídon mi sem fáj — s eszembe jut, hogy járt itt jó Károly cseh király is. Csak a víz zúg örökké. Az avignoni hídon ma tánc van, az avignoni hídról ma dal száll, mint a prágai hídról — sok zengő, hosszú ének. És zúg a víz, örökké. VÉGH GYÖRGY fordítása Ja vasz Ijubil... Szerettem önt: szerelmem tán még mindig nem múlt el lelkem mélyén teljesen; de ugye, gondjaim már nem érintik; miattam könnye soha ne legyen. Szerettem szótlan, reménytélen szenvvel, mely kínt és félénk vágyat egybeönt; szerettem gyengéd hévvel, amilyennél most, adja isten, más szeresse önt. Simkó Tibofr- fordítása 19