A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-20 / 3. szám

"TOL, Ш ÉLŐ KÖLTŐJE tető eleme a béke és a hazaszeretet. Ő talán i részt vett hazájának szabadságharcában, észetét. Verseiben megrázó képet fest népe jut el az egész emberiség szeretetéhez, látja iz új kort csak harccal érlelhetjük meg. Har­kornak, amelyben — mint hazájáról mondja M alabár mik nemrég a tengert nézték merengve -szomjas a tengerész szerelme. Bambuszhintán hűti tested eső cseppje, folyó vize, futó patak kósza habja. Az asszonyod virágot szed — rózsát, jázmint, réti szekfűt, megfonja s hajába rakja. Százados fügefa alatt estebédhez ül a család. Hallgatják a Rámájánát, majd a mesélő lágy szavát elnyeli az alkonyat. A csillagok szava csendül, mesét sző, ősi történetet, •hogyan vajúdtak a hegyek, mikor a világ született. Messzi múltról a mese szól, országokról, királyokról, — nevüket a szél elhordta, alkonyi rőt por takarja birodalmuk romjait. Eke nyomán jár a paraszt, szántja, hasítja a földet, mely nem ismer, csak bús panaszt, sorsa gyalázat, gyötrelem mégis a parasztnak terem munkájától termékenyen. Elmormolta már imáját az északról jött büszke bráhmán, kívánta az anyját, megkívánta lányát, igába vert földem csak tűrte heréit. Államok nőttek, birodalmak, arab jött és portugál — csontjaik e földben rothadnak. Malabár népének ereje aranyszínbe érik, vörös színbe érik. Trónokat dönt meg a vihar, mely e parti hegyek felől támad s egyre messzebbre tör. E szél Malabár vad szele, az én hazám üzen vele! Fordította Tóth Tibor A Szuezi-csatorna az angol-fran­cia imperialista táma­dás következtében ma ismét az érdeklődés középpontjában áll. Sokat olvashatunk a csatorna keletkezésének körülmé­nyeiről is. Ezzel kapcsolatban több név ment át a köztudatba, közülük a legismertebb Lesseps Ferdinand fran­cia mérnök, valamint az osztrák Neg­relli mérnök neve, de csak kevesen ismerik azt a magyar származású hadimérnököt, Tóth Ferencet, akit hi­teles adatok szerint méltán tekinthe­tünk a Szuezi-csatorna atyjának. Bár Lesseps kimutatta a csatorna technikai megoldásának lehetőségét, a mai csatorna terveit pedig Negrelli készítette el, mégsem ők voltak az elsők, akikben a csatorna építésének ötlete megfogant. Vizsgáljuk meg a csatorna gondo­latának legrégibb krónikáját. Hiteles történelmi adatok szerint az egyip­tomi fáraók már i. e. 1400 körül csa­tornával kötötték össze a Nílust és a Vörös-tengert és az actiumi csata idejében még ezen a csatornán haladt át Kleopátra néhány hajója. A csator­nát azonban, amely lényegében még­sem kötött össze két tengert, i. u. 767-ben betemették. A mai csatorna megalkotóinak, a közismert Lesseps­nek és Negrellinek fellépését azonban határozottan megelőzi egy Tóth Fe­renc nevű hadimérnök kezdeménye­zése. A továbbiakban éppen az ő sze­repével kívánunk foglalkozni a Szue­zi-csatorna megvalósulásának szem­pontjából. Számos szakkönyv és lexikon em­líti Tóth Ferenc nevét, rámutatva arra, hogy ez a tüzértiszt vetette fel először a szuezi földszoros átvágásá­nak ötletét. Ezek a könyvek azonban sok pontatlan és téves adatot is tar­talmaznak. Ezért mi inkább Pálóczi Edgár 1916-ban megjelent könyvéhez ragaszkodunk, amely nemcsak Tóth Ferenc életét ismerteti részletesen, hanem érdemeit is helyesen értékeli. A könyv adatai szerint a tüzértiszt atyja, Tóth András nyitrai lakos volt, akiről II. Rákóczi Ferenc is megem­lékezett emlékirataiban. Tóth András még kisfiú korában került Forgách kuruc tábornok mellé és Rákóczi va­lószínűleg nyitrai tartózkodása alkal­mával vette fel apródai közé, majd 1711-ben magával vitte a rodostói számkivetésbe. Tóth András fiatalkorát Törökor­szágban töltötte. Mikor Bercsényi László francia földön magyar huszár­ezredet szervezett, a 22 esztendős Tóth András Franciaországba ment és ott fényes katonai pályát futott be. Felvitte a tábornokságig és bárói cí­met kapott. Nevét a franciák Tottnak írták. 1730-ban feleségül vette a fran­cia Pesslier Máriát és ebből a házas­ságból született Chamignyben, 1733. augusztus 17-én a csatorna tervező­je. Az emigráns sors amúgy is azt hozta magával, hogy a szülők álta­lában katonákat neveltek fiaikból, de Tóth Ferenc családjában a katonai pálya családi hagyomány és adottság volt. A tanulékony fiú különösen a tüzérségi szakirodalom iránt érdeklő­dött és tudásszomja tovább sodorta francia földről. Vonzotta őt Török­ország, amelyről apja annyit mesélt és ahol a Fejed >!em is pihent. 1755-ben hát sógorával együtt Törökország-A Szuezi-csatorna magyar tervezője ba ment és a francia követségen dol­gozott. Hivatalos beosztása folytán gyakran találkozott III. Musztafa szul­tánnal, aki nagyon megkedvelte és sokra tartotta a magyar nemzetiségű francia tisztet. Tóth Ferenc törökországi ismeretei­nek köszönhette, hogy a francia kor­mány később a török-orosz feszültség okainak tanulmányozására a krimi tatár kán udvarába küldte. A török­oroáiz háború küszöbén III. Muszta­fa szultán felkérte, bocsássa katonai szaktudását a török kormány szolgá­latába. Tóth Ferenc ennek eleget té­ve újjászervezte az egész török had­erőt és főleg a tüzérséget helyezte korszerű alapokra. Ezután került sor Tóth kisázsiai és egyiptomi útjára, ahol a szultán meg­bízásából felülvizsgálta a török ka­tonai védelmi rendszert. Egyiptomi útja során fogant meg benne a Földközi- és a Vörös-tengert közvetlenül összekötő csatorna gon­dolata, amelyben felülmúlhatatlan stratégiai jelentőséget látott. Mint­hogy azonban megbízatása szerint nemcsak ötletekkel, hanem tervekkel is kellett jelentkeznie, kidolgozta a szuezi földszorost átvágó csatorna konkrét terveit és átnyújtotta azokat III. Musztafa szultánnak Ezért tekin­ti a szakirodalom Tóth Andrást a Szuezi-csatorna legelső tervezőjének. Jankó János a Földrajzi Közlöny 1889-es évfolyamában részletesen foglalkozott Tóth Ferenc egyiptomi útjával. Hogy milyenek voltak Tóth Ferenc csatornatervei, azt ma már részleteiben nem tudjuk, mert a török kormány azokat pénzügyi okoknál fogva megvalósítani nem tudta, vagy nem akarta. Valószínű, hogy a tervek hasonlóan Negrelli későbbi terveihez, igen nagy befektetést igényeltek vol­na, de ez Tóth érdemein mit sem változtat. Tóth Ferenc megírta életrajzát „Mémoirs sur les Turcs et les Tarta­res" címmel. Ez a mű annak idején nagy érdeklődést váltott ki, úgyhogy csakhamar angol, német és dán nyelv­re is lefordították. Érdekes, hogy a francia anyától született Tóth Ferencben élete vége felé erősen felébredt a vágy apja szü­lőhazájának megismerése után. Ma­gyarországra költözött és kérelmet intézett Nyitra vármegyéhez magyar nemességének felújítása ügyében. Nyitra vármegye közgyűlése 1793. november 23-án ennek a kérelemnek helyt adott és a Szuezi-csatorna ter­vezőjének magyar diplomáját nyilvá­nosan kihirdette. Sajnos a tehetséges hadmérnök nem sokáig élvezhette az otthon szeretetét, mert még ugyan­abban az évben meghalt. A Vas me­gyei Tárcsán temették el. Bár Tóth Ferenc nem a mai Szuezi­csatorna tervét készítette el, úttörő érdeme tagadhatatlan. Különösen érdekesek ezek a Szuezi­csatorna múltjáról és létrejöttéről ta­núskodó adatok ma, amikor az angol­francia agresszió meg akarta akadá­lyozni, hogy a Szuezi-csatorna végre Egyiptom jogos tulajdonába menjen át, ahová földrajzilao is tartozik. Mártonvölgyi László

Next

/
Thumbnails
Contents