A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-23 / 25. szám

NEPMUVESZETI MUNKÁNK A GYAKORLATBAN A losonci népművészeti be­mutató után vitatkoztunk, meg­állapítottunk. Az Oj Szóban és egyéb folyóiratokban ugyanúgy mint az értekezleteken sok kérdés tisztázódott mát és összegezésül az eddigi gyakor­lati tapasztalatokat és az el­méiéti vitatkozások hasznossá­gát a Csemadok országos köz­gyűlése foglalta határozatokba. A közgyűlés határozatának tizedik, tizenegyedik és tizen­kettedik pontja magába foglal­ja a tennivalókat, amit a nép­művészeti munka területén el kell végezni. Helyi csoportjaink az adott körülmények között — már az országos közgyűlésig is sok olyan fellépésen vettek részt, amely folytatása volt a losonci népművészeti bemuta­tónak és mmtegy előlegezője a hozott határozatnak. Az igaz, hogy ezek a fellépések az al­kalomszerűség jegyébén zajlot­tak le. Azonban ezek azok a próbaterületek, ahol népművé­szeti csoportjaink, együtteseink kiköszörülhetnek minden olyan •libát ami később a szervezett járási, a kerületi dal-és tánc­mutatókon csorbát ejthetne a művészi színvonalon. Ha csak adatszerűen említ­jük is meg, hogy; a beszterce­bányai . kerületben, áprilisban 8fe.-szer léptek fel a művész­brgádok, dallal, tánccal szava­'attal; a kassai kerületben, a választási időszak második sza­kaszában 42 alkalommal; a btatislavai kerületben a Nem­zeti Bizottságok jelöltjeinek bemutatkozásán 300 alkalom­mal adtak kultúrműsort, ak­kor bizakodással nézhetünk a járási, с kerületi dal és tánc­ünnepélyek elé. Bizakodással, mert lám a vi­tatkozásokat felváltotta a cse­lekedet, a kishitűséget a lelkesedés és a gyakran han­goztatott szakemberek hiánya­tan is, egyre inkább mozga­lommá válik a népművészet ápolása. Egyre inkább válik tudatossá az eddigi ösztönös útkeresés. Ezt az útkeresést próbálták elősegíteni, tudatos­sá tenni azok a fejtegetések is, melyek az utóbbi hat hónapban, a losonci bemutató óta újság­jaink hasábjain jelentek meg. A vitatkozások, véleménycse­rék összefoglalójaként Dobos László az Oj Szó május 20-i számában vitazáró cikket írt, amelyben a népművészeti munka teendőit négy részre osztja: „A munka első szaka­szát elvégezhetik a tanítók. Írók, költők, kultúrmunkások egyaránt." Igen, ehhez a mun­kához nem kell különösebb szakképzettség, csak jószándék, nemes szív ts tiszta ízlés. És ha figyelembe vesszük a nyit­rai kerület népművészeti cso­portjainak ez évi készülődéseit, akkor a már említett kultúr­munkások jószándékét dicséri — és hozzáértését is —, hogy a kerületben a múlt évet m'essze maghaladó, újabb és újab népművészeti csoportok hozzák felszínre helyi hagyományai­kat. Ladányban. a „Garam­völgyi lakodalmassal" készül­nek, Garamszentgyörgyön a „Garammenti vasárnap dél­után" című néoi játékkal, Gyme­sen népballadáink legszebb gyöngyszemeit szedik csokorba. Majd sorban a többi együttesek: Garamsalló a „Gyertyástánccal", Tardoskedd a „Váskatánccal" *), az eoerszegiek és a geren­csériek a „Villőzéssel", majd arató, szüreti és lakodalmi já­tékokkal készülődnek. Elmond­hatjuk, hogy a hozzáértő em­berek vallatják a multat. A Csemadok járási és kerü­leti dal- és táncünnepélyein, ez­idén is, frissen alakult művész­csoportok új. tartalmas műsor­ral lépnek fel. Tehát, — ha nem is megnyugvással — de el­mondhatjuk, hogy a népművé­szeti mozgalom első, reánk eső részét, a hagyományok feltá­rását, erőnkhöz mérten meg­kezdtük. Mondhatnám úgy is, hogy feltárási folyamat indult meg és minden műkedvelő vagy hivatásos gyűjtő örömmel üd­vözölheti azt a lehetőséget, hogy egy-egy tájegység nép­művészeti hagyományait, egy­szerre egy helyen vizsgálhatja, a fellépések színhelyén, a dal és táncünnepélyeken. Ezeken az ünnepségeken az országos közgyűlés 340 küldött­jének határozata valósul majd meg, olyan formában, hogy az alkalomszerűségről áttérünk az álandó jellegű működésre és azokon a helyeken, ahol megvan az előfeltétel, az időszerű népművészeti csoportokat ál­landó jellegű népi együttesekké fejlesztjük ki; hogy a munkás­mozgalom hagyományait ápol­juk; hogy az énekkar- mozga­*) Vízhordó rúd, a végén két lelógó kampóval, amelyet ott használnak, ahol távol­ra esik a kút a lakótele­pektől. A vizet vállon hordják. (A váska egyéb elnevezései még: horog, gamó.) lom új irányt vegyen és egyál­talában, hogy a népművészeti csoportok műsorából tükröződ­jék az a mondat, amely a hatá­rozat 12. pontjában egyenesen és megraásíthatatlahul kimond­ja:... hirdetni a szocializmust építő népünk boldog, örömteli életét Ügy érezzük, hogy helyi szer­vezeteink a járási, kerületi és a központi vezetőségek irányí­tásával meg tudják majd való­sítani a közgyűlés határozatá­nak ezeket a pontjait is. Leg­alább is erre mutat minden előkészület. Most, amikor a vá­lasztások után, a rozsnyói járás Gombaszögön, a nagymegyeri járás Tanyon, a királyhelmeci és a nagykaposi járás, közös szervezésben a Latorca partián -árási dal- és táncünnepélyeket rendez (a felsorolást folytat­hatnánk minden járásra kiter­resztve, akkor csak bizakodás­sal nézhetünk az év másik hat hónapja elé, amikor sorra ke­rülnek majd a kerületi dal- és táncünnepélyek s végül a leg­jabbak részére a központi dal-és táncünnepély. Nem véletlenül mondjuk azt, hogy a népművészeti csoportok seregszemléi alkalmat adnak a műkedvelő és hivatásos gyűj­tőknek egyaránt arra, hogy ké­pességeiket felhasználva, tudá­suk legjavát adva, segítsenek szervezetünknek az eszmei út­mutatásban. A kassai kerület a Csermely völgyében rendezi meg a néo­művészeti csoportok dal- és táncünnepélyét." Ha a gyűjtök egy csoportja részt vesz a be­mutatón, ha meghallgatja a da­lokat, ha végignézi a táncokat, bizonyára nem egy jó tanáccsal tud majd segíteni. Ugyanúgy ha a besztercebányai kerület á'­tal rendezett dal- és táncünne­pélyen, Tornaiján is üdvözölhe­tünk egypár hivatásos vagy műkedvelő gyűjtőt, biztosak va­gyunk abban, hogy nem térnek meg üres kézzel. Természetesen arra is számítunk és örömmel vesszük, ha újságjaink munka­társai és a résztvevő szakem­berek is megmondják majd, ha valamit rosszul csináltunk. A losonci bemutató óta hat hónap telt el. Semmi sem bi­zonyítja jobban a fejlődést, amit ebben a hat hónapban el­értünk, mint az a tény, hogy a bratislavai kerület népművé­szeti csoportjainak kerületi be­mutatójáról — melyet az Oj Színházban láttunk — annak idején elmarasztalóan nyilatkoz­tunk, ma pedig, hat hónap után olyan készülőcjésnek vagyunk tanúi, amely minden kishitűsé­get meggyőzve bizonyítja, hogy még a meglévő szakemberek­kel is tudunk eredményeket elérni. Hogy* csak egyszerű szá­mokkal igazoljuk a bratislavai kerület népművészeti együttesei Somorján e hó 23-án jönnek össze, ahol hat énekkar, tizen­négy tánccsoport, tíz zenekar, tizenöt szólóénekes, tizenkét szavaló — összesen hatszáz­negyven szereplő — készülődik, hogy reggeltől estig szórakoz­tassák az egybegyűlteket, hogy megmutassák, mit tudnak elérni hat hónap alatt. Mit bizonyít egy ilyen rövid statisztika? Azt, hogy kulturá­lis munkánkban is vannak jó módszerek, melyeket hasznosí­tani lehet, ha elvetjük kishitű­ség ünket, ha levetkőzzük azo­kat a hibákat, melyék gátolják a kezdeményező munkát. Szak­embereink is akadnak, akik, hogy Dobos László szavaival él­jek, *— segítenek a reprodukáló, a felújító tevékenységben — és ha nem is teljes mértékben, de pótolni tudják a hiányzókat. Hozzá tesszük még, hogy ezek a hiánytpótló szakembe­rek és velük a művészcsopor­tok ez idén sem fognak meg­állni a kerületi vagy a járási dal-és táncünnepélyek után, mert tudják, hogy a nyári brigád­fellépéseket mindenkor öröm­mel várják a falukon, a nehéz munka szüneteiben. Műsoraik­kal — dallal, tánccal, muzsiká­val, szavalattal — szórakoztatni fogják népünket, és minden együttes .olyan művészi fokra akarja majd emelni műsorát, hogy résztvehessen a nyár vé­gén rendezett közpönti dal- és táncünnepélyen. Nem verseny­szerű ez a munka, ám mégis vetélkedés, hogy ki tud szeb­bet nyújtani, jobbat adni annál, amit az elmúlt évben adott. És ha a Csemadok népművé­szeti csoportjai dal- és tánc­ünnepélyein. mindenhol ott lesznek azok a hozzáértő embe­rek, akik az ösztönösség út­vesztőiből a tudatosság felé ha­ladó utunkon segíteni akarnak és tudnak, akkor a szervezési munka sem fog ''árbaveszni, és a vitatkozások, megállapítá­sok után tettekben jut kife­jezésre minden jószándék. Csak ebben az esetben lehetséges, hogy következetes módszer ala­kuljon ki,, amikor a népművé­szet örökértékű hagyományaival akarjuk formálni és alakítani népünk ízlését. 12

Next

/
Thumbnails
Contents