A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-23 / 25. szám

NEPMUVESZETI MUNKÁNK A GYAKORLATBAN A losonci népművészeti bemutató után vitatkoztunk, megállapítottunk. Az Oj Szóban és egyéb folyóiratokban ugyanúgy mint az értekezleteken sok kérdés tisztázódott mát és összegezésül az eddigi gyakorlati tapasztalatokat és az elméiéti vitatkozások hasznosságát a Csemadok országos közgyűlése foglalta határozatokba. A közgyűlés határozatának tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik pontja magába foglalja a tennivalókat, amit a népművészeti munka területén el kell végezni. Helyi csoportjaink az adott körülmények között — már az országos közgyűlésig is sok olyan fellépésen vettek részt, amely folytatása volt a losonci népművészeti bemutatónak és mmtegy előlegezője a hozott határozatnak. Az igaz, hogy ezek a fellépések az alkalomszerűség jegyébén zajlottak le. Azonban ezek azok a próbaterületek, ahol népművészeti csoportjaink, együtteseink kiköszörülhetnek minden olyan •libát ami később a szervezett járási, a kerületi dal-és táncmutatókon csorbát ejthetne a művészi színvonalon. Ha csak adatszerűen említjük is meg, hogy; a besztercebányai . kerületben, áprilisban 8fe.-szer léptek fel a művészbrgádok, dallal, tánccal szava'attal; a kassai kerületben, a választási időszak második szakaszában 42 alkalommal; a btatislavai kerületben a Nemzeti Bizottságok jelöltjeinek bemutatkozásán 300 alkalommal adtak kultúrműsort, akkor bizakodással nézhetünk a járási, с kerületi dal és táncünnepélyek elé. Bizakodással, mert lám a vitatkozásokat felváltotta a cselekedet, a kishitűséget a lelkesedés és a gyakran hangoztatott szakemberek hiányatan is, egyre inkább mozgalommá válik a népművészet ápolása. Egyre inkább válik tudatossá az eddigi ösztönös útkeresés. Ezt az útkeresést próbálták elősegíteni, tudatossá tenni azok a fejtegetések is, melyek az utóbbi hat hónapban, a losonci bemutató óta újságjaink hasábjain jelentek meg. A vitatkozások, véleménycserék összefoglalójaként Dobos László az Oj Szó május 20-i számában vitazáró cikket írt, amelyben a népművészeti munka teendőit négy részre osztja: „A munka első szakaszát elvégezhetik a tanítók. Írók, költők, kultúrmunkások egyaránt." Igen, ehhez a munkához nem kell különösebb szakképzettség, csak jószándék, nemes szív ts tiszta ízlés. És ha figyelembe vesszük a nyitrai kerület népművészeti csoportjainak ez évi készülődéseit, akkor a már említett kultúrmunkások jószándékét dicséri — és hozzáértését is —, hogy a kerületben a múlt évet m'essze maghaladó, újabb és újab népművészeti csoportok hozzák felszínre helyi hagyományaikat. Ladányban. a „Garamvölgyi lakodalmassal" készülnek, Garamszentgyörgyön a „Garammenti vasárnap délután" című néoi játékkal, Gymesen népballadáink legszebb gyöngyszemeit szedik csokorba. Majd sorban a többi együttesek: Garamsalló a „Gyertyástánccal", Tardoskedd a „Váskatánccal" *), az eoerszegiek és a gerencsériek a „Villőzéssel", majd arató, szüreti és lakodalmi játékokkal készülődnek. Elmondhatjuk, hogy a hozzáértő emberek vallatják a multat. A Csemadok járási és kerületi dal- és táncünnepélyein, ezidén is, frissen alakult művészcsoportok új. tartalmas műsorral lépnek fel. Tehát, — ha nem is megnyugvással — de elmondhatjuk, hogy a népművészeti mozgalom első, reánk eső részét, a hagyományok feltárását, erőnkhöz mérten megkezdtük. Mondhatnám úgy is, hogy feltárási folyamat indult meg és minden műkedvelő vagy hivatásos gyűjtő örömmel üdvözölheti azt a lehetőséget, hogy egy-egy tájegység népművészeti hagyományait, egyszerre egy helyen vizsgálhatja, a fellépések színhelyén, a dal és táncünnepélyeken. Ezeken az ünnepségeken az országos közgyűlés 340 küldöttjének határozata valósul majd meg, olyan formában, hogy az alkalomszerűségről áttérünk az álandó jellegű működésre és azokon a helyeken, ahol megvan az előfeltétel, az időszerű népművészeti csoportokat állandó jellegű népi együttesekké fejlesztjük ki; hogy a munkásmozgalom hagyományait ápoljuk; hogy az énekkar- mozga*) Vízhordó rúd, a végén két lelógó kampóval, amelyet ott használnak, ahol távolra esik a kút a lakótelepektől. A vizet vállon hordják. (A váska egyéb elnevezései még: horog, gamó.) lom új irányt vegyen és egyáltalában, hogy a népművészeti csoportok műsorából tükröződjék az a mondat, amely a határozat 12. pontjában egyenesen és megraásíthatatlahul kimondja:... hirdetni a szocializmust építő népünk boldog, örömteli életét Ügy érezzük, hogy helyi szervezeteink a járási, kerületi és a központi vezetőségek irányításával meg tudják majd valósítani a közgyűlés határozatának ezeket a pontjait is. Legalább is erre mutat minden előkészület. Most, amikor a választások után, a rozsnyói járás Gombaszögön, a nagymegyeri járás Tanyon, a királyhelmeci és a nagykaposi járás, közös szervezésben a Latorca partián -árási dal- és táncünnepélyeket rendez (a felsorolást folytathatnánk minden járásra kiterresztve, akkor csak bizakodással nézhetünk az év másik hat hónapja elé, amikor sorra kerülnek majd a kerületi dal- és táncünnepélyek s végül a legjabbak részére a központi dal-és táncünnepély. Nem véletlenül mondjuk azt, hogy a népművészeti csoportok seregszemléi alkalmat adnak a műkedvelő és hivatásos gyűjtőknek egyaránt arra, hogy képességeiket felhasználva, tudásuk legjavát adva, segítsenek szervezetünknek az eszmei útmutatásban. A kassai kerület a Csermely völgyében rendezi meg a néoművészeti csoportok dal- és táncünnepélyét." Ha a gyűjtök egy csoportja részt vesz a bemutatón, ha meghallgatja a dalokat, ha végignézi a táncokat, bizonyára nem egy jó tanáccsal tud majd segíteni. Ugyanúgy ha a besztercebányai kerület á'tal rendezett dal- és táncünnepélyen, Tornaiján is üdvözölhetünk egypár hivatásos vagy műkedvelő gyűjtőt, biztosak vagyunk abban, hogy nem térnek meg üres kézzel. Természetesen arra is számítunk és örömmel vesszük, ha újságjaink munkatársai és a résztvevő szakemberek is megmondják majd, ha valamit rosszul csináltunk. A losonci bemutató óta hat hónap telt el. Semmi sem bizonyítja jobban a fejlődést, amit ebben a hat hónapban elértünk, mint az a tény, hogy a bratislavai kerület népművészeti csoportjainak kerületi bemutatójáról — melyet az Oj Színházban láttunk — annak idején elmarasztalóan nyilatkoztunk, ma pedig, hat hónap után olyan készülőcjésnek vagyunk tanúi, amely minden kishitűséget meggyőzve bizonyítja, hogy még a meglévő szakemberekkel is tudunk eredményeket elérni. Hogy* csak egyszerű számokkal igazoljuk a bratislavai kerület népművészeti együttesei Somorján e hó 23-án jönnek össze, ahol hat énekkar, tizennégy tánccsoport, tíz zenekar, tizenöt szólóénekes, tizenkét szavaló — összesen hatszáznegyven szereplő — készülődik, hogy reggeltől estig szórakoztassák az egybegyűlteket, hogy megmutassák, mit tudnak elérni hat hónap alatt. Mit bizonyít egy ilyen rövid statisztika? Azt, hogy kulturális munkánkban is vannak jó módszerek, melyeket hasznosítani lehet, ha elvetjük kishitűség ünket, ha levetkőzzük azokat a hibákat, melyék gátolják a kezdeményező munkát. Szakembereink is akadnak, akik, hogy Dobos László szavaival éljek, *— segítenek a reprodukáló, a felújító tevékenységben — és ha nem is teljes mértékben, de pótolni tudják a hiányzókat. Hozzá tesszük még, hogy ezek a hiánytpótló szakemberek és velük a művészcsoportok ez idén sem fognak megállni a kerületi vagy a járási dal-és táncünnepélyek után, mert tudják, hogy a nyári brigádfellépéseket mindenkor örömmel várják a falukon, a nehéz munka szüneteiben. Műsoraikkal — dallal, tánccal, muzsikával, szavalattal — szórakoztatni fogják népünket, és minden együttes .olyan művészi fokra akarja majd emelni műsorát, hogy résztvehessen a nyár végén rendezett közpönti dal- és táncünnepélyen. Nem versenyszerű ez a munka, ám mégis vetélkedés, hogy ki tud szebbet nyújtani, jobbat adni annál, amit az elmúlt évben adott. És ha a Csemadok népművészeti csoportjai dal- és táncünnepélyein. mindenhol ott lesznek azok a hozzáértő emberek, akik az ösztönösség útvesztőiből a tudatosság felé haladó utunkon segíteni akarnak és tudnak, akkor a szervezési munka sem fog ''árbaveszni, és a vitatkozások, megállapítások után tettekben jut kifejezésre minden jószándék. Csak ebben az esetben lehetséges, hogy következetes módszer alakuljon ki,, amikor a népművészet örökértékű hagyományaival akarjuk formálni és alakítani népünk ízlését. 12