A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-23 / 25. szám

A tavalyi Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon , akadtak hangok, amelyek az ott bemutatott JoQseppi, a fjordok fia című finn filmet minden elismerésük mellett túlságosan naturalistának találták. Kifogásolták a nyomor képelnek halmozását, a finn paraszti életnek zojai nyers színekkel megfestett sivárságát és az úttalanságort, amelyet a film minden jelenete csaknem tapinthatóan éreztetett. Ma a legszélesebb nyilvánosság elótt pereg a film, melynek váratlanul elhunyt rendezője, Ohjaus Roland aí Halstrom in memóriám egyéni díjat kapott munkájáért és ml megállapíthatjuk, hogy az aggályoskodóknak nem volt igazuk. Tagadh^tatján, hogy a filmnek vannak túlzásként ható naturalisztikus jelenetei is, de egészében egy igen tehetségles forgatókönyvírónak és egy még tehetségesebb rendezőnek művészi munkája. A filmtől nem vitatható el, hogy a realista művészet (eszközeivel van megalkotva és a kilátástalannak tetsző élet, amelyet ábrázol, hiteles és reális. Hőse, Jooseppi szinte elképzelhetetleri nyomorban él rozzant kunyhójában feleségével ép öt gyermekével; nincs egy rendes ruhájuk, az utolsó falat kenyeret eszik, p háztető bedőléssel fenyeget és egyetlen tehénkéjük teje kiapad, — mintha rosszemlékezetű múltunk valamely nyomortanyáját látnánk az ínséges évekből, munka nélkül vergődő családjaink egykori sanyarú sorsát idézik eszünkbe a film nyomasztó képei. 1923-han, a finn prohibíció idején játszódik le a történet. Az alkoholfogyasztás tilalmát sokan titkos pálinkafőzéssel nyerészkedésre használták fel. A nyomorgó Jooseppin mintha megkönyörülne a sons; a titkos pálinkafőzők sorába áll és egy időre élelem kerül a házba, közvetlenül azután, hogy a családot a legnagyobb megpróbáltatás éri és már az éhhalál réme fenyegeti: megdöglik a tehenük, az asszony korcs újszülöttje meghal és a roppant téli viharban rájuk szakad a háztető. Am a szerencse hamar elfordul a ragaszkodáshoz, alakoskodáshoz nem értő, kissé együgyű finn paraszttól, a törvény őre leleplezi. Jooseppi bíróság elé kerül és ott feltételesen börtönbüntetésre ítélik. Mark Twain egyik legismertebb regényének színváltozatával lépett a pozsonyi Oj Színpad a közönség elé. Bár a Koldus és királyfit az egész világon ifjúsági olvasmánynak könyvelték el, ez az angol monda meseszerű beállítottsága mellett is a haladó irodalom egyik gyöngye és a benne elhangzó súlyos igazságok lekötik és elgondolkoztatják a felnőtt közönséget is. VIII. Henrik, az angolok rettegett önkényura haldoklik. Fia, Eduárd, fogolynak érzi magát a pompás palotában és irigykedve nézi a palota ablakából London szegény gyermekeinek jókedvű játékát. Тот, az egyik suhanc belopódzik a palota kertjébe, hogy legalább egyszer közelről láthassa a királyfit. Találkozik is vele, a két gyermek összebarátkozik és játék közben ruhát cserélnek. Az örök az igazi királyfit kergetik ki az utcára. Az író így alkalmat ad mindkettőjüknek, hogy megismerjék egymás környeze tének életét. Az igazi királyfi saját bőrén tapasztalja alattvalói szenvedését, míg Тот felforgatja az udvari rendet, letöri a hamis udvaroncok hatalmát. Sok viszontagság utó.n Jooseppi hazamehet éhes gyermekeihez, rongyokban járó feleségéhez és a keserű nyomor folytatódhat Az Ínség látványától megdöbbentett néző nehpzen ocsúdik, lassan döbben csak rá, hogy a remény halovány sugara mégis rásüt erre az életre és ez a reménysugár Jooseppi -nek embersége, végtelen türelme, ahogy a sors csapásalt fogadja és elviseli. Megrendítő, ahogy a nyomor közepette megőrzi tiszta emberségét, nincs egy rossz szava feleségéhez, nem esik kétségbe, gyermekeivel a sötét órákban is el tud játszadozni és megrendítő, ahogy belőle és asszonyából árad a család, a gyermek szeretete. Nyomasztó hatása ellenére is művészi tett ez a finn film, mert részvétet kelt és művészi eszközökkel rántja le a leplet egy hazug világ erkölcseiről és bátran mutatja meg, milyen kjjátástalan a munkátlanságra ítélt ember, élete a kapitalista világban. Intelem és figyelmeztetés a film, hogy olykor viszszatekintsünk és okuljunk a múlton. Egy esztendővel ezelőtt méltán nyerte el Cannesben A piros léggömb című francia alkotás a kisfilmek aranypálmáját. Egy kisfiúról szól, aki reggel iskolábamenet egy lámpaoszlopon fennakadt piros léggömböt talál. Viszi magával az Iskolába, az autóbuszra nem engedik felszállni, de ö kitart játéka mellett, Inkább gyalog megy. Az Iskolában és otthon Is büntetést kap, sehol sem akarják megtűrni léggömbjét és csodák csodájára: a piros ballon hűséges játékossággal követi, mintha érző lény volna. A kisfiút osztálytársai szokatlan játékáért megírlgyllk, üldözőbe veszik és az egyik gyerek parittyája éles kavicsával kipukkasztja a léggömböt. Mintha emberi szív volna, végsőt vonaglik, úgyszólván meghal a kisfiú lábánál. És ekkor újabb csoda történik: a város valamennyi léggömbje odaszól! a kisfiúhoz, az összefogja őket és a színes ballonok felemelik, elviszik magukkal e«t földfeletti csodás utazásra. A néző a film látására formalizmust emlegethet és a vád bizonyos mértékig Indokolt, Az igazság és a lényeg azonban az, hogy ez a bűvöletesen szép és poétikus kis film a reális valóságnak és a mesének varázsos keveréke, melynek költöisége, mint minden nagy és igaz művészet, ellenállhatatlan hatást gyakorol nálunk is a szépet és művészit szerető nézőre. EGRI VIKTOR Lord Hertford (Ivan Krivosudsky) Tom, mint királyfi (Ivan Mlstrík) Lord John (Villám Polónyl) kiderül a tévedés, de Eduárd továbbra is maga mellett tartja Tomot, mint tanácsadóját. Ján Klima rendező gondos és szakavatott munkájának eredményeképp az előadás alkalmazkodik az író elgondolásához, ugyanakkor színszerűség tekintében új kifejezésmódra törekszik. Ha ez a törekvés nem is mindig sikerül, de nagyrészt eléri azt, hogy kompozícióiban új művészi meglátások észlelhetők (a koldusok karának jelenete a maga stilizált ságában egyenesen megdöbbentő), esztétikai szempontból pedig határozottan nemesebb és egységes játékmodorra szoktatta az együttest. A legnagyobb elismerés illeti meg Pavol Gábort, a Nemzeti Színház fiatal díszlettervezőjét, aki minden jelenethez kivétel nélkül biztos érzékkel találta meg a maga leegyszerűsített alakjában is monumentálisan ható keretet. Ivan Mistrik (Тот) és Ernest Paui (Eduard királyfi) derűsen és tehetségesen alakítják a címszerepeket. Kiváló, mint mindig Ivan Krivosudsky — Lord Hertford szerepében, bármely Shakespeare darabban is meggyőző lenne. A sherif — Julius VaSek vérbeli komédiás, és biztos, hogy mint segédrendező is kitűnő munkát végzett. Bűbájos figurát nyújtott Marta Cernická, mint Lady Jane. Fejlett technikájú színésznő, gazdag lelki adottságokkal. A katona — Ján Kramár, az előadás egyik fő erőssége. A kitűnő humorú VUiam Polónyi ízes alakítást nyújtott Lord John megszemélyesítésével. A húrom apród szerepében három tehetséges művésznő, H. Kováöiková, E. Lokvencová és E. Dulková segítették az előadás sikerét, de jg fiatal gárda igen népes csoportjának minden tagja kietett magáért. A dekoratív és korhű kosztümök S. Vaniéková művészi ízlését dicsérik. SIMKO MARGIT