A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-16 / 24. szám

Lőrincz Gyula országos elnök vítakfértékelése Kedves elvársak, kultúrtársak! A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesüietének VI. országos közgyűlése a befejezéshez közeledik. A kétnapi tanácskozásunkban elhangzott vitafelszólalásokat szeretném értékelni. Meg kell állapítanunk, hogy a kétnapos tanácskozásnak különös jelentőséget ad az a tény, hogy Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, valamint a Szlovák Nemzeti Frontnak küldöttsége a közgyűlés egész ideje alatt itt tartózkodott és nagy figyelemmel kísérte a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete küldötteinek szólalását. Nagy segítséget jelentett munkánkban a küldöttség vezetőjének, Major elvtársnak felszólalása, melyben értékelte a Csemadok eddigi munkáját, valamint irányt mutatott jövőbeni munkánkhoz. Ezért az egész közgyűlés nevében hálás köszönetet mondok az egész küldöttségnek, pártunk központi bizottsága, valamint a Szlovák Nemzeti Front küldöttségének. A kétnapos tanácskozás keretében 29-én szólaltak fel. Ezenkívül még további 27 jelentkező volt. Ez egyik bizonyítéka • annak, hogy a küldöttek becsületesen felkészültek a konferenciára, hogy megismertessék a közgyűlésen elért eredményeiket, munkamódszerüket, hogy feltárják a hibákat, hogy bíráló megjegyzéseikkel segítsenek a hibák kiküszöbölésében. Mi köszönettel fogadjuk az elismerést, a bírálatokat is, az úgynevezett alulról jövő kritikát és szent meggyőződésünk, hogy a bírálat segíti az újonnan megválasztott vezetőséget, a központi bizottságot az elkövetkezendő két évi munkájában. A kritikai megjegyzések legnagyobb része helyes volt, jogos és igazságos. Az igazságos bírálat mindenkinek, nekünk is, segít a hibák, a fogyatékosságok kiküszöbölésében, felismerésében, s valószínűleg azért hangzottak el azok a kritikai megjegyzések, mert kimaradtak a központi bizottság beszámolójából, amelyben erősebb volt a kritika lefelé, mint sajátmagunk felé az önkritikái hang. A Csemadok működésének több mint 7 éve alatt sok mindent megtanultunk. Vannak jó munkamódszereink. Sajnos, még mindig vannak rosszak is. Megtanultunk jó határozatokat hozni, elfogadni, de kevésbé tanultuk meg a határozatok végrehajtását következetesen ellenőrizni. Ezen a teren mind a központi apparátusnak, mind a központi bizottságnak, az elnökségnek sok pótolni valója van a kerületi apparátuson, a járásin, a kerületi vezetőségen, a járásin keresztül az alapszervezetekig. A központban még mindig előfordulnak esetek, hogy nincs teljes áttekintésünk a kerület munkájáról, hogy nem ellenőrizzük kellőképpen a központi instruktorok munkáját sem, nem ellenőrizzük, hogy az általuk benyújtót munkatervet hogy valósítják meg. A jövőben ezen a téren nagyobb felelősségre van szükség, kell, hogy minden elfogadott határozat teljesítését bebiztosítsuk. Ha a kétnapi tanácskozást értékelni akarjuk, elsősorban meg kell állapítanunk, hogy az egész közgyűlést áthatotta a közös nézetek, az egység szelleme. Ha viszszatekintünk a múltba, egészen a Csemadok megalakulásáig, — hiszen több elvtársunk van itt, aki résztvett 1949-ben a Csemadok megalakulásán — akkor megállapíthatjuk azt a hatalmas fejlődést, amelyet a Csemadok egymás után következő közgyűlései jellemeznek. Az első, az alakuló közgyűlés jellemző vonása a bizalmatlanság légköre volt. A felszabadulás utáni idők hangulata tükröződött vissza az első közgyűlésen, amelyre kihatással volt a magyar kérdés felszabadulás utáni rendezése Csehszlovákiában. Következő közgyűlésünket már kissé jobb légkörben tartottuk meg, de a jellemző benne még a panaszok, vádak áradata volt, különösen a másik oldalra. Utána következő közgyűlésünket, a harmadikat, főleg a segítségkérés jellemezte. Alsóbb szerveink segítséget kértek a Csemadok vezetőségétől a legkisebb helyi vonatkozású dologban is az élet minden szakaszára, nemcsak a Csemadok munkájában. Később ezek a panaszok egyre inkább eltűntek, hogy mélyült hazánkban a nemzetiségi kérdés helyes megoldása. Ha most ezt a közgyűlést értékelni akarjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek a hangok már szinte teljesen eltűnőben vannak, ami kétség kívül annak a jele, hogy a nemzetiségi kérdést hazánkban helyesen rendezzük, másrészt arra mutat, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók ideológiai téren is erősen fejlödnek, a segítséget nemcsak felülről várják, hanem tudnak magukon segíteni, ma már magukénak tekintik a népi szerveket a faluban, a járásban. Ennek ellenére még egyes felszólalók, mint például a martosi elvtársunk, úgy érzi, hogy csak a központ vagy i kerület mentheti meg a helyicsoportot í pusztulástól. Mi nem vagyunk annak a jelszónak a lívei, hogy segíts magadon, az isten is negsegít. Azonban nem egy konkrét példa langzott el itt, hogy a legkisebb segítség léikül is milyen helyesen tudják megöllani a saját problémáikat helyi csoportjaink vezetői. Volt, aki arról beszélt, hogy jyors segítséget kell nyújtani az ifjúságiak, mert helytelen utakra tért, elzüllik, líres Vince elvtársra hivatkozom, aki najyon helyesen magyarázta meg, hogyan capcsolták be az ifjúságot a szövetkezet nunkájába és hogy ők nem félnek ezeket i fiatalokat bármilyen posztra állítani, nert bárhol ebben az országban meg fogak állni a helyüket. Megállják a helyüket ízért, mert megtanultak dolgozni és munkán keresztül ismerték meg az életet, s gy nem félti a jövőtől sem őket, mert negbecsülik azt, amit megismertek a nunkán keresztül, az életet. Tehát az élet:él, a helyes perspektíva jogos reményeklel bíztat az ifjúságnál is, és nem szabad, íogy olyan pesszimista nézeteink legyelek, mint Kovács Tibor elvtársnak, vagy Hübsch elvtarsnak, hogy a mi fiataljainkat a kocsmán, csőnadrágon kívül semmi serr érdekli, s hogy az ifjúságból csak jampecek lesznek. Tény az, hogy annak egészségtelen jelenségek ' az ifjúság soraiban Ezek azonban csak szórványosok és az ifjúságunk abszolút többsége nem céltalan kocsmatöltelékekből és jampecokból áll Igaz, hogy a szórványos jelenségek felett sem hunyhatunk szemet és szükséges, hogy mindannyian segítsük a Csehszlovák Ifjúsági Szövetséget, hogy sikerrel neveljen öntudatos ifjúságot, a mi gyermekeinket. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség feladata az ifjúság ideológiai nevelése, nem a Csemadoké, azonban élettapasztalatunkkal, a múlt megismertetésével, a burzsoá és mai rendszerünk közti különbség feltárásával az ifjúság előtt a Csemadok idősebb tagjai sokat segíthetnek a CSISZ-nek. Nem foglalkozom részletesen minden felszólalással. Részben azért, mert sok helyes felszólalás, javaslat úgy is belekerü1 már a közgyűlés határozati javaslatába így például szükséges lesz kivizsgálni a kassaiak részéről felvetett színház kérdését. Azonban volt néhány felszólalás, amelyekre feltétlenül szükséges lesz most válaszolni. Ilyen felszólalás volt a Komáromi Magyar Területi Színház igazgatójának felszólalása. Fellegi elvtársnak figyelmébe ajánlanám, hogy a Területi Színház műsorpolitikájában ne álljon meg két szovjet dráma bemutatásánál. Ez az év a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. jubileumi éve és ebben az évfordulóban szeretnénk, ha a komáromi színház igenis a műsorába venne még néhány szovjet drámát, hogy példát mutasson műkedvelő színjátszóinknak, hiszen számukra iskolát jelent a komáromi Tjrületi Színház nagyobb lehetőségeivel, tehetséges színészeivel. A szovjet drámairodalomnak sok értékes alkotása van, mint például a Viharos alkonyat, Ljubov Jarova. A felejthehtetlen 1919-es év, Puskás ember, a Kreml toronyórája, Optimista tragédia. Szárnyak, A bányászok. A páncélvonat, stb., nem beszélve Gorkijnak néhány' forradalom után írt drámájáról. Várjuk ezeket a szovjet haladó szellemű drámákat, várjuk, hogy a Területi Színház műsorpolitikáját javítsa meg ezen a téren, segítsen példamutatásával, tehetséges színészeivel a műkedvelőknek is és mutassa meg, hogy milyen darabokat lehet eljátszani a szovjet irodalomból. Mi nagy örömmel látjuk a klasszikus darabokat, de azt is elvárjuk, hogy az élő, az új szocialista irodalomból is kiegészítsék műsorukat. Körmendi elvtárs főleg a Csemadok komáromi helyi csoportjáról beszélt. Nagyon értelmesen és szépen. Egy megjegyzésével azonban nem érthetünk egyet, hogy a színjátszáson és az énekkaron kívül nem tudnak sokat tenni, njért a mezőgazdaság kérdéseiről nem tarthatnak älöadäst, hiszen a komáromi közönség főleg ipari munkásokból áll. Mi ezt nem is