A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-16 / 24. szám

Lőrincz Gyula beszédének folytatása a 9. oldalról vártuk a komáromi helyi csoporttól. Nagyon jól tudjuk, hogy tagságuk zöme ipari munkás. De ennek a tagságnak lehet és érdemes taggyűlést rendezni és ezen megismertetni őket a legújabb külpolitikai eseményekkel, belpolitikai kérdésekkel, tudományos és irodalmi előadásokkal kitölteni ezeket a taggyűléseket. Több irodalmi vitaestet is rendezhetnének, szóval lehet a munka formáit gazdagítani, szélesíteni a komáromi helyi csoportban is. Helyes az is, hogy a műszaki előadásokat az üzemi klubban tartják, de még mindig van egy olyan terület, ahol aktivizálni lehet az idősebb tagokat. Ezt azért említem, hogy a többi helyi csoportunk is, különösen azok, ahol ipari munkások vannak, igyekezzen az adott körülményeknek megfelelően a mezőgazdasági előadások helyett más érdekes témát felvetni. Nem nagyon lehet egyetérteni Kovács Tibor felszólalásával, aki azt mondotta, hogy parasztságunk maradi, konzervatív. Hol van már a tavalyi hó? Ha megnézzük Dél-Szlovákia területét, ahol a magyar parasztok élnek, akkbr látjuk, hogy ott a kollektív gazdálkodás már nagy részben be van vezetve, ez pedig már maga is bizonyítéka annak, hogy parasztságunk elhagyta a régi szellemet, nem konzervatív és új gazdálkodási formákat keres. Ebben kell őket még jobban segítenie a Cserhadoknak. tapasztalatunk az, hogy ez a parasztság nagyon is várja a gépesítést s az új termelési módszerek bevezetését. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a vitában aránylag kevesen beszéltek szövetkezeti parasztjaink közül, akik ebben a kérdésben megfelelő választ tudtak volna, adni Kovács Tibornak. A többi kérdést, amit itt felvetettek a felszólalók, a következő időszakban a Csemadok Központi Bizottsága és titkársága feldolgozza, kivizsgálja és a helyes javaslatokat, amelyeket elvtársaink is tettek, magunkévá tesszük, a kérdésekre válaszolunk. Pathó elvtárs a beszámolóban megemlítette, hogy valamelyik zenészünk szerint a mozgalmi dalok nem állnak közel a művészek érzelmi világához. Vártuk, hogy a közgyűlésen zenészeink közül valaki erre a kérdésre Válaszol. Zenészeink azonban nem jelentkeztek. Szeretném ezeknek az elvtársaknak emlékezetébe idézni — bár tudom, hogy ezzel nem mondok semmi újat, — hogy minden új társadalmi rend új művészetet is teremt magának. A feltörekvő kereszténység zenéje a szent szűz oltalmát kérte és a szent szűzhöz intézett fohászok az akkori idők mozgalmi énekei voltak és bizony nagyon is közel állottak az akkor művészek érzelmi világhoz. Vagy a Szent Vencel ének, amelyet- a lengyel nép is átvett, a kor érzésvilágát fejezte ki és művészi volt. Nem volt művészietlen a huszita - világ éneke sem „Kik vagytok Isten bajvívói", hiszen 400 év múlva is visszacsengenek e mozgalmi ének búsongó, komor dallamai Smetana és Dvorák zenéjében. Oj kor, új eszmeáramlatok, új művészet. A feltörekvő polgárságnak katonai erő keil és bizony Haydn nem restoll katonai indulókat komponálni, tehát megalkotni kora mozgalmi zenéjét. Teszi ezt Mozart is, majd később Schubert és gondoljunk Chopinre, aki 1831-ben forradalmi dalaival, indulóival ihlette meg a lengyel hazafiakat. A világlbáború idején mozgalmi dalok kellettek, korparanos volt és megszületett, az Alekszandrov kórus. Szolovjev-Szedoj, Dunajevszkij talán kisebb művészek lettek ezáltal, hogy felérezték a követelményt és harcra, kitartásra, bátor kiállásra lelkesítettek?! A himnuszoktól, a Marseillaigen át az Internacionáléig és Schubert katonai indulóin át egyenes az út napjaink mozgalmi daláig. A hangsúly mindig azon van: milyen művészi erő nyilatkozik meg bennük. Nem művész az, akinek az érzelmi világától az élet, a ma távol áll. Ugyánezt mondhatnánk az irodalomra, a képzőművészetre, hiszen számtalan példa mutatja, hogy azok a művészek, akik a legnagyobbak lettek, akiket ma is becsülünk, mindig a népi haladó mozgalom élén állottak. Ezért továbbra is harcolni fogunk azért, hogy a népdalok mellett énekkaraink a mozgalmi dalokat is fejlesszék, ápolják. Mózes elvtárs felszólalásában azt mondotta: „A Csemadok nem pártszervezet, a Csemadok egyesület," — ez nagyon helyes.- Majd így folytatta Mózes elvtárs: „amelyben minden becsületes dolgozónak helye van. És így kezdtük megnyerni azokat, akikre szükségünk volt ahhoz, hogy a Csemadok valóban tömegszervezet legyen." Itt szükség van egy kis javításra, helyreigazításra. Szükséges kimondani azt, amit előbb olyan helyesen mondott Mózes elvtárs, hogy a Csemadok nem pártszervezet; hozzátenném még, hogy nem is érdekvédelmi szervezet. A Csemadok kultúregyesület és mint ilyen szervezetnek az a célja, hogy minél szélesebb tömegekre hasson a tagságán kívül Is. Mózes elvtárs megemlítette, hogy a LUT rendezésében Késmárkon kultúrversenyt rendeztek, amelyen a 8 csoport között szerepelt a kassai helyi csoport is. Panaszkodott, hogy a versenyt egyáltalán nem készítették elő, valósággal közönség nélkül játszottak. Hasonló tapasztalatban volt részem Losoncon a Csemadok országos kultúrszemléjén, ahol csoportjaink egymiásnak, illetve egymás előtt, játszottak, a zsűri tagjai, néhány meghívott vendég és újságíró előtt, a közönség teljes kizárásával Lehet, hogy ez rég „bevált" módja az ilyen kultúrszemléknek, azonban mikor a mi célunk az, hogy kultúrmunkánkkaí a lehető legszélesebb tömegekre hatással legyünk, nem tartom helyesnek ezt a közönség kizárásával történő módszert és azt hiszem, vál- ' toztatnunk kell ezen a „bevált" formán. Mikor Major elvtárs pártunk központi bizottsága, valamint a Szlovák Nemzeti Front küldöttségének vezetője beszélt, kihangsúlyozta a Csemadok szép eredményeit, rámutatott hibáinkra, egyúttal rámutatott a ránk várő feladatokra is, hogy mivel segíthetünk a pártnak és ezekről is kell még itt beszélnünk. Mint a Szlovák. Nemzeti Front tagjainak, célunk az, hogy ebből a tagságból adódó feladatainkat teljesítsük. Feladatunk: tovább fejleszteni a népi kultúrát, ápolni, elmélyíteni- hazánk magyar dolgozóiban köztársaságunk más nemzetiségű népeihej, különösen a szlovák néphez fűződő kapcsolatainkat. De ez ne maradjon jelszó, hanem kifejezést nyerjen közös munkánkban, a szocialista köztársaság építésében. Hogy azt a szerettei, odaadást, amely már megnyilvánult a magyar dolgozókban pártunk iránt, még inkább elmélyítsük, ne elégedjünk meg a Szovjet Barátsági Hónapban kifejzett aktivitással, hanem legyen az állandó programunk, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozókban a Szovjetunió iránti szeretetet és hálát élő valósággá fejlesszük. Elvtársak, sokan azt mondják, hogy mi állandóan emlegetjük a burzsoá nacionalizmus elleni harcot. Szemünkre hányják ezt, hogy ez felesleges. Mi azt mondjuk, hogy még mindig keveset harcolunk a burzsoá nacionalizmus megnyilvánulásai ellen, még akkor is, ha ma miár ez csak szórványos jelenség. Újra megmondjuk, hogy a kétnapos közgyűlésünkön is hiányoztak a burzsoá nacionalizmus megnyilvánulásai elleni felszólalások, néhánvat kivéve. Itt van Kovács Flórián és Bajkai Béla esete, akiket Pathő elvtárs említett a beszámolóban. Hányszor figyelmeztettük őket helytelen nézeteikre, arra, hogy a nemzetiségi kérdést az osztálykérdés fölé helyezik. A jóindulatú figyelmeztetés nem használt nekik és íme, az ellenséges parton kötöttek ki. Mi mostanában sokat emlegetjük a két rendszer: a szocialista és a kapitalista rendszer békés egymás mellett élésének lehetőségeit. Természetes, hogy ez lehetséges. Sőt meg is van a valóságban, a gyakorlatban. De nem szabad ezt félreérteni és eszmei síkra vetíteni. A szocialista és a burzsoá eszmék kibékíthetetlenek. Köztük nem lehet megvalósítani a békés együttélés elvét. Ha gyengül a mi ideológiai frontunk, a szocializmus ellenségei ezt nyomban kihasználják. Kérlelhetetlenül kell tehát tovább folytatnunk a harcot a szocialista eszmék tisztaságáért, a burzsoá csökevények, a burzsoá nacionalizmus minden megnyilvánulása ellen. Ne tévesszenek meg bennünket hamis farizeusi jelszavak, mint például a „nemzeti kommunizmus", hiszen már tapasztalatból ismerjük, hogy a szocializmus elé is szúrták már egyszer ezi a „nemzeti" jelzőt azzal a céllal, hogy megbecstelenítsék vele a szocializmus tiszta fogalmát, szent célját; a demagóg jelszó eredménye a fasizmus lett a „nemzeti szocializmus." A forma most hasonló, a cél ugyanaz. Juhász elvtársnő felszólalásában megemlítette az atomháborút, az atomkísérletek kérdését. Egri elvtárs beszédében ugyancsak figyelmeztetett bennünket, hogy a béke érdekében riadót kellene fújni. Ha figyeljük a szlovák sajtót, a Kultúrny zivot hasábjain Komoly pillanatok cím alatt egy rovat jelenik meg már második hete, amelyben a szlovák írók, valamint a szlovák értelmiség legkiválóbb képviselői ugyancsak riadót fújnak a béke érdekében, az atomkísérletek ellen. Azt hiszem, nekünk is komolyan kell mérlegelnünk ezt a komoly pillanatot. Emlékezzünk! Az utolsó világháborúnak még nem volt vége, Európa egy része még romokban hevert. Mezőinken táblák figyelmeztettek: vigyázz, akna! A koncentrációs táborokból akkor jöttek vagy vártak vissza apát, fiút. A visszatértek kerestek otthont, családot,