A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-09 / 23. szám

Pogyebrád György lovasszobra A várkapu és a rajta látható országcimerek A gyógyuld. Hol vannak már a régi jó idők dám és csúfondáros vándorlegén akik gyalogszerrel rótták a jegen sor árnyékában bújkáló országi s ázva-fézva, megizzadva, gyak korgó gyomorral figurázták ki ecetesmosolyú, pártában maradt gyebrédi vénlányokat. A nóta szí csípett, mart: Pogyebrádt dom nagy tyúkketrec épül. Aggszüzek da ott hájasodni készül." Lábuk nyomát jelképesen ls bei te az utak betontakarója, a Je nyéket gyümölcsfák váltották fel kisebb-nagyobb huza-vona után pogyebrádi lányok is életpárra fókötöre lelnek. Hisz a fürdövár ban évente sokezernyi gyógyu kereső szív fordul meg. A dorr, is már rég elhordták a szelek lökhajtásos korunk országjárója ké telen inkvizíciós kinzőszerszámnak beillő — gyomrot és agyat rázó á mi autóbuszban több mint mái őrán ét port és káromkodást tüd szívni azon a hosszú ötvenhárom lométeres távolságon, amely Pogy rádtt elválasztja Prágától. Az idő rás is únja már ezt az egyhangú got, amely a végnélküli síkságra 1 hezedik s mire beérek Pogyeb György király szülővárosába, a ta szi nap konokul megbújik az őlmos 1 hők igelitköpenye mögött. így hát rí is csoda, hogy tisztes polgárok hc felhöcsináló garabonciásnak nézr midőn kiszállok az autóbusz! Gyengeszlvú embert az első ben; más visszaűzné az autóbuszba! lenne! A morcos polgár baráts&gta vendégfogadósát helyrehozza nyo ban egy helyi szépség fagylaltot vasztó mosolya. Sajnos, a fejét már be nem köthetem. Mintha e bólogatna a bronz király is, aki j képesen a hátát mutatta szülővá sának és nyugati irányBan, Pri felé pislog. Nem ls csodálom, hi innen Prágába kívánkozott! A volt királyi vár előtt megáll Lenn a vársánc alján üveg és a alatt gyógyforrás vfze buzog, mégiscsak túlzott luxus, gondolt hogy veszély esetén a várúr, lég; az bár Pogyebrád György is, a sí cokat gyógyforrás vizével árassza A helybeliek megnyugtatnak: nem volt ez Így. A sáncárokba beeng« ték az Elba vizét, a kancsókat n vörös burgundival töltötték teli. Ji bfiqynak meg városi kézművesnek ivóvíz kellett, elment a hetedik hati ba. __ Clvilebb vágású váruraknak és XX. századnak kellett eljönni, hc végre is meaoldődjék az ivóvíz-hlái Ezerkilencszázötben a vár ura, í henlohe-Schillingfürst Fülöp Ei herceg meghívta Pogyebrádiba Bül oorosz junkert, akiről közismert v< hogy igen ügyesen tud bánni a v kereső csodavesszővei. Bülow varázsvesszeje már a 1 második udvarán útmutatő nyllki mutatott a földbe. Itt a víz, monc Bülow, húsz méternyire a föld als Hohenlohe fúratni kezdett. Hif fúrtak azonban húsz métert, harm! cat, ötvenet, majd nyolcvanat, vlzr nyoma sem volt. Kilencven méti nél már Hohenlohe unni kezdte dolgot és BUlowot szélhámosnak tulélta. Ekkor lépett közbe a he« háziorvosa — Dr. Bouíek, aki csit gatta előkelő paciensét és ráve őt, hogy fúrasson száz méterig. 1 Bouéeket néhányszáz évvel ezei máglyára küldték volna, mint Pogyebrád György lovasszobra, háttérben a vár