A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-02 / 22. szám

©orvát művészek ©azánkban Május havában a zágrábi Horvát Nemzeti Szín­ház operaegyüttese járt köztársaságunkban, min­den fellépésével népeink szorosabbra fűződő barát­ságának értékes tanújelét adva. A horvát művészek vendégjátékukat Nemzeti Színházunkban kezdték meg ía legnagyobb élő horvát muzsikusnak, Jakov Gotovacnak Mennyből pottyant vőlegény című népi tárgyú operájával. A vendégek igen eredeti és minden tekintetben magasra értékelhető művészetét megérdemelten nagy siker kísérte, melyben egyaránt része volt Jakov Gotovacnak, az előadáson jelenlevő zeneszer­zőnek, Mladen Basics karmesternek, Nando Roje rendezőnek, a szólistáknak, az ének- és tánckar­nak. Szerencsés már Milan Begovicsnak egy horvát népmese alapján ihletett szóval költött szöveg­könyve. Micsa, a jóhumorú furfangos legény egy szalmakazal tetejéről tengerit hántó leányok cso­portjába pottyan és elhiteti velük, hogy egyenest az égből jött. Szerelmesének, Djulának mostoha­anyját annyira leveszi a lábáréi, hogy a babonás asszony egy zacskó aranydukátot biz a kezére abban a hitben, hogy a körmönfont legény a mennyben átadja a pénzt elhalt urának. Népi humorral fűszerezett bonyodalom támad ebből, de a játék végén kiderül, hogy Micsa csak anyja tanácsára élt a furfanggal, ígiy akarta kipróbálni, vajon ha szegény volna, feleségül menne-e hozzá szerelmese, a gazdag Djula. Gotovac még a szövegkönyv Írójánál is szeren­csésebb kézzel merit a jugoszláv népek gazdag dallamvilágából. Operájának muzsikája tele van színnel, meleggel és a melódiák oly bőséggel árad­nak, hogy a hallgató alig bir betelni velük. A ki­tűnően hangszerelt, könnyen érthető muzsika ma már világszerte ismert; eddig húsz opera mutatta be Gotovác daljátékát, köztük 14 esztendővel ez­előtt a ml Nemzei Színházunk is játszotta. Micsát, a daljáték főszerepét Joszip Gosztics énekelte szárnyaló, erőteljes tenorjával. Meglepett a már nem egészen fiatal művész kifejezésteljes játéka is. De a többi főszereplő, a széphangú Mirka Klarics, a Domát, Djula mostoháját éneklő Marija Radej és Mirovoj Kucsics is nagy játékkedvvel és tehetséggel formálták remekbe szerepüket. Amíg Jakov Gotovacnak a juqoszláv nép gyö­nyörködtető, színes dallamvilágára felépített dal­müve gazdagon áradó melódiabőségével, frissessé­gével lépte meg a hallgatókat, Benjamin Britten Peter Grimes clmü operája — amelyet a horvát művészek további vendégjátékuk során mutattak be — a komoly zene kedvelőit késztette csodálat­ra. Britten zenéjétől ugyanis, bár nélkülözi a nem­zeti jelleget, a nagyságot nem vitathatjuk el és a zágrábi vendégeket osztatlan dicséret illeti, hogy megismertették velünk az újkori angol zenének ezt a leghatásosabb és legjelentősebb művét. Britten zenedrámájának balladai , hangulatú szö­vegkönyv Montagu Slater' munkáját A történet a múlt század harmincas éveiben játszódik le egy angliai halászvároskában. Peter Grimes, alz opera főhőse kegyetlen fiatalsága után minden erejével arra törekszik, hoav vagyont szerezzen és felesé­gül vehesse Ellen Orford tanítónőt. Ebben a haj­szában nem kíméli önmagát, még kevésbé a gond­jára bízott gyereket, halászmestersége egyetlen se­gítőjét, Ez at gyerek a tengerbe vész és halála Grimes lelkét terheli. A bíróság fölmenti ugyan, ám a kisváros társadalma nem fogadja be-, kiveti magából és Peter Grimes egyetlen útja: (vezeklés и halálban. A komor történet Brlttent sötét tónusú, balladás szépségű muzsika Írására inspirálta. A zene való­sággal tükörképét adja a lelkek háborgó viharai-20 Jakov Gotovac „Mennyből pottyant vőlegény": Kolo (körtánc) a dalmű befejező részében nak, tele van dinamikával és meg­rázó drámai erővel, de vannak meg­lepően finom lírai részei is, amelyek­nek behízelgő, gyengéd melódiái pi­hentetőek gyönyörködtetnek. Piero Filippi, a zágrábiak Peter Gri­mese olaszos csengésű tenorjával győzte énekszerepe nehézségeit, já­tékában nem annyira a vagyon ör­dögétől megszállottat, mint inkább a bűnére ébredőt, a lekiismeretétől üzöt­tet domborította кв. Mellette Janja Hanzsek vált kl legjobban a tanítónő ugyancsak nagy zenetudást igénylő szerepében. A zenekart ezen az estén is Mladen Basics vezényelte. Elsősor­ban az ő érdeme, hpgy a vonósok és fúvósok remekeltek és az énekkar hangerősségével és dinamikájával ki­válóan, példát mutatóan szerepelt. Egyedül a színpadképek ellen emel­hetünk kifogást. Fontos az új út keresése a díszletezés művészetében is, ám a realizmustól való eltávolo­dás nem vezethet a puszta célsze­rűséget szolgáló szürkeséghez. Sem­miképpen sem kívánjuk színpadjain­kon a természetnek, a valóságnak má­solását, mert ez ugyanúgy nem vol­na művészet, amint ahogy a fotogra­fálás ís csak ritka esetben művészet, ám különösen operában kijózanítóan hat, ha a tervező a színt túlságosan leegyszerűsíti s jelzett díszletei nin­csenek összhangban a mű mondani­valójával. Ez különben nem csupán a zágrábi színpadképekre vonatkozik, hanem a mi tervezőinknek az Idei Színházi Aratás során látott munkái­ra is. A horvát művészek Prágában, Brnó­ban és hazánk más városaiban foly­tatták vendégjátékukat. Nem kétsé­ges, hogy színházaink csereíellépéseí igen hasznosak, erősítik népeink ba­rátságát és termékenyítöen hatnak egész színházi világunk életére. EGRI VIKTOR Kocsmajetenet Benjamin Britten Peter Grimes című zenedrámájából

Next

/
Thumbnails
Contents