A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-20 / 3. szám

Közvetlenül karácsony előtt mutatta be a Magyar Területi Színház otthonában, Ko­máromban, Miroslav Stehlik legújabb drá­máját, a Ketten a veremben című komé­diát. A kitűnő nevű cseh színműírót egy 1952-ben megtörtént esemény indította jé­téka megírására. Érdekes és tanulságos megfigyelni, hogy a valóságban szinte hi­hetetlennek ható tényből miként formálta meg alakjait, hogy azok á néző szemében sok jelenetben hitelesnek hatottak és a szabadjára engedett képzelet hogyan alko­tott az önmagában különleges eseményből elfogadhatö, izes komédiát. Már itt, elöljáróban megjegyezhetjük, hogy a komédia két főhőse, a szélhámos „báró" és társa, a zsebmetsző „kapitány" esetében a jellemrajz kitűnő. Jól megfi­gyelt, pompásan egyénitett figurák ezek, túlzásaik ellenére Is hiteles, eleven embe­rek. Kevés ilyen remekbe sikerült alakja van a mai cseh színműveknek. Nem állít­ható ugyanez a darab többi alakjairól, akikben már jóval kevesebb a színpadi realitás és a valóság tányéré épített já­tékot ezek a vázlatosan megrajzolt figu­rák a komédia szintjéről a bohózat szintjé­re viszik. Doudera nagygazda az erdőben két mun­katáborból szökött vagányt szed fel, akik nyugatról jött „felszabadítóknak" adják ki magukat, és rászedve az egész kulákcsa­ládot, három hónapig élősködnek a hiszé­kenyek nyakán. Egyedül Doudera felesé-A két szélhámos megbeszélést tart „országmentö" ter­veiről (Lelkes Magda, Udvardi Anna, Sípos Jenő és Tőth László) Doudera nagygazda (Riszdorfer László) kihozza rejtek­helyéről a rádióleadót gében ébred kétely és amikor a vendéges­kedés túl hosszúra nyúlik, elutazik, hogy utánanézzen a báró dolgának s megálla­pítsa, a valóságban hogyan festenek a leányát eljegyző ficsúr btrtokügyei. A szél­hámosság természetesen nyomban kiderül, az átlátszó ócska mese kártyavárként dói össze, és a szélhámosok három hónapig tartó pünkösdi királysága véget ér. A le­leplezés napján azonban baj történik. Egy igazi terrorista bukkan fel és a tréfa ko­molyra fordul: a kulákház egyetlen rokon­szenves tagja, Doudera cselédként tartott gyámleánya áldozatul esik a terrorista go­lyójának. Stehlik ezzel a tragikus csatta­nóval figyelmeztet: vigyázat, ellenség jár közöttünk, és ha éberségünkből engedünk, könnyen emberhalál lehet a vége. Az írónak ez a figyelmeztető szándéka napjainkban indokolja a bemutatót. A MA­TESZ határozottan hasznos küldetést tel­jesít, amikor Stehliknek ezt a komédiáját elviszi dolgozóink közé. És ha hozzátesz­szük, hogy Lendvay Ferenc, a budapesti József Attila Színház Jászay Mari-dijas főrendezője érdeméből egy rendkívül mu­latságos, kitűnően szórakoztató előadás­ban van részünk, akkor minden aggályunk, amelyet akaratlanul is kivélt bennünk a játék vázlatossága, megszűnik. Az öt fel­vonásra tagolt komédia sok ötlettel, he­lyenként valósággal chaplini humorral fű­szerezve pereg előttünk, alig van Időnk töprengeni, úgy visz bennünket az eleven játék sodra. Elfelejt­jük, milyen ingó ta­lajon áll az elindítás, mennyire teljesen hihe­tetlen, hogy a két va­gányt, akik szökésük után elrabolják a favágók ru­háját, senki sem üldözi. Lendvay rendezése mind­ezt elfeledteti velünk a játék folyamán, állandó feszültséget tart a szín­padon, roppant mulatsá­gosan villantatja fel az ellentéteket, és az arány­lag sovány cselekmény ellenére, az előadás mind­végig leköti, mulattatja a nézőt. Komáromi színjátszóink szinte kivétel nélkül te­hetségük legjavát nyújt­ják. Lendvay rendezői elgondolása pompás össz­játékra hangolja az együttest, amelynek egyes tagjai várakozáson felüli teljesítménnyel tűnnek fel. így elsősorban Slposs Jenőt kell kiemelnünk, aki színészi pályája legjobb alakítását nyújtja a szél­hámos „kapitány" színes szerepében. Pontosan azt adja, amit a szerep meg­kíván: a prágai külváros­nak falura tévedt szélto­lóját, azt az emberi se­lejtet, amely kullancs és nyűg a társadalom tes­tén, de nem veszedelmes. A másik vagányt, az elő­kelő modorú bárót Tóth László játssza a hamis­pénzesek talmi csillogá­sával, olykor modoroson, de mindig mulatságosan. A kapitány rohammal beveszi Dou­deráné (Lelkes Magda) szivét Lelkes Magda kulákasszonya Is a szeren­csésen megformált alakítások közé tarto­zik, sok derűs humort hoz ő is a színpad­ra. Ferenczy Anna a játék líráját adja egyszerű, bensőséges játékkal, Anicska Íróilag is melegen megformált szerepé­ben. Szerelmét, az őrmestert játszó Та­rics Jánosnak is meleg, emberi pillanatai vannak. De jók a többiek is: Riszdorfer László Doudera gazda, Udvardi Anna, Mi­lena, a kuláklány. Király Dezső Jakab bá­csi, Hatvany László HibeS molnár és Bugár Béla a terrorista szerepében. Stehlik játékát Fellegi István fordította kitűnő nyelvi készséggel. Nem érthetünk azonban egyet a játék magyar címével. Maga az eredeti cseh cím, Selská láska. Parasztszerelem, elég szerencsétlen, sem­miképpen sem foglalja össze a darab alapgondolatát, de még szerencsétlenebb a magyar cím, amely végképp nem fedi a darab értelmét. A komáromiaknak le kellene tenniök arról a szokásukról, hogy a közönség kedvéért vonzónak és hatásos­nak gondolt címeket találjanak ki, ame­lyeknek édes-kevés közük van a darabok­hoz. EGRI VIKTOR A komédia „bárója" (Tóth László) és „kapitánya" (Sípos Jenő)

Next

/
Thumbnails
Contents