A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-26 / 21. szám

Gulliver Szlovák népballada Nem fegyverforgató vitézek atomgranátos utódját, sem Mexikó vagy a sarkok meghódítóinak arannyal és bombával argumentáló ivadékait dicséri tollam. Egyszerű piktorról szólok, aki ecsettel, tollal és metszőkéssel eleveníti meg a világirodalom halhatatlan figuráit, Don Quijotét és Sancho Panzát, Gullivert és Robinsont csakúgy, mint Andersen tündéreit, cihkatoná-It, a szlovák népballadák elvarázsolt jalt és Coszics jugoszláv partizánjait, no meg Twist Olivért. A művészt dicsérem, a grafikust, az embert, aki huszonegynéhány éves korában bátran kiállt műveiben a háború esztelenség ei és embertelensége ellen, s ez a kiállás megbélyegezte a fasizmus ököl-és vasuralmát is. A negyvenes évek elején tűnt fel. Első kiállításán úgy indult, hogy főfegyvere az olaj és az ecset lesz. Aztán jött J. Kostra Ave Éva-ja, Edgar Allan Poe Holló-ja és V. Hlozníkból, a prágai iparművészeti iskola növendékéből, Kysela professzor tanítványából kirobbant a grafikus. Nem Hloáník volt az első nagy az iskola neveltjei közül. Svolinsky, Tittelbach, Cyril Bounda, Zábransky és Trnka a csehek közül, Galanda és Fülle pedig a szlovákok közül, hogy csupán néhány nevet említsek, valamennyien itt tanulták meg szuverén módon kezelni a grafikus és az illusztrátor szerszámait. Így tehát nem véletlen, hogy V. Hloánlk személyében a megalkuvás nélküli harcos humanista vértezetében olyan művész lépett a porondra a Plébános köztársaságának fekete éveiben, aki meglátásával, átérzésével és kifejezésmódjával minden kérdésben egyértelműen foglalt állást. Munkájában a nagy elődök példáit követte, nem kisebbekét mint Goya, Daumier és mások voltak. Hatással volt rá C. Majerník és F. Tichy is. Am művészi megnyilvánulásának nagy kultúrájával, fölényes technikai végre mindenkit, illeték és kevésbé illetékest, h< az illusztrációs művésze! a képzőművészet e hamu pőkéjét vegyék már egys: komolyan. Ez a kiállítás fényesen zonyitja, hogy az irodai művek illusztrálása nem i leti megrendelésre kész valami, ami az Irő gondo tait csupán mint jobfc vagy rosszabbul felhang zeneszerszám szükséges I Don Quijote, a tudásával, érzékeny reagálásával, ujjongó színeivel és fantáziadús sajátos festői meglátásával V. Hloánlk már lég elérte az európai szinvonalat, amit különben is szavaknál jobban bizonyít a mester jelenlegi kiállítása. Tizenöt év munkájának és harcának színe-java van a képzőművészek Safarik-téri kiállítási pavilonjában felhalmozva. Igazi kincsek, amik talán ráeszméltetnek búsképű lovag sérzőzenével látja el. És biz nyltéka azon ténynek, hogj komoly művészi illusztrá< szerves része az irodai műnek. És az sem véletlen, ho ezt a bizonyítékot éppen Hloánlk szolgáltatta. Miér Mert V. Hloáník nem híve lélektelen, bár technikail tökéletes megoldásoknak. Hloánlk illusztrációi ne csupán az irodalmi mű 1 egészitései. ö egy más síki Robinson Crusoe