A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-26 / 21. szám

RÉSZLET AZ IRÖ ÜJ REGÉNYÉBŐL Dávid valóságos kincseket fedezett fel Richterék könyvtárában: magyar és német klasszikusok sorakoztak itt egymás mellett, békés rendben egy gyönyörű könyvszekrényben. Ez volt az első bútordarab, amiért igazán lelkesedni tudott. Testvérei műhelyében látott már hasonló modern könyvszekrényt, de bármiiyen szép volt, ott a gyaluforgácsok közepette üresen, könyvek nélkül csak kép nélküli keretnek hatott. Itt Richteréknél a bútordarab lelket és rangot kapott. Az utcai ablakkal szemben állt, fényözönbe boritottan, szebbnél szebb könyvsorozatokkal zsúfoltan. 1 A könyvek kötése különböző színek ben pompázott. Volt kék és zöld, piros és barna, narancsszínű és Illa, s noha e színek teljesen elütöttek egymástól, a könyvszekrényben mégis tökéletes összhangot keltettek. Dávid, amint в szobába lépett, a könyvek bűvkörébe került és nyomban elhatározta, hogy az összes könyvet elolvassa, legszlvessebben a hóna alá vette volna mind. Richterné azonban a könyvek tömeg éböl kiemelt egyet és mosolyogva étadta neki. Persze nagyon rosszul esett, hogy nem engedték kutatni, keresgélni, mert más az, ha az ember maga fedezi fel a neklvaló könyvet Nem szólt semmit, titokban azonban arra gondolt, hogy idővel Jobban összebarátkozik Rlchterékkel és akkor majd birtokába veszi ezt a kimeríthetetlen kincsestárat. A barátkozás rejtélyes módon egyelőre elmaradt. Legnagyobb meglepetésére, amikor harmadnap visszavitte a könyvet, Richter maga nyitott ajtót, barátságosan átvette töle a könyvet, de nem hívta be. Arra sem volt ideje, hogy megmondja véleményét a könyvről, holott hálatelt szívében eleven mondatok kakatoltak, azt a kérését sem közölhette, hogy ettől a Móricz Zsigmondtól, aki oly megindítóan Irta meg Nyilas Misi történetét, szeretne még több könyvet elolvasni. Richter, aid az utóbbi hetekben igen szívesen fogadta köszönését, 'most ride-18 gen bezárta előtte az ajtót. Keserűségét nem bírta magába fojtani, csalódottan mondta el anyjának, milyen sérelem érte. Vigaszt vért, de ehelyett sérelme még Jobban elmélyült. Anyja ugyanis azt válaszolta, hogy máskor legyen óvatosabb. Végül Is nem lehet elvárni, hogy Richter német létére barátságot tanúsítson egy zsidó fiú iránt. A válasz már azért is rettenetes volt, mert látszólag megfelelt a valóságnak, hisz mással nem magyarázhatta ezt a rideg magatartást. Arra gondolt, hogy az sem használ már, ha otthon marad. Ha ez a mosolygó Richter-házaspőr is ilyen, akkor mi értelme az egésznek? Nem használ a világon semmi, a fasizmus mindenüvé követi, mindenütt ott van, akár a levegő. Egyet azonban nem értett. Miért hivta be Richterné a lakásukba, miért ajánlotta fel a könyvelt, ha a férje Ilyen kereken tudtára adja, hogy nem óhajtja a látogatásait? Azt sem értette, miért köszönt vissza Richter mindig oly barátságosan? Hogyan is tulajdoníthatott a köszönésének, ennek a ielentéktelen eseménynek, olyan fontosságot? Igv kínlódott, vergódött anvla válasza után, nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy mégis valami tévedés. félreértés. Szüksége volt valami bizonyítékra, támaszpont, ra, különben emberismeretén esett volna súlyos csorba. Este a (izerény vacsora után, elidőzött kissé a kalitkánál, élvszte a kanárik ragyogó attrakcióit, és hirtelen minden átmenet nélkül, újra szóbahozta Richter rídeq, elutasító viselkedését s most apjának ls feltette a kérdést, vajon lehetséges-e, ho^v Richter fs olyan, mint a többi német fasiszta? Anyla válaszolt elsőnek és naiv meoleoetésére megváltoztatta előbbi véleményét. Azt mondta, hogy nem hiszi... Apja 's uovanezen a nézeten volt. S Dávid legnagyobb örömére mindketten éppen Richterék szívélyes köszöntésével Indokolták véleményüket. — Nekem is — toldotta meg szülei gondolatmenetét — azaz érzésem, hogy Richter valamit mond, amikor köszön. Mintha vigasztalna, mintha azt mondaná, hogy nem tart ez örökké és nincs okom szomorkodni. Apja nagy figyelemmel hallgatta legfiatalabb gyermeke érvelését és bár egyetértett vele, amennyiben nyiltan megmondta, hogy egy becstelen ember képtelen a másik ember iránt ennyi előzékenységet tanúsítani, mégis óvatosságra és körültekintésre intette fiát és semmiképp sem tartotta ajánlatosnak, hogy továbbra is eljárjon hozzájuk. Ezzel az egész Rlchter-Ugy talán le le zárult volna, ha közben nem történik valami. Dávidban a keserűség és Szomorúság most fájdalommá sűrűsödött, amikor erre gondolt. 1941 júniusában a német fasiszták galádul megtámadták a Szovjetuniót. Ez a hlr az Iszonyat és borzalom érzését váltotta kl apjából (és Chajim Rosenkrancból, akik a templomban az esti ima után beszéltek róla), benne azonban az elégtétel egy neme ágaskodott, mintha azt mondaná, tudtam én, hogy ezek a gyilkosok mindenre képesek. Vajon, hogy fog ezután Richter viselkedni? — merült fel benne hirtelen a kérdés, mintha megérezte volna, hogy ez az esemény dőntö hatással lesz a rejtélyes szomszéd további életére. Kérdésére már másnap a délelőtti órákban választ kapót. Az egész városban nyomasztó volt a hangulat és különösen a zsidók alig merészkedtek kl a lakásukból. Kint zavartalanul sütött a nap, mintha ml sem történt volna. Apja is otthon maradt, egy hatalmas nyitott könyv előtt ült és ráncos homlokkal próbálta gondolatalt összpontosftani. De nem ment, Dávid jól látta, hogy apja tekintete minduntalan elkalandozik a távolba, jó maga sem bírt nyugton maradni, amióta hallotta, hogy a fasiszták felgyújtották a szovjet követ kocsiját. Nyugtalanságát ezúttal még a kanárik koncertje pem tudta Szabó Gyula rajzai