A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-26 / 21. szám

A SAKKOZÓGÉP FELTALÁLÓJA Pozsonyban, a Duna utca egyik emeletes házának első emeletén lakott a serény Kempelen Farkas, az udvari kancellária tanácsosa. A múlt század derekán nemcsak Pozsonyban, de Bécsben is ezermester hírében állott, s aki szállása második emeletén bekukkanthatott műhelyébe és ritkaság -gyűjteményébe, az talán még varázslónak is tarthatta. A simamodorú Kempelen Farkas valóban ritka tehetség volt, írt, muzsikált, színielőadásokat rendezett, hét nyelven beszélt —' szerszámokkal telezsúfolt laboratóriumában új szerkezeteket, találmányokat eszelt ki. Szikrázó elme, széplélek, ernyedetlenül kutató technikus és mechanikus. Megszervezi a bácskai posztógyártást, Pozsonyban vízmerítőgépet, Schönbrunnban szökőkutat szerkeszt; Budán a királyi palota és a várszínház építkezését irányítja, a Délvidéken csatornát ásat: két szabadalmazott gőzgépé közül az egyik — az angol Wattot megelőzve — már forgattyúval működik. Hangutánzó gépéhez — a fonográf őséhez — az emberi beszéd létrejöttének elemeit lesi el. írókészüléke a vakok domborírásának előmintája. S hány merészebb álmot ts megvalósíthatott volna a pozsonyi Duna utca álmodója és kísérletezője, ha műszaki tehetségének röptét nem gátolják maradi nézetek s a munka avult rendje ... A gúnyolódó sors úgy hozta magával, hogy nevét nem nagyértékű műszaki találmányai tették világhíressé, hanem csupán egy meghökkentő technikai játék: a minden játszmát megnyerő sakk-automata. Az ötlet úgy adódott, hogy Kempelen 35 éves korában egy bécsi udvari ünnepélyen két francia mutatványos trükkjeit nézte végig a mechanikai mágnesesség köréből. Mária Terézia császárnő kíváncsi volt Kempelen véleményére, akit, mint számos udvari ünnepség rendezőjét, sőt műkedvelő gálaelőadások darabjainak szerzőjét ismert és nagyrabecsült. Kempelen válaszában megkockáztatta azt a megjegyzést, hogy bizony tudna ő a most látottaknál meglepőbb s külömb mutatványokat is produkálni, ha éppen nagyon akarná... Hogy szava ne legyen mag nélkül való, hazament Pozsonyba és fél év alatt elkészült világhíres sakkozógépével. Milyen volt ez a sakkozó csodagép? Egy középnagyságú, törökösen öltözött, turbános férfibábu ült egy faszéken és íróasztal formájú szekrény mögött. Kinyújtott jobbkarját az asztal lapjára támasztotta, balkezében hosszúszárú csibukot tartott. Szemét az asztallapra erősített sakktáblára szegezte. A játék kezdete előtt Kempelen felnyitotta a szekrény valamennyi fiókját, a török testébe is be lehetett tekinteni, hogy megmutassa — nem bűjt el benne senki. A szekrényben csodálatos kerekek, csavarok, rugók szerkezete látszott, játék alatt óraketyegéshez hasonló zaj hallatszott a szerkezet belsejéből. A játékot mindig a török kezdte, az ellenfél minden húzásánál biccentett a fejével s tekintetét körülhordozta a sakktáblán. Mikor húzott — kopogással jelezte, hogy most ellenfele következik. Sakk esetében kettőt bólintott, sakk-mattnál három fejbólintással adott jelt. Hibás vagy ugrató rossz húzásnál haragosan rázta fejét. Sosem játszott több játszmát egyetlenegynél, de a játszma bevégzése után hihetetlen gyorsasággal elvégezte az Euler-féle lóugrásos mutatványt — a huszárral az üres sakktábla bármely kockájáról kiindulva sebesen végigszántott a tábla hatvannégy mezején, anélkül, hogy egyre kétszer ugrott volna. Miután Kempelen sakkozógépét Bécsben bemutatta és a török mindenkit, aki leült vele, csodálatos biztonsággal legyőzött — Pozsonyban is elhalmozták meghívásokkal. Egyideig sűrűn forgott vele a nagyvilági társaságokban, aztán azzal az ürüggyel, hogy az automata finom szerkezete elromlott — sutba vágta a gépembert és tiz évig hevert a török mozdulatlanul a Duna utcai műhelyben. Csak II. József császár kérésére hozta rendbe gépét és a török újabb dicsőséget hozott alkotójának most már nemcsak Pozsonyban és Bécsben, hanem Párizsban, Londonban és Berlinben b. Harminc éven át, míg a gép Kempelen birtokában volt, senki sem jött rá a sakkozó török titkára. Találgatták, hogy Kempelen törpe nővére vagy éppen a fia rejtőzik a bonyolult szerkezet között — biztosat senki nem tudott. Nyilvánvaló, hogy a kerekek, csavarok, rugók szemfényvesztő tömege közt, hihetetlen ügyes módon emberi ész és kéz mozgatta a mechanikai játékszert és bámulatos finomsággal igazgatta a török karját, fejét, szemét és a sakkjáték menetét. A sakkozógép Kempelen Farkas halála után fiára szállt, aki egy világjáró mutatványosnak adta el. Később a gép Amerikába került és állítólag 1854-ben egy tűzvész alkalmával elégett. <-sj <JhhJcjMzJ-rt V. J„ DVORY N. ZlTAVOU: Igyekezete megbecsülést érdemel, de azzal mégsem biztathatjuk, hogy az írásait közölni fogjuk. A „népdal és táncdal" szövegeknek ugyancsak megvannak — ha nem is annyira művészi, de legalábbis — a jó ízléssel összefüggő követelményei. Amit Ön előtt már jóval szebben és csiszoltabban elmondtak, arra kár a szót vesztegetni. Szívesen segítségére lennénk, de dalszövegei egyáltalán nem ütik meg a mértéket. TUGARI F., LOSONC: Verselő készsége van, már amenynyire az két versből megállapítható. Fordítson több gondot a formára, a ritmusra. Tanuljon, kísérletezzék tovább, szívesen támogatjuk tanáccsal. V. J., KASSA: „Szegények otthona" c. írása versnek nem nevezető már csak azért sem, mert a mondanivalója teljesen prózai. Attól, hogy a sorokat megtörte és gyenge rímekbe erőszakolta, még nem lett a prózából vers. A közölt tények örvendetesek, de lényegében semmi rendkívülit sem mondanak: , azóta szegények gazdagabbak lettek, mert minden jóval ellátják őket." Hogy az öregekről ma az aggok menhelyén gondoskodnak, az nálunk már természetes dolog. Be kell látnia, hogy ilyen színvonalú írást nem közölhetünk. TÓTH J„ HANDLOVÄ: Két rövid írása színes képzeletét és jó megfigyelőképességét tanúsítja. A párbeszédek is ügyesek, ám ezzel még nem aimtta az írásokat novellákká. Riportnak sem nevezhetők, mert ahhoz nem elég friss keletűek. íráskészsége van. ha sokat olvas és tisztábban látja majd a jellemábrázolásnak nem szavakkal, hanem tettekkel, vagy tipikus helyzetekkel való megoldhatóságát, akkor biztosan jobb írásokkal jelentkezik majd. ZS. Т., IPOLYSÁG: Versét jól ítélte meg, válóban vannak benne 'formai és tartalmi hiányosságok, bár a mérleg a forma javára billen. A mondanivalója: nulla. Egyszerűen külsőséges leírásra bízza magát, ezért képtelen a hajnali tó képét elénk idézni. Az értelmi zavar: Dereng a táj A napsugár Kacéran játszik A tő ölén. Ha dereng, akkor még nem látja. És a másik verszakban: „... S a napsugár hője nyomán új élet támad." „Hője nyomán", ez nem költői, hanem fizikai megállapítás, mint egyébként az egész befejező gondolat is. Próbálkozzék tovább. „KEZDŐ", KOMAROM: Mindkét levelét megkaptuk. Az elsőre a tavasz jöttén megindult versinvázió miatt nem tudtunk idejében válaszolni. Verseire sajnos nem adhatunk kedvező bírálatot. Érzelgösek, fellengzősek, a logikus gondolatfűzést, sőt szófűzést is nélkülözik: „Itt a képek és emlékek lefékeznek S álomba ringatnak vagy: „Mint a balga ember egy óriás tanyán Győzni merne bátran, nyiltan, vakmerőn — Nem is titok! — óh, de mégis titok talán; Szívem is úgy ver: balgán, szenvedőn." Aránylag logikusabb a „Mond már ki végre"... c. verse, amelyet azonban ugyancsák túlzás versneek levezni. Olvasson, tanuljon, igyekezzék levetkezni jelzett hibáit, aztán jelentkezzék újra. 15