A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-26 / 21. szám
Kelet-Szlovákia fővárosa távolról sem kiismerhetetlen, titkokkal, rejtelmekkel teli Bakony, mint ahogy azt Párizsról Ady írta, mert noha utcáin a vidékről beözönlöttek ezrei lebegnek el gyönyörű színpompában és a helybeliek zöme is kihúzódik délutánonként a sétányokra, azért tájékozódni, helyzetet felismerni fölöttébb egyszerű dolog. A régi építőmesterek nagy művészetét és stílusérzékét dicsérő Dóm az önmagába visszatérő görbe kiindulási pontja, amelyre a város minden részéből rálát az ember. Olyan ez a remek gótikus műalkotás Kassa szívében, mint a jény forrása, a külváros homályos negyedeiben eltévedtet is magához vonzza. Naponta többször elmerülök az áradatban és kivetődöm valahova, valamelyik negyedbe, de soha nem ijedek meg, a Dóm tornyait keresem, amelyeket huszadik századunkban is a kőkoporsóba zárt Rákóczi fejedelem hamvai emelik a felhők felé s eligazodom. Az egyik hűvös, bonis estén a régi Mikes utcából lesem a tornyokat, villanyégök százai emelik ki vonalait a sötétség gyűrűjéből. Az Olympia előtt állok s a város esti látványiban gyönyörködöm. Olykor behányom a szemem és elképzelem, hogy most, éppen abban a percben, munkások, mérnökök, hivatalnokok nyúlnak a kabátjukért és mennek a megszokott úton a művelődési házakba, klubokba, színházba, moziba. Azért képzelem ezt így, ennyi jóindulattál, mert ezen a ponton a régi Olympia előtt néhány perce állol csupán, s minden másodpercben rátapad egy kéz a bejáró kilincsére. Lányok, asszonyok, fiatal és idős emberek lépnek be a kapun, s én kíváncsiságból rápillantok az épületre-, a falon messziről is jól látható betűk adnak tartalmat egy névnek, fogalomnak: Csemadok! Világtalan folyosón kerülök az udvarba. Asztalok, székek jelzik, hogy kerthelyiségbe léptünk, amely jó időben söröző, borozó. Beljebb fedett kuglipálya elégíti ki a játékosok szenvedélyét. Az udvarról lépcső emeli fel a látogatókat a kultúrházba, ahol nem kevesen várnak valamire. Л kályhában lobog a tüz, lányok, fiúk állják körül, hűvös, hideg szeles ez a május, s az egyik gesztenyehajú barnaszemű legénnyel meg is ismerkedem. A neve: Nedoroscsik Tibor. Tavaszi kabátban didereg a kályhánál, nyakában cifra sál a melegítő. Az egész ember ragad a kályhához, csak a szeme ugrik az ajtóig, valahányszor kinyílik egy újabb látogató előtt. Nézem a fiatal embert, huszonnégy éves lehet, s ahogy nézem, fogom a pillantásomba, a város megannyi szórakozóhelye felötlik bennem, ahová elmehetne, ahol estéit kedvére tölthetné. Kávéházak, bárok-, mulatók a főúton mindenfelé, s ó mégis itt van e városszéli kultúrházban, melegedik a kályha mellett és ha nyílik az ajtó, mindig oda pillant. Mire, kire vár ilyen szeles időben? A szemembe tekint és csendesen feleli, hogy táncpró— $ mindez kielégíti? — Teljesnek érzem az életemet. Akatonaidőt elejtve, 19 éves korától táncol. Cigarettázik, a barátság kedvéért a bort, pálinkát is megissza. Tánr.ol a fiú, m»rt úgy érzi, tánckultúrára termett a lába, de regényeket soha nem olvas, újságból is csak a sportot. Az is érdekes, hogy akkor tudta meg: lába van, amikor a Csemadokba belépett. Vajon az évek nem vetetik-e észre majd vele, hogy szeme is van, lelke is van? Bizonyosan! j^u Ju i (ЯКА1м K. r<: - 4 I а г v; К к IX A A I iLZ A i a -vi« j ./Г1 bájuk lesz. Hetenként háromszor próbálnak. Nagyon sokszor felléptek már, megszámolni se tudja, hányszor. Az országos versenyen is résztvett, Stráznicén. A verbunkost és a párostáncot szereti, egyszer szólót is táncolt a Pórul járt legényben s az volt életének legboldogabb pillanata. Szina, Migléc, Csúcsom, Krasznahorka, Izra, Bodrogszerdahely, Szepsi — ezek emlékeiben a felejthetetlen állomások. Idegen falvak, idegen emberek, de meleg, barátságos tekintetek, forró és lelkes tapsok, ez és ennyi a fáradság dija. S a címzett mindig és mindenkor a Csemadok helyi csoportja Kassán! Melynek ő is egyik fáradhatatlan tagja. — Mi köti a tánccsoporthoz? — A lábam. Mind a ketten nevetünk ezen az Ábel-féle feleleten. Mert valóban, mi más köthetné a tánccsoporthoz? Csak a lába! Meg egy kicsit a szíve! Meg egy kicsit a lelke! Először a szive érezte meg, hogy lába van. S ez úgy történt, hogy amikor barátaival jelentkeztek a dalárdába, volt alkalma a tánccsoport tagjaival is találkozni, mozdulatukat, ritmikus lépéseiket megfigyelni s ekkor különösen, vágyón feldobogott a szíve, megtetszett neki a népi tánc. Az inaséveket is beleszámítva, tizenhat éves korától dolgozik a fiú, asztalosnak tanult s most a Tatrasvitben segédraktúrnok. Heti programja: háromszor táncmozdulatok begyakorlása a Csemadok kultúrtermében és kétszer edzés az Energia csapatában. Látom, hogy a táncpróbán kívül más valami is készül. A terem lassan megtelik érdeklődőkkel. Eddig a fiúval voltam elfoglalva, s most körülhordozom a tekintetem a népes teremben és figyelem, hogy bemutatkozásra, ismerkedésre várnak az emberek. A városi tanács jelöltjei lépnek a színpadra, szemtól-szembe a választókkal, hogy a jövőről, a holnapról beszéljenek. Szépen feldíszített a kultúrház, mindjárt az ajtónál négy mellkép néz ránk a falról, középen barnahajú, barnaszemű asszony a jelöltek között: Ruzsbart Béláné. Jól megnézem a képet, a képen a dús hajat, a halántékon az őszüló tincseket, s anynyira belémragad a kép, hogy mikor távozom a teremből, lent az udvaron egyből ráismerek az asszonyra. Azzal fogad, hogy igen, ő az, ö ennek a körzetnek egyik jelöltje, tehát nem tévedtem. Aztán magyarázatképpen hozzá is teszi, hogy már nem akarta elfogadni a jelölést, de végül is a nagy bizalomnyilvánításnak nem tudott ellentállni, elfogadta, s már ismerkedő estet is rendeztek itt a régi Olympiában, telt ház előtt! A pillanat csöndjében, amely hívatlanul is közénk ésúszik, kinyílik az asszony lelke. A kapun túl viharos szél nyargal, elfütyül a fejünk fölött is, s tán ennek az ötvenötéves asszonynak a lelkében is ilyen viharos szélként száguld vissza az emlékezet, csillogtatni, fényesíteni a tényeket, amelyek a láthatatlan nagy erők vándorai, kémei, vagy hátrahagyott őrei. Igazolásképpen erre a jelölésre, a nép bizalmára. TT оду an is mondja? Miskolci •L születésű, tizenhétben került Kassára árvalányként, kitanulta a nyomdász-szakmát, az Erzsébet nyomdában kapcsolódott a munkásmozgalomba. Sztrájkmozgalomba. Sztrájktanyájuk a Mészáros úti munkásotthon volt. Itt szavaltak, ismerkedtek, barátkoztak, huszonegyben a párt tagja. A munkásdalárdában énekel, színdarabokban játszik, a legnagyobb veszélyben is ünnepli a korompai véres terror évfordulóit, választások idején a legnagyobb odaadással dolgozik a pártnak: éjszaka falra festenek, a Kassai Munkás újság kolportörjeként сenzurálatlanul hordják ki a lapokat. Huszonnégyben egy népgyűlésen a fogdmegek kezébe kerül és három hónapra fogházba zárják. Ennyi dióhéjban, a legtömörebben az asszony élete, ezt is azért mondja el, mert a jelöltek között megláttam a mellképét, és mert az udvaron ráismertem. Azért nyílt szóra lelke, hogy tudjam, miért jelölik másodszor a tanácsba ugyanabban a körzetben. Természetesen és magátólértetödöen mindaz, amit mondott, semmi amellett, ami az ő nagy életében történt, amit a lelke tud még! — S mint jelölt mit tett a választási időszakban? — Elértem a tejcsarnok megnagyobbítását, az utcák megjavítását. A brigádmunkák szervezésében is sikerem volt. — Ma este ismét a választók elé lép? — Nem. Szokott tanyánkra jöttem. Ötventől a helyi csoport tagja vagyok s kedvemre szórakozhatom. Kassának nagy hagyománya van a színjátszás' an, s ennek a hagyománynak ápolását, továbbfejlesztését vállal • tam én is. Megtudom, hogy ha a kassai színjátszásról tesznek valahol, valamilyen formában említést, akkor elsősorban Novotnyék. Kulcsárék és Ruzsbarték nevét kell leírni. Az első nagyobb akció a színjátszásban a János vitéz Nóti Margit és Farkas Pali rendezésében. Aztán az Állami áruház, aztán a Légy jó mindhalálig, aztán Guthy Soma Kormánybiztosa. .i Légy jó mindhalálig említése közben időzünk egy kicsit Török néni szerepénél, ezt Ruzsbartné asszony alakította. Érdemes megemlíteni, hogy Móricz színmüve Ötvennégytől van műsoron. — Nem riasztja el az utazás? Ügy tudom, hogy vidékre is járnak. — Egy cseppet sem. A mi színjátszásunk nem öncélú. Nagyidára, Szinára, S zepsibe, Szaláncra, Miglécre, Kenyhecre,
