A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-19 / 20. szám

Gajané (Trúda TaSká) férjét, Gikót (Karol Srom) becsUletes útra akarja téríteni кSzovjet ba leit a л emzeli ^zmUázban A Tbilisziben született Aram Hacsaturjánt ma /méltán emle­getik a! vilájg első zeneköltői kö­zött. Nevét a Szovjetunióban már két évtizeddel ez­előtt tette híressé zongo­raversenyével, de a szovjet föld határain túl csak a háború után vált ismertté és fogalommá op­timista életörömtől járadó, dal­lamgazdag és rendkívül friss, temperamentumos muzsikája. Mi a felszabadulás után' leg­elébb csodálatosan szép hegedű- '' versenyéből ismertük meg, mé­lyet a szovjet hegedűművészek legnagyobbja, David Ojsztrahto, mácsolt felejthetetlenül. Ma ta­lán nincs zenebarát, aki nem is­merné lendületesen tüzes Kard­táncát vagy 'a bűbájos Legzin­káit, Giajlainé című világhírű ba­lettjének rádióban oly sokszor játszott legszebb és legjellegze­tesebb darabjait. «Nemzeti Színházunk Igen (há­lás, de. egyúttal igen nehéz fel­adatot vállalt magára legneve­sebb művének, a Gajanénak be­mutatásával. A nagy szovjet ze­neszerző tánckölteményében szűkebb hazája, Örményország egyszerű népe küzdelmes életé­ről beszél, arról, hogy az ország építése küzdelmekkel, akadá­lyokkal jár, s a boldogságért keményen meg kell verekedni. Gajané, az örmény nép érzőszí­vű, munkás asszonya mélyen csalatkozik gyújtogatóvé váló férjében, de a közösség segítsé­gével egy derék férfi oldalán meg tudja lelni az igazi boldog­ságot. Hacsaturján ezt az egy­szerű mesét — K. N. Gyerzsa­vin a librettó írója — átforró­sítja örmény népi dallamelemek­kel sűrűn átszőtt, melódiabő, szenvedélyes muzsikájával, amely éppen népiségével férkő­zik közel szivünkhöz. Nemzeti Színházunk balett­együttesének előadása csak egyes részekben elégíthette ki a bemutató közönségét. A Gajanét alakító Trúda TaSká különösen némajátékában nyújtott művé­szi élményt. Táncban Galina Ко­houtová-Bassová, O. Rózsa, P. RapoS és F. Dvorsky elégítet­tek ki. A tehetséges Jozef Zajko koreográfiája ezúttal nem elég eredeti; a hiba talán ott van, hogy az aránylag kis szín­padon túl sok táncost mozgat és Így az egyes jelenetek kidol­gozatlanul hatnak. Remélhető, hogy a további előadások során a nagyobb hibák kiküszöbölőd­nek, és a zenekar is erőteljeseb­ben, tisztább csengéssel, délie­sebb temperamentummal tolmá­csolja majd Hacsaturján pom­pás muzsikáját. E. V. Armen (О. Rózsa) megfékezi a féltékeny Iszmaüt (F. Dvorsky) Aisa (Galina Kohoutová—Bassová) Pjdhorsky felvételei шшвш

Next

/
Thumbnails
Contents