A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-19 / 20. szám

• Ketten vettük a fiammal, leraktuk a keresetünket, s ab-De nem úgy ám, hogy megelőztük volna. Nem ám. Mi llett megettük, megittuk 1 a lünk porcióját. Ha a pénzt és ármányt, amit kaptunk, pénzre ámítva összeadom, én hazaiam minden hónapban 1800 kőit, a fiam meg olyan 1500—1600 una körül keresett, Meg az is tett, hogy egy . éve, amikor az it megvettük, én ls, a fiam is -15 000 koronát kaptunk oszkbain. - Ilyen egyszerű ez? evet. Dehogy is. Szinte álomnak tűnik. Dobogón nóttem fel, a Scheluradalomban, ahol apám bogvolt. Én pénzt igazán csak t láttam. Az uradalomban 1000 LOO koronát kaptunk egy egész !. 1930-ban, amikor idejöttem, nagygazdóknak dolgoztam. Itt hiszik a faluban, hogy NE FELEDJE, hogy már 1957. június 10-én megtartják az I. Csehszlovák Állami Sorsjáték húzását! i * Még nyári szabadsága előtt 10.— Kés-ért megnyerheti az alábbi nyeremények egyikét: 28 nyeremiény á 50.000 Kés 252 nyeremény á 5.000 Kés 28 nyeremény á 25.000 Kés 700 nyeremény ä 1.000 Kés és 84 nyeremény ä 10.000 Kés 309 400 nyeremény 20-tól 500 Kés-lg A sorsjegyeket árusítja és a nyereményeket kifizeti az ÁLLAMI TAKARÉKPÉNZTÁR A sorsjegyek árusítása az üzemekben és faivakon 1957. június 1-én, városokban június 7-én befejeződik. Henzsel Mihály: — Akinek autója van, azokból csak egy a vezető ember. Én. A többi mind egyszerű tag. Én azt mondom, a munka meg a takarékosság az alapja a szerzésnek. eddig. Nem mondom, hogy ez az egyedüli oka a gyarapodásnak. Mert a munka az. Nem sajnálnak semmi fáradságot, amivel kereshetnek. Olyan hízókat nevelnek eladásra, hogy egyért-egyért 4—5000 koronát is megkapnak. Nagyon értenek hozzá. Én is nevelek mindig. Aztán csak négy-öt jó hízót kell felnevelni, már majdnem együtt a pénz az autóra. Én azt mondpm, munka meg a takarékosság az alapja a szerzésnek. Ezeket az embereket hajnaltól késő estig kint a földön látja dolgozni, de kocsmázni egyet se. — Még egyet jegyezzen fel — mondta.' — Akiknek autójuk van, azokból csak egy a vezetőember. Én. A többiek, Demeter, a két öcsém, Adami József, Szakos Pista meg Maczkó egyszerű tagok. Azok is, akik újabban rendeltek. * * * Nincs minden parasztnak autója. Nem is lesz. Hogy hánynak lehet még, s hogy milyen formákat vehet még fel a paraszti élet a jövőben, nem lehet megjósolni, de bizonyos, hogy nagyon sok mindenen mentünk keresztül egy jó évtized alatt, — s hogy a parasztnak sok bajt, gondot kellett a háta mögött hagyni, míg az alsószecseiekkel a kivételes példa megtörtént. MIKES SÁNDOR se volt pénzem. ősztói tavaszig kellett dolgozni, mire pénzt látott az 'ember. Ha megszorultam, s mentem a nagygazdákhoz a jogos pénzem kérni, azt mondták,: — Majd ősszel. Mit fél? Tőlünk fél? Ezzel fizettek. De ma másképp van. Most van pénz. Csak így tudtunk autót venni. * » # A másik család helyzete szinte megható. Ifjabbik Nagy János traktorista két gyerekét, feleségét, nehezebb munkára alkalmatlan szüleit tartja el keresményéből. Az öregek a szép tavaszi verőfényben, az udvaron teszegetve-veszegetve, valósággal belekönnyeznek, ahogy a fiukról beszélnek. — Jaj, nagyon áldott gyerek. Ez annyit dolgozik, hogy már szánjuk is sokszor. Né, fiam, né. mondjuk neki, agyanhajtod magad! Ez éjszaka is kimegy szántani, mikor mindenki alszik. Most is kint van, pedig vasárnap van. Dehít neki ez a mániája. Már gyerekkorában is csak a gépek érdekelték. Csak a munkát hajtotta, hogy őneki autója legyen. Még meg, szegény, ezt a házat is kifizette, már a többletet, mert kisebb házat hagytunk Magyarországon. Mi csak annyival segítjük őt, hogy a ház körül elvégezzük a dolgot. Vasárnap délelőtt van, egyedül ifj. Nagy János van kint a határban, amikor mások Ünneplőbe öltöznek, ő hernyótalpas traktoron ül, tárcsázik. A munka sürgős, fárasztó is és ő mégis mosolyogva száll le a gépről: — Tudja, én apám földjén nőttem, a nyíregyházi Szélső-bokor tanyán. Huszonegy hold földünk volt, se jó, se rossz. Csak annyi jó volt belőle, hogy 1946-ban elmehettem traktoros és gépkezelő tanfolyamra, amit a Tiszaháti Mezőgazdasági Kamara rendezett. Nem is tud többet mondani az autóvásárlásról, mint, hogy sokat dolgozott érte, s hogy minden felesleges kiadást került. * * * — Hát. ha az autóvásárlás titka érdekli, megmondom — mondja nevetve Henzsel Mihály, a szövetkezet agronőmusa, maga is autótulajdonos. — Jól jövedelmez a szövetkezet. Nemcsak az államot látja el, a tagokat is jól fizeti Mi nemesített magtermesztéssel foglalkozunk. Az alapszabályzat értelmében pedig a tagságot azzal keli kifizetni, amit termesztenek. Ezt aztán a tagok beadhatják a felvásárlószövetkezetnek, amiért fogyasztási terményeket kapnak vissza. Mázsánként tiz kilóval többet, és még 145 koronát is, árkülönbözet címén. Hát ez is nagyon segíti a tagokat. így volt