A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-12 / 19. szám

arcia Lorca gyilkosait múlva gárdisták dörömböltek az ajtón. A megrökönyödött Lorcának hivatalos elfogató parancsot mutattak fel és őrizetbe vették. A gárdisták Lorcát a Visnerbörtönbe kísérték, ahol Nestares kapitány ^mberei vették át a letartóztatott költőt. A falangisták autóba ültették Lorcát, hogy Fuente Grande-ba vigyék. A Visnar és Alfacar közti országúton azonban vele és több társával végeztek. A tények arra mutatnak, hogy Lorcát a Rosales testvérek tőrbe csalták és elárulták, mert Miguel Lorca letartóztatása után egykedvűen viselkedett, már pedig a Rosalesek befolyásos emberek hírében álltak (Miguel Franco jób'arátja volt) és a gárdisták nem mertek volna valamit is a Rosalesek kedve ellen tenni. Azonkívül Lorcát nem a törvénytelenül garázdálkodó feketeingesek, hanem a kormány nevében cselekvő gárdisták tartóztatták le, tehát előre megfontolt, hivatalosan szentesített gyilkosságról van szó. Lorca gyilkosai élnek és virulnak. A haladó szellemű spanyol hazafiak egymás után leplezik le őket és derítik fel szennyes üzelmeiket. Várják azt az órát, amikor számonkérhetik tőlük bűneiket, köztük a nagy költőnek, Garcia Lorcának meggyilkolását is. FRANO KRÄE 1945 r • május Léptünk ma már kemény. Friss, lelkes ütemét Ágyúdörgés szilaj zenéje szabja meg. Keletről testvérünk nyújtja felénk .kezét. A világ fekélyét tűzzel vassal irtja. Pusztul a fasizmus, virrad éltünk napja. Többé meg ne álljunk, csak előre, rajta! Hajnalpír űzte el kínjaink vak éjét. Rettentő tél után új tavasz mosolyog. Béklyóbavert lelkünk széttörte bilincsét S újult lendülettel szárnyal a magasba. Eloszlik a sötét, napunk újra ragyog. Többé meg nem állunk, csak előre, rajta! Végre béke Béke lett végre, a fegyvercsörgés elcsitult végre, balladák árnya már egünkre nem lebben, a béke élősövényét fonja halál elébe a május; többé nem vöröslik már seb-rózsák mélye, nyíljatok, nyíljatok, rózsák a kertekben! Szégyenletörte fejünk felszegjük — te ki megszoktad rég a hajbókolást, húzd ki most derekad — szabadság szele riadóztatta szép vágyainkat — kezünk és agyunk dolgozni vágyik — űznek, sarkallnak; tárd ki hát, jövendő, sarkig kapuidat! / Bulganyin üzenete like tipegett előtl. Egyszerre érte: az ajtóhoz. És te ökted, félretaszítod az utadból azt idős asszony! Nem eng éden, sót köiséges,' durván. Nem véletlenül, meri ig egy pillanatra sza is néztél egy •sit szemtelenül ;biggyesztve, tán a ladon is rándíitál egyet, mintha ••» mondtad volna: пек állt az utamba a vénasszony! 1 nénike meg csak \ a falhoz dőlve, zkető kézzel megzította kopott fe-1efátyolos kalap -és szomorúan, mében szemreháissal nézett utál. De te nem menvissza hozzá bocsáot kérni,..! „Kedves" kis barna lány! Ha véletlenül olvasod e sorokat, akkor megérted, hogy mért is tettem idézőjelek közé e kedves szót. Téged e megszólítás igazi értelme nem illet meg. Belőled hiányzik a kedvesség, az idősebbek iránti tisztelet. Szép vagy, fiatal vagy. Bizonyosan megfordulnak még többen is utánad az utcán. De a szépség, a fiatalság nem tdrt örökké, elröppen, mint a kismadár. „Kedves" kis barna, lány! Nem gondoltál arra, mikor azt a szegény asszony félrelökted, hogy egyszer te is megöregszel?! Özsvald Árpád A jelenlegi meglehetősen feszült nemzetközi helyzetben kivételesen nagy jelentősége van annak az üzenetnek, melyet a Szovjetunió Minisztertanácsának . elnöke, Nyikolaj Bulganyin intézett április 20-án Harold Macmillanhoz, Anglia miniszterelnökéhez. Az üzenet főleg három fontos problémát vet fel: a Közel- és Közép-Kelet ügyét, a leszerelés kérdését, továbbá a demilitarizált övezetek robiémáját, melyekről általános formában még Sir Anthony Eden beszélt. Bulganyin üzenete változatlanul hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nagyhatalmak szigorúan tartsák be a Közel- és Közép-Kelettel összefüggő és őket érintő vitás kérdések rendezésének elvét és tiszteljék e térség államainak szuverenitását és függetlenségét. „Az a véleményünk — mondja a üzenet —, hogy a nagyhatalmak nagymértékben elsósegítenék a közel- és közép-keleti helyzet rendezését, ha nyíltan elítélnék az erőszak alkalmazását, mint e térség megoldatlan kérdései rendezésének eszközét." Az üzenet kifejti a szovjet kormány azon meggyőződését, hogy — jóakaratuk nyilvánításaként — a nagyhatalmak már most megegyezhetnének az atom- és hidrogénfegyver-kisérletek haladéktalan betiltására nézve. Majd Bulganyin többek köz"tt ezt írja: Minthogy egy csapásra nehéz volna megszüntetni a hatalmak katonai csoportosulásait s ezek helyébe létrehozni az európai kollektív biztonsági rendszert, legalábbis ideiglenes átmeneti intézkedésekkel lehet megpróbálkozni. Igy pl. a Szovjetunió hajlandó volna újra megvitatni az annak idején általánosságban már Sir Anthony Eden által is felvetett európai demilitarizált övezetek kérdését. Az üzenet ajánlja továbbá, hogy a Szovjetunió és Anglia egyezzenek meg a kulturális, tudományos és technikai csere kibővítésében. Mialatt tehát a Nyugat háborús kalandor-politikusai új összecsapásról álmodoznak, a Szovjetunió új ösztönzést ad a világbéke megszilárdítására. Szirt 13