A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-12 / 19. szám

. R С. WEISSKOPF: # 41 JANKÓ KRAL: Emlék Mikor a németek be­vonultak Párizsba, Picas­so festőt általános meg­lepetésre nem érte bán­tódás, valószínűleg azért, mert a birodalmi propa­gandaminisztérium tökét akart kovácsolni ebből a tényből a külföld előtt. A Wehrmacht tisztjei és katonái gyakori látoga­tók voltak Picasso mű­termében. A festő né­mán fogadta a hívatlan vendégeket, egyetlen szó nélkül vezette őket vé­gig a műtermén és a búcsúzásnál mindegyik­nek egy-egy reproduk­ciót ajándékozott. A rep­rodukció Guernica baszk város pusztulását ábrá­zolta, a város a német repülök bombatámadásá­nak esett áldozatul. Pi­casso csak a kép átnyúj­tásakor nyitotta ki a szá­ját és mindig ugyanazt a szót mondta: — Em­lék! Néhány nap múlva a titkosrendőrség egy hi­vatalnoka kereste fel. Elővette a híres kép rep­rodukcióját és azt kér­dezte: — Maga csinálta ezt? — Nem, — válaszolta fejcsóválva a mester, — ezt maguk csinálták. Az ügynök talán nem értette a választ vagy nagyon is jól értette, meghökkentette ez a vakmerőség vagy egy őrült kijelentésének fog­ta fel — ki tudja; el­ment és Picasso soha többet nem hallott róla. Ez a kis epizód 1944-ben játszódott le, és ilyesmit, ahogy Jo­hann Peter Hebels A rajnai házibarát kincses­ládikőjában mondja, két­szer is érdemes elolvasni. Az amerikai kormányzóról, aki megismerte a félelmet Massachusetts kor­mányzója, Fuller elren­delte a két ártatlanul elítélt munkás, Sacco és Vanzetti halálbüntetésé­nek végrehajtását. Rövid­del ezután európai útra indult. Berlinben a ható­ság utasítására titokban tartották Fuller érkezé­sét. Párizsi tartózkodá­sa alatt ugyanis „kincs jelenetek" játszódtak le, tiltakozó küldöttségek „hivatlan látogatásokkal" zaklatták a magas ven­déget, többször kellett szállodát változtatnia és végül is idő előtt el­hagyta a francia fővá­rost. A berlini hatóság óvintézkedései hatáso­saknak bizonyultak. Ful­ler minden baj nélkül megérkezett az Eden szállodába, senki nem is­merte fel. De alig ült le az első imbiszhez, csen­gett a telefon. — Fuller kormányzó? — kérdezte egy hang angolul. — A telefonnál. Ki be­szél? — A meggyilkolt Sac­co és Vanzetti szelle­mei. Tavassi dal Megszólalt a kakukmadár tavaszi nótája, jelserkent az álmos világ ébresztő szavára. Újra éled minden ország, szabad riadóra — tátraiak, csak mi lennénk süketek a szóra? * Tavaszi szél vizet fáraszt, gátat rombol megint: gyöngeségünk gyalázatát hordozzák hegyeink? Megmozdul a Tátra alja, minden rokon fajta, népeinknek felkél végre a szabadság napja. Szent szabadság! E világon nincsen szebb szó nálad, mindenható hatalmadnak ki vethetne gátat? Érted háltak testvéreink, fejet 'sose hajtva, vérükből új sereg támad harcra, diadalra. Szent szabadság, nekünk áldás — de van, kinek átok! Testvéreim, vigyázzatok, gyilkos les reátok: szemközt támad ránk az egyik, orvul jön a másik, mohó foguk szlovák földre, életünkre vásik. Arról alul kerekedik egy fekete felhő, a Dunáról sötét szárnyon gyászos üzenet jő: jajjal riad a sík róna, jajszó kél a szívben — nem gondolsz ránk, elfeledtél, magasságos isten? Egyik megcsal, öl a másik — ördögi hatalmak' — a harmadik gyalázkodik, minket mond bitangnak. Szólalj meg hát kakukmadár, friss tavaszi dalod éltet hozzon népeinknek, erőt, akaratot! Harcra, drága testvéreink, a föld minden táján, megátkozzuk a nevetek, ha megbújtok gyáván! Fogjunk össze, a szabadság most diadalra vár! Nóta harsan, lelkesítő — szól a kakukmadár! Fordította: Tóth Tibor •if 4f 41 4t 41 4f 41 41 41 41 4t 4f. 41 4t 41 4t 41 41 41 41 41 41 «». 41 41 41 4t 41 4t 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 Az imbisz érintetlen maradt. Fuller az első vonattal elutazott Ber­linből. A hang, amely mene­külésre késztette, Egon Erwin Kisch hangja volt, aki valamilyen úton-mó­don tudomást szerzett Fuller jelenlétéről az Eden szállodában. A legszebb könyv Ezt az anekdotát már több formában hallottam, az egyik országban Így, a másikban amúgy vari­álják, de az alábbi szö­vegezésnél sikerültebbet keresve sem találhatnék, mert ez a történet, akár­csak egy pici tükörcserép, a felületénél sokkal na­gyobb darab valóságot sejtet, fog fel és tükröz vissza. Egy new-yorki tőzsde­ügynöknek épp olyan koc­kázatos, mint jövedelme­ző bessz-spekuláció állt a háta mögött, amelynek izgalmai közepette elfe­lejtett ajándékot venni harmadik feleségének, akit kerek egy esztendő­vel ezelőtt vezetett oltár elé és aki mellesleg meg­jegyezve, hatalmas va­gyon várományosa volt. A titkárnőjétől kért ta­nácsot. Mit is vehetne még hazarohantában a feleségének, kérdezte tő­le indulás "üőtt, — Mit szólna egy di-i vatos platina karkötőórá­hoz? — indítványozta a titkárnő. Az ügynök sajnálkozva rázta a fejét. — Nem lehet. Karácsonyra azt kapta tőlem. — Egy arany öngyújtó megfelelne? — Ejnye, a kutyafáját! öngyújtója is van már! — hangzott a gondterhes válasz. — Akkor talán egy könyvet ? — Könyvet? — ismé­telte habozva a derék spekuláns. Szórakozottan kinézett az ablakon. Az utca túloldalán felhőkar­coló magaslott, a „Manu­facturers Trust Com­pany" görög templomstí­lusban épített bankpalo­tája, amelynek ormán embernagyságú betűk hirdették röviden és ve­lősen az örök bölcsessé­get: „A legjobb könyv — a betétkönyved!" — Könyvet tanácsol ? Az ördögbe, az is van már neki! Havas Málta VÉRZÉKENY AZ ÍNYE, LAZULNAK A FOGAI? Gondozza a fogsorát job­ban mint eddig: használja a gyógynövényekből készült HERBANA fogpasztát. Meg­erősíti az ínyt, enyhíti a pa­radentózist — az íny vérzé­kenységét és a foglalzulást. Cazdagon habzik, kellemes ízű, kitűnően tisztit. HERBANA a fogak őre MPP — HS Tukového Priemyslu

Next

/
Thumbnails
Contents