A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-12 / 19. szám

. R С. WEISSKOPF: # 41 JANKÓ KRAL: Emlék Mikor a németek bevonultak Párizsba, Picasso festőt általános meglepetésre nem érte bántódás, valószínűleg azért, mert a birodalmi propagandaminisztérium tökét akart kovácsolni ebből a tényből a külföld előtt. A Wehrmacht tisztjei és katonái gyakori látogatók voltak Picasso műtermében. A festő némán fogadta a hívatlan vendégeket, egyetlen szó nélkül vezette őket végig a műtermén és a búcsúzásnál mindegyiknek egy-egy reprodukciót ajándékozott. A reprodukció Guernica baszk város pusztulását ábrázolta, a város a német repülök bombatámadásának esett áldozatul. Picasso csak a kép átnyújtásakor nyitotta ki a száját és mindig ugyanazt a szót mondta: — Emlék! Néhány nap múlva a titkosrendőrség egy hivatalnoka kereste fel. Elővette a híres kép reprodukcióját és azt kérdezte: — Maga csinálta ezt? — Nem, — válaszolta fejcsóválva a mester, — ezt maguk csinálták. Az ügynök talán nem értette a választ vagy nagyon is jól értette, meghökkentette ez a vakmerőség vagy egy őrült kijelentésének fogta fel — ki tudja; elment és Picasso soha többet nem hallott róla. Ez a kis epizód 1944-ben játszódott le, és ilyesmit, ahogy Johann Peter Hebels A rajnai házibarát kincsesládikőjában mondja, kétszer is érdemes elolvasni. Az amerikai kormányzóról, aki megismerte a félelmet Massachusetts kormányzója, Fuller elrendelte a két ártatlanul elítélt munkás, Sacco és Vanzetti halálbüntetésének végrehajtását. Röviddel ezután európai útra indult. Berlinben a hatóság utasítására titokban tartották Fuller érkezését. Párizsi tartózkodása alatt ugyanis „kincs jelenetek" játszódtak le, tiltakozó küldöttségek „hivatlan látogatásokkal" zaklatták a magas vendéget, többször kellett szállodát változtatnia és végül is idő előtt elhagyta a francia fővárost. A berlini hatóság óvintézkedései hatásosaknak bizonyultak. Fuller minden baj nélkül megérkezett az Eden szállodába, senki nem ismerte fel. De alig ült le az első imbiszhez, csengett a telefon. — Fuller kormányzó? — kérdezte egy hang angolul. — A telefonnál. Ki beszél? — A meggyilkolt Sacco és Vanzetti szellemei. Tavassi dal Megszólalt a kakukmadár tavaszi nótája, jelserkent az álmos világ ébresztő szavára. Újra éled minden ország, szabad riadóra — tátraiak, csak mi lennénk süketek a szóra? * Tavaszi szél vizet fáraszt, gátat rombol megint: gyöngeségünk gyalázatát hordozzák hegyeink? Megmozdul a Tátra alja, minden rokon fajta, népeinknek felkél végre a szabadság napja. Szent szabadság! E világon nincsen szebb szó nálad, mindenható hatalmadnak ki vethetne gátat? Érted háltak testvéreink, fejet 'sose hajtva, vérükből új sereg támad harcra, diadalra. Szent szabadság, nekünk áldás — de van, kinek átok! Testvéreim, vigyázzatok, gyilkos les reátok: szemközt támad ránk az egyik, orvul jön a másik, mohó foguk szlovák földre, életünkre vásik. Arról alul kerekedik egy fekete felhő, a Dunáról sötét szárnyon gyászos üzenet jő: jajjal riad a sík róna, jajszó kél a szívben — nem gondolsz ránk, elfeledtél, magasságos isten? Egyik megcsal, öl a másik — ördögi hatalmak' — a harmadik gyalázkodik, minket mond bitangnak. Szólalj meg hát kakukmadár, friss tavaszi dalod éltet hozzon népeinknek, erőt, akaratot! Harcra, drága testvéreink, a föld minden táján, megátkozzuk a nevetek, ha megbújtok gyáván! Fogjunk össze, a szabadság most diadalra vár! Nóta harsan, lelkesítő — szól a kakukmadár! Fordította: Tóth Tibor •if 4f 41 4t 41 4f 41 41 41 41 4t 4f. 41 4t 41 4t 41 41 41 41 41 41 «». 41 41 41 4t 41 4t 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 41 Az imbisz érintetlen maradt. Fuller az első vonattal elutazott Berlinből. A hang, amely menekülésre késztette, Egon Erwin Kisch hangja volt, aki valamilyen úton-módon tudomást szerzett Fuller jelenlétéről az Eden szállodában. A legszebb könyv Ezt az anekdotát már több formában hallottam, az egyik országban Így, a másikban amúgy variálják, de az alábbi szövegezésnél sikerültebbet keresve sem találhatnék, mert ez a történet, akárcsak egy pici tükörcserép, a felületénél sokkal nagyobb darab valóságot sejtet, fog fel és tükröz vissza. Egy new-yorki tőzsdeügynöknek épp olyan kockázatos, mint jövedelmező bessz-spekuláció állt a háta mögött, amelynek izgalmai közepette elfelejtett ajándékot venni harmadik feleségének, akit kerek egy esztendővel ezelőtt vezetett oltár elé és aki mellesleg megjegyezve, hatalmas vagyon várományosa volt. A titkárnőjétől kért tanácsot. Mit is vehetne még hazarohantában a feleségének, kérdezte tőle indulás "üőtt, — Mit szólna egy di-i vatos platina karkötőórához? — indítványozta a titkárnő. Az ügynök sajnálkozva rázta a fejét. — Nem lehet. Karácsonyra azt kapta tőlem. — Egy arany öngyújtó megfelelne? — Ejnye, a kutyafáját! öngyújtója is van már! — hangzott a gondterhes válasz. — Akkor talán egy könyvet ? — Könyvet? — ismételte habozva a derék spekuláns. Szórakozottan kinézett az ablakon. Az utca túloldalán felhőkarcoló magaslott, a „Manufacturers Trust Company" görög templomstílusban épített bankpalotája, amelynek ormán embernagyságú betűk hirdették röviden és velősen az örök bölcsességet: „A legjobb könyv — a betétkönyved!" — Könyvet tanácsol ? Az ördögbe, az is van már neki! Havas Málta VÉRZÉKENY AZ ÍNYE, LAZULNAK A FOGAI? Gondozza a fogsorát jobban mint eddig: használja a gyógynövényekből készült HERBANA fogpasztát. Megerősíti az ínyt, enyhíti a paradentózist — az íny vérzékenységét és a foglalzulást. Cazdagon habzik, kellemes ízű, kitűnően tisztit. HERBANA a fogak őre MPP — HS Tukového Priemyslu