A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-12 / 19. szám

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx» A kultúra a szocialista nevelés szolgálatában Szemelvény Karol Bacílek elvtársnak, az SZLKP KB első titkárának kongresszusi beszámolójából. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után olyan hangok merültek fel, amelyek elítélték mindazt, amit irodalmunk és művészetünk tíz év folyamán alkotott. Szembe kellett szállni a közelmúltbeli irodalmunkkal szemben elfoglalt nihilista állásponttal Ls. Semmi ilyen értékelésnek nincs helye. Ezzel egész való életünket szembeállíthatjuk. Ezért teljes ellentétben állanak a történelmi igazsággal, elméletileg helytelenek és ideológiailag ártalmasak az olyan irányzatok, amelyek képesek úgyszólván egy kézlegyintéssel elítélni mindent, lebecsülni azon művészi alkotások jelentőségét, és haladó társadalmi hatását, amelyek hazánknak - a szovjet hadsereg által való felszabadítása után jöttek létre. Az elmúlt időszakra visszatekintve büszkén mondhatjuk, hogy kulturális téren is nagy eredményeket értünk el, irodalmunk és művészetünk figyelemre méltó sikereket aratott. Az olyan művészi alkotások, mint a Krónika, Falu a hegyek között, Darázsfészek, Válaszúton, Hidak Kelet felé, Plávka, Lajciak, Kostra, Mihálik és mások költeményei elválaszthatatlanul összefüggnek népünknek, az új élet alkotójának hősies tetteivel. Művészeink tanultak ezekbői a művekből, amelyeket a nép olvasott és megszeretett, megtanulták, hogy bevigyék az életbe, alkotásaikba a szocialista művészet olyan alapvető elveit, mint az igaz forradalmi hűség, a nép életének és harcának ábrázolása, a kommunista eszmeiség és pártosság! Ezért szembeszállunk azokkal a helytelen, ártalmas értékelésekkel, amelyek mindent elutasítanak kultúránkban, irodalmunkban és művészetünkben, elutasítjuk azért, mert ezek a müvek is abból a legőszintébb törekvésből indultak ki, amellyel e művek alkotói minden erejükből hozzá akarnak járulni az új élet építéséhez. Pártunk az SZKP XX. kongreszszusának következtetéseiből kiindulva, elvi álláspontját az irodalom kérdéseiben és annak irányításában a CSKP Központi Bizottságának a csehszlovák írók II. kongresszusához intézett levelében szögezte le. A pártnak e levélben kifejtett álláspontját a kulturális és művészi életünknek valamennyi szakaszán végzett munka és alkotás eszmei irányelvének tartjuk a jelenlegi időszakban. Az írónak, a művésznek alkotásával, egész közéleti tevékenységével szilárdan egybe kell forrnia népünk életével a jobb jövőért, a szocializmusért vívott harcában. Ha a kommunista író alkot, elsősorban fel kell tennie a kérdést: Mit és kit szolgál művészi alkotásom? Segítem-e munkámmal népem előrehaladását gazdasági, kulturális vagy politikai kérdéseinek megoldásában? Szocialista rendszerünk megszilárdítását szolgálja-e müvem, segít-e bizalmat kelteni a párt iránt, segítséget nyújt-e a hazaszeretetre való nevelésben, valódi képét adja-e népünk törekvésének és munkájának? És ha ezt a követelést támasztjuk a művészettel szemben, meg vagyunk győződve arról, hogy a szocialista realizmus társadalmi hatása a legnagyobb, mert megjeleníti az egész embert, az emberi érzéseket, természetességet és ezenfelül a szociális kérdéseket is. Az irodalomnak valósághűnek kell lennie, elsősorban az új embert, munkásainkat, az újítókat, mérnököket, tanítókat kell látnia, akik becsben tartják közös jólétünket és jelenünk gyarapításán dolgoznak. (Jj munkásunknak, az osztályöntudatos, szociálisan biztosított munkásnak semmi köze sincs a nyomorban és kizsákmányolásban meggörnyedt volt proletárhoz, íróinknak látniok kell új parasztjainkat is, az EFSZ-elnökét, a mezőgazdasági tudomány ismerőjét, a kiváló szervezőt, a szülőhelyén nagy tekintélynek örvendő embert. Természetesen az írónak bírálnia is kell. Éles tollával el kell ítélnie mindazt, vagy mindazokat, ami vagy akik fékezik a szocializmusban való előrehaladásunkat. Ezzel kapcsolatban meg kell mondani, hogy míg a közelmúltban a művészi alkotás terén ártalmas volt a tények szépítése, ma még jobban árt a tények bárminemű befeketítése, értéktelenítése és lebecsülése. A valóság ilyen szemlélete kiútnélküli hangulatokra, a szocialista távlatok elvesztésére vezet. Pártunk szilárd bizalommal volt, van és lesz a pártos írói szó iránt, akkor is, ha a viharos hullámok időnként iszapot hoznak felszínre és a zavaros vizeken egyesek népünk szilárdságinak megingatására fognak törekedni. Bizalmukat jogossá teszi íróink szilárd állásfoglalása abban a kérdésben, amelyet méltán tekintünk a nép iránti hűség próbakövének — vagyis a Szovjetunió iránti viszonyunkban. Az ideológiai szilárdság próbája éppen az SZKP XX. kongresszusát követő időszak volt a párton belüli vita idején, valamint a lengyelországi és magyarországi eseményekkel kapcsolatban. Mondjuk meg nyíltan, hogy az, ami a magyarországi ellenforradalmi kísérletet megelőzte, bizonyos mértékben befolyással volt egyes íróinkra és egyes folyóirataink hasábjain helytelen, liberalista tendenciákkal telt, a problémák és az osztályálláspont szubjektivista megközelítését feltételező cikkek jelentek meg. Az említett homályos pontok ellenére a magyarországi ellenforradalmi események, a kommunista párt elleni dühödt uszítás ahhoz vezetett, hogy az írók túlnyomó többsége szilárdan a párt álláspontja mellé állott és nem kevés író olyan jelentős költeményeket, tárcákat, leveleket és nyilatkozatokat tett közzé, amelyek megmutatják a szlovák irodalom egészséges erőit, s azt, hogy ezekre a párt szilárdan támaszkodhatik. Az írók előtt felelősségteljes feladatok állanak. Hisszük, hogy az írók műveikkel és politikai állásfoglalásukkal még szilárdabban a szocialista jövő pozícióin fognak állani: a munkásosztály, dolgozó népünk álláspontján. Éppúgy mint az irodalomtól, a zenei, képzőművészeti és filmalkotástól, az építészettői, a színháztól és népi művészi alkotástól is megköveteljük, hogy műveiket társadalmunk szükségletei számára alkossák. UOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXX)OCOOOOOOOOCXXXXXXXXX>: 12 Leleple; Több mint hús hogy a véreskezi siszták állatias m Frederico Garcia legnagyobb hal; spanyol költőjével sának részletei i meretesek, de a s főként Granadí nek nagy fia volt galmasan kutatja melyek pontos к a költő életének röl, s rábizonyítai sokra véres tettül Garcia Lorca i nak körülményein kosainak kilétére derített J. P. Ch író. Az összegyű alapján bebizonyíi kbltő elhurcolásáb tésében része vi családnak. A legi Lais, a költő tai Már akkor versel a Franco rends; költője. A közvélt Lorca több ismere nyét rejtegeti és gáénak. A másik Miguel, Granada lett és ezeket jui padra. Lorca azon a; éjszakán jó ismer sales családnál t: ket. Ogy vélte, ht családnál, ismert nem fogják őt azonban Luis sür vásra eltávozott. Bocsásd meg, így ismeretlenül vélben fordulok zád, hisz amint rohantál mellei tán észre se v< Karcsú, kecses b az erdei ő; szökellését jut eszembe. Formás kod, barna hajad bogárszemed, ha arcocskád a talság minden ség-bélyegét mag viselted. Mint a 1 nes úgy vonzott lami feléd, és én kéntelenül megfot tam utánad. Mindez az áll előtt történt. A nathoz siettél! tam, ahogy sei; hajad lobog a szé kék kabátod úgy úszott utána bejáratnál nem tak sokan. Egy