A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-05 / 18. szám

tdes anyanyelvünk Ujabb tallózás az irodalmi élet mezején A szeretetből fakadó bírálat az ember szellemi vetéseinek érlelő melege. Aki önkritikát gyakorol, megbírja a becsületes szándékú kritikát is, mert tudja, hogy az ilyen bírálat haszonnal jár. Szeretettel kell fogadni a feddő szót is, ha szeretetből fakad. Egyik lapunkban ezt olvashattuk: A náci haderők Görögország elleni támadásának 16. évfordulóján az „Avgi" athéni lap cikket közöl, amelyben élesen állást foglal a német militarizmus felélesztése ellen a Német Szövetségi Köztársaságban. Mindenféle magyarázgatás helyett jobb lesz megmondani a melyben kötőszóval kezdődő mellékmondatnak ezt az alakját: cikket közöl és ebben élesen kikel a német fegyverkezés felélesztése ellen. Szerintünk ez a mondat jobban megfelel a magyar észjárásnak és nyelvünk törvényeinek is. Esetleg azt is mondhattuk volna, hogy a lap kikel a militarizmusnak a Német Szövetségi Köztársaságban való felélesztése ellen. Miben tér el a mi fogalmazásunk az eredeti cikknek a szövegétől? Az első eltérés a két szöveg között az, hogy az eredeti szöveg vonatkozó mellékmondata helyett és kötőszós fömondatot használtunk (és ebben élesen...) Miért volt erre szükség? Lesz még rá elég alkalmunk, hogy ezt bővebben megmagyarázzu r, most röviden csak anynyit mondunk, íogy a magyar sokkal ritkábban használja a vonatkozó mondatot, mint pl. az indoeurópai nyelvek. A nyelvészek azt tanítják, hogy az aki, amely, ami vonatkozó névmásos mondat csak jelző mondat lehet, vagyis csak akkor használhatjuk ezeket a névmásokat, ha a főmondat egyik szavának a fogalmát megszűkítik. Ha nincs megszűkítő értelem, akkor a vonatkozó névmás használata a magyarban helytelen, Megszűkítést fejeznek ki az ilyen mellékmondatok: Az a szélvihar, amely tegnap városunkon végigszáguldott, a mi házunkat is megrongálta. Pompás illatuk van azoknak a rózsáknak, amelyek ablakom előtt virítanak. Az ilyen mellékmondatból jelzős kifejezést is lehet alakítani: A városunkon tegnap végigszáguldó szélvihar...; az ablakom előtt virító rózsáknak ... Nincsen megszorító értelmük az ilyen mondatoknak: a rendőrség kinyomozta a betörőt, akit letartóztattak. A katona rálőtt a célpontra, amelyet eltalált. Ha ezeket a mondatokat jelzős kifejezéssel akarnók pótolni, logikátlanság lenne belőle, mert ilyesfélék lennének mondataink: A rendőrség kinyomozta a letartóztatott betörőt. A katona az eltalált célpontra rálőtt. A" idézet cikk mellékmondatát pótolhatnék ugyan egyszerű jelzős kifejezéssel, azonban ebben az esetben a mondat rendkívül tömött, emészthetetlen lenne, ezért jobb — mint általában véve a jelzős mondatok esetében — a kapcsolatos főmondat használata. Az ilyen mondat szerkezete egyszerűbb, világosabb és áttekinthetőbb. A cikk mondatának azonban van egy nagy. szerkezetben hibája. Azt mondja, ugyanis, hogy az athéni lap a Német Szövetséges Köztársaságban foglalt állást. Ez nyilvánvaló lehetetlenség, mert az, aki vagy ami Athénben van, ugyanakkor nem foglalhat állást Németországban. Azt, hogy a militarizmus szót' fegyverkezéssel is jól meg tudjuk magyarul mondani, most nem is említjük, azonban az éles állást foglal ki -fejezés ellen már komolyabb panaszunk lehet. Ez éppen olyasféle kifejezés, mintha valakit székkel kínálunk meg, s azt mondjuk neki: foglaljon helyet! Hiszen aki áll, éppen úgy helyet foglal, mint az, aki ül. Hozzá még azt is mondja a cikk, hogy éles állást foglal! Éles lehet pl. a kés. átvitt értelemben a beszéd is, de éles állásról eddig nem igen hallottunk. A kikel régá jó magyar szó, ha tehát az újság kikel valami ellen, vagy valaminek a védelmére kel, jő! mondja, de ne mondja, hogv valaki éles állást foglal el Németországban, mikor nincs is az illető Németországban, hanem otthon. Athénben. Ugyanebben a cikkben van ez a mondat is:... nem irtották ki gyökerestül, ahogy azt a fasisztaellenes háború vezetői ígérték. — Ez a mondat valószínűleg olyan nyelvből való fordítás, amelyben nincs tárgyas igeragozás. A magyar az ige végződéseivel meg tudja jelölni a tárgy személyét, az indoeurópai nyelvek azonban nem. A látlak önmagában is kifejezi a téged vagy titeket tárgyat. A harmadik személyű tárgyat ú. meghatározzák a tárgyas igei személyragok. „Látod azt az embert? — Látom" — mondjuk magyarul. Nem mondjuk: látom őt, vagy ha nem személvről van szó: azt. A cikkből idézett mondatban tehát a mutató névmásban kifejezett tárgynak, az azt szónak a használata nemcsak felesleges, hanem magyartalan is. , Hasonló nyelvi botlásra akadunk ugyanennek a lapnak március 20-i számában. Ezt olvassuk benne: „A mérkőzés megismétlése esetén azt július 1-én vagy 3-án kell lejátszani ugyancsak Stockholmban". A mondat helyes alakja ez lehetett volna: Megismétlése esetén a mérkőzést július 1-én vagy 3-án kell lejátszani... Vagy: Ha a mérkőzést meg kell ismételni, július ... kell lejátszani. Még egy ig. i sűrűn előforduló germanizmust kell vád alá helyeznünk. Ma mindent előállítunk, nem gyártunk, készítünk, varrunk stb„ hanem előállítunk. Bizonyára azért, mert a német az ilyen esetekben azt mondja: vorstellen. Mindnyájan érezzük, hogy c?ak azt lehet előállítani, ami vagy aki már megvan. Elő lehet állítani pl. a szobánk asztalát, az embert is elő lehet állítani, de azt, ami csak lesz, gyártjuk, varrjuk, készítjük, szerezzük stb. Ha magyaroknak írunk, írjunk magyarul, a magyar észjárásnak megfelelő módon! ORBÄN GÁBOR OOOOOGXDOGOGOOO^ ССЯХЖХХХХХХХ^ JíeZjc&óiÁírv B. A. TOMASlKOVO: „Anyai szív" c. terjedelmes verses írása csak formájában törekszik eleget tenni a „vers" elnevezésnek. Témája balladaszerü, kifejezésmódja azonban prózai. Nem elég megrendítő témához nyúlni. A témát úgy kell uralni, hogy az olvasóra a legmélyebb hatást gyakoroljuk. Az Ön írása minden érzelgőssége mellett sem indít meg senkit, mert teljesen a felületen marad. Rímei gondatlanok, sántítanak (arra-lopja; tudta-kizfogója; e.me-vitte, stb.) írjon és küldjön jobbat. V. В., BRATISLAVA: Verseinek címet nem adott, ezért mi is csak összegezve bírálhatjuk el őket. írásait a magunk részéről inkább slágerszövegeknek nevezhetnénk, a régi, limonádészerü táncdalokat, epekedéseket idézik. Ma már a táncdalok is túl vannak ezen a stíluson. Próbálkozzék talán más témakörrel, olvasson sokat és minden esetre sajátítsa el hibátlanul a magyar helyesírást. :iZ. o/„ KOMÁROM: Három kis verse közül egyedül a „Csillagom" mutat némi készséget. Ritmusában és rímeiben egész ügyes, kár, hogy az utolsó versszakban kiesett az eredeti formából. Másik két verse teljesen kezdetleges, képei hol irreálisak, hol sablonosak: „Fák lassan ébrednek, szemüket dörzsölik, érzik, hogy a tavasz már közeledik." Nem frázisból ismételgetjük, olvasson sokat, ha fejlődni akar, U. GY: ÉRSEKÚJVÁR: Verseiben van gondolat, de formai megoldásuk bizony sok kívánnivalót hagy hátra. Mindegyikben akad гак egészen jó részletek: „Sírt a daluk, fájt az ének is, De egyszerre minden elhallgatott. Kapával, kaszával vonultak fiai És születtek új — szabad dalok." ám vannak hanyagul odavetett sorok is: „Most a falról néz le ránk A gőgös Metternich. Hiába nyomtad el a népet, útja mégis a szabadsághoz vitt." Próbálkozzék más élmények feldolgozásával, ahol a képzelete nincs úgy megkötve. B. J„ KASSA: „Családi fénykép" c. írása nem közölhető. Ami a történetben „történik", ez erőszakoltan humoros — lényegében sok hűhó egy vérszegény ötlet körül. Kár erre a témára ennyi szöveget pazarolni. JUHÁSZ ISTVÁN, IPOLYV1SK: Beküldött négy rejtvényét megkaptuk, köszönjük. Tartalmilag mindegyik jó, de a technikai kidolgozás még némi kívánnivalót hagy maga után. Általában sok az egymás mellett elhelyezett fekete kocka és nem ritkák a középütt kettévágott sorok sem. A keretet adó szélsó négy sort is csak egész kivételesen szokás megszakítani. Ha úgy gondolja, hogy átdolgozhatok, vagy bizonyos részük felhasznaiható, szívesen visszaküldjük. Április 21-i számunkban Gyüre Lajos „Fáklyasors" című versének első versszaka és második versszakának második sora hibásan jelent meg. A helyes szöveg: FákU ának kéne most lennünk Lobogva égni e földi pályán, amit végigfutunk! Ne legyen hiábavaló üres csörtetés az utunx! * * * Elég volt az önáltatásból. 10