A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-05 / 18. szám

at га, az elszámolási osztály vezetője hétfőn, mindjárt reggel j magához hívatta Vonavka szám-C -S laellenőrt és szárazon közölte vele: — Vlcková telefonált, rosszul érzi magát és ezért nem jön be. Egyelőre vegye át a munkakörét! — Meddig? — érdeklődött megütközve Vonavka ellenőr. Satra csak a vállát rándította meg és máris újra a körlevelek és utasítások rengetegébe merült. így hát Vonavka kiosont a szobából. — Hát ez aztán jó — mérgelődött bosszúsan útban visszafelé a számla -ellenőrzőbe. — A nő otthon marad és én gürcöljek helyette! — ... napot! — fogadta hűvösen a beszerzési osztály bakfis levelezőjének köszöntését és újra komor gondolataiba mélyedt. Egyszer csak a hosszú folyosó közepén hirtelen megtorpant és maga elé meredt a földre. — De miért éppen az én nyakamba sózták a munkáját? — és érdekes megállapításra jutott: — Hiszen az ellenőrzési osztályon Vlckován kívül még öten vagyunk. Miért éppen én helyettesítsem? — törte a fejét dühösen. Es egyszerre, mint egy varázspálca érintésétől eszébe villant a felelet: Ezek szerint tehát Satra azt hiszi, kevés a munkám, csellengek, hogy nem vagyok eléggé kihasználva — ezért rámsózzák Vlcková munkáját is — következtetett és érezte, hogy elönti a felháborodás hulláma. — Hiszen ez tiszta rágalom. — Szeretett volna felordítani, hogy: — Ez hazugság! Reggeltől estig ki se látszom a munkából, egy pillanatnyi pihenőm nincs, tiszta bolondok házában élek — csakhogy ezt nem látják. Vlcková asszonyság otthon marad — és zsupsz, sózzuk Vonavka nyakába a munkáját. Az ellenőrzési osztály ajtaja előtt újra megállt. — És mi lenne, ha Satrának bebizonyítanám, hogy téved — villant az agyába, •— hogy igazán egy pillanatig sem lebzselek, Írásbeli tényekkel bizonyítanám be neki. Mi sem egyszerűbb — latolgatott — elég, ha mondjuk minden félórában vagy negyedórában feljegyzem, hogy mit végeztem az irodában és majd kisül...! És Vonavka felbuzdulva ettől a szerencsés ötlettől csaknem berontott a revízióba, hogy az elkövetkező percekben valóra váltsa elgondolását... 7,40: az irodába léptem. 7,40—8.10: előkészültem a munkához, vagyis munkaköpenybe bújtam, papucsot húztam, kinyitottam az íróasztalt és letöröltem a port a tintatartóról. Ezután meghegyeztem a ceruzákat, előkészítettem a számológépet és íróasztalomon szétraktam a számlákat. 8,10—8,30: megfőztem a reggelit az íróasztalom legalsó fiókjába szerelt gyorsfözőn és megreggeliztem. Azt hiszem, ez ellen senkinek sem lehet kifogása, hiszen a szocializmus mindenekelőtt az emberről való gondoskodást jelenti — vagy talán nem? 8,30—9,00: WC-n voltam, ahol egyúttal elolvastam az újságot is. Ez talán némileg sérti a munkaerkölcsöt, de például Satra elvtárs talán nem ugyanott olvas?, 9,00—9,15: meglocsoltam a szobahársat és megetettem a halakat. Ha én nem lennék az osztályon, ezeknek a barbároknak holtbiztosán eszükbe sem jut* na ... Ahhoz a fátyolhalhoz szeretnék a jövő héten egy hímet venni. Vlcková kivételével már mindenki hozzájárult húsz fillérrel. Ö azt mondta, hogy akváriumnak nincs helye az irodában. És most dolgozzam helyette is. 9,15—9,30: megtízóraiztam. Minden reggel francia salátát eszem — amit egyesek bizonyára irigyelnek tőlem. Például az a Vlcková. A múltkor azt mondta, hogy ne csámcsogjak úgy — most azért gürcöljek helyette? 9,30—9,35: a számvevőség hívott, hogy szombaton, azt mondják, valamilyen hibát vétettem a számlákban. 9,35—10,30: elmentem a hibás számlákért a számvevőségbe. Közben hal-ф lottam egy csomó nagyszerű viccet, amit nyomban feljegyzek. 10,30—11,30: kijavítottam a számlát és papírt fűztem a gépbe, hogy nyomban délután, esetleg holnap vagy holnapután elkészíthessem a megfelelő megterhelést. 11,30—11,45: megmostam az evőeszközöket és előkészültem az ebédre. 11,45: ebédelni megyek. Itt Vonavka szúmlaellenór írásbeli feljegyzése hirtelen megszakadt. Mikor ebéd után visszatért irodájába, már ott találta Vlcková asszonyt. — ... napot — köszönt a meglepett Vonavka és helyére ült. — Azt hittem, hogy beteg — folytatta, miközben íróasztalából egy rövidrevágott lúdtollat húzott elő, amellyel minden ebéd után kivájta a joga közül az ételmaradékot. — Egy kicsit jobban érzem magam, hát bejöttem, hogy ne csináljak többletmunkát magának — kezdte halkan Vlcková és lassan szétrakta a holmiját az asztalon. Pillanatnyi csend lett az irodában. A többi revizor még nem érkezett viszszi az ebédről és így a helyiségben a csendet csak a fűtőtestből kiszökő pára nesze meg az ablaküveghez verődő nedves hópihék halk suhogósa zavarta. Vonavka elgondolkozva figyelte a háromgyerekes anya csúnya, fáradt arcát, náthától duzzadt orrát és az asztalon keresztül váratlanul hozzáhajolt: — Igazán kár volt — suttogta titokzatosan — mikor reggel szólt az öreg, hogy gyengélkedik, nyomban felajánlottam, hogy elvégzem a munkáját. Látja, már ki is dolgoztam a munkatervet — lobogtatta délelőtti tevékenységének kimutatását, amit gyorsan összegyűrt és a papírkosárba aobott. Vlcková meglepetten nézett rá. Egy pillanatig^csodálkozva rajtafelejtette a szemét, amely a náthától, vagy valami mástól egyszerre könnyes lett és gyorsan becsukta. Kis idő múlva nehezen szakadt fel belőle a szó: — Tudja Vonavka úr, én — én tulajdonképpen szeretnék magától bocsánatot kérni... — Ugyan, ugyan? — csodálkozott Vonavka, rántva szájából a rövidre vágott lúdtollat. ... hogy eddig olyan rossz véleményem volt magáról. De most már látom, hogy milyen rendes ember. — Semmi az egész — szólt nagylelkűen Vonavka — hisz mindenki tévedhet — és átnyújtotta az asszonynak a számlákat. Közben olyan ünnepélyes hangulata támadt, hogy talán abban a percben maga is hitt becsületességében ... Szűcs Béla fordítása JAROSLAV SEIFERT verseiből Anyám tükre Aranykeretű tükröcskén lassan kopott az ezüstfény, míg megvakult egészen. Egy emberöltő folyamán tanáccsal látta el anyám, szolgálatára készen. Ablaknál függ és onnan int, hol énrám, hol terád tekint, csupa mosoly, nevetés, hisz jó anyám is vidám volt, arcán se ránc, se szeplőfolt — s ha volt, igazán kevés ... A kávéőrlő zakatol, anyám keringőket dalol, apával lejti, lejti — emlékszik ifjú korára, s a fényes tükör lapjára süt szeme ... s ott felejti... Miként a tükör fénye lett mindinkább gyöngébb, fényveszett, megváltozott beszéde, I már alig-alig hunyorgat, ( de. deret, ráncot mutogat édesanyám szemébe ... Később elhajlott a keret, üvegje pattant, engedett, penész zöldült ki ottan, majd végigrepedt egészen, anyám haját a tört részen fésülgette nyugodtan. Múlt az idő. Ősz lett anyám, hozzászegődött a magány, tükrébe nem tekinget. Az éjszín kötény rajt marad kopottan is, ha néhanap vendég jő és becsenget. Bátortalanul benyitok, hisz ajtót senki sem nyitott, nem paroláztak velem. Az átellenes oldalon anyám tükre függ a falon. Könny miatt nem lát szemig fordította Sipos Győző Hímezgetted a rózsát sok vérpiros korallból; tehet a férfi most mást, mint reádgondol: távol. Mint reádgondol: távol, amúgy sincsen mit szólnod. A henyélést utálom, kerülök unott dolgot. Kerülök únott' dolgot, s az önkényt, mely lesen vár. Csak szerencsés matrózok érzik, hogy menni kell már. fordította ZALA JÓZSEF 11