A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-21 / 16. szám

М! A: v AlASl TAS OK ft, • \r"V ' \ fffл ', . •• : 1АППК t J / --Ä": i lJC/V tfSUUA -- • • inden emberben él a vágy a jobb élet után. Jobban akarunk élni holnap, inint ahogy ma élünk, mert iobban élünk ma, mint tegnap éltünk. Az ember legtermészetesebb vágya a béke és a jobb élet utáni vágy. 1957. május 19-én erre, a békére, a jobb életre adjuk le szavazatunkat: 1P57. május 19 én tartjuk a nemzeti bizottságokba való választásokat. Köztársaságunk életében kimagasló fontosságú esemény ez, mivel a nemzeti bizottságok jogköre. szerepe a szocializmus építésében — tehát a jobb élet feltételeinek biztosításában, napról napra növekszik. A választások alkalmával a dolgozó nép a nemzeti bizottságokba legjobb képviselőit küldi, akik méltók arra, hogy a dolgozó nép képviselőivé váljanak. Ezért oly fontos, hogy valamennyien résztvegyünk a választások előkészítésében, főleg olyan személyek jelölésével, akik a Nemzeti Frontban egyesült lakosság valamennyi rétegét képviselik. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete fennállása óta szolgálja azt a célt, hogy az embereket tanítsa, nevelje, vezesse a jobb éíet útján. A nemzeti bizottságokba történté választások alkalmából is kiveszi a Csemadok - munkából a részét. Most, amikor a nemzeti bizottságokba történő választási kampány második szakaszába lépünk, büszkén állapíthatjuk meg, hogy az első szakaszban eredményes, jó munkát végeztünk. A Csemadok helyi csoportjainak ülésein kiválogatták a legjobb tagok sorából az agitátorokat, akik látogatva a község dolgozóit megvitatták velük a választások jelentőségét. A Csemadok helyi csoportjai szinte kivétel nélkül minden községben kultúrműsorral készültek fel. Büszkék lehetnek a somorjai, gútori, nagymegyeri, nemesolcsai, varsányi, gömörhorkai Csemadok tagok, mert minden tőlük telhetőt megtettek a választási kampány első szakaszában a kultürmunka terén, hogy dolgozóinkat szórakoztassák és neveljék. A Csemadok kassai helyi csoportja nem elégedett meg azzal, hogy csak otthon lépjen fel, hanem műsorával meglátogatta a besztercebányai kerület több városát is. A Csemadok előadói is szép munkát végeztek az elmúlt időszakban. Mintegy 300 előadáson beszéltek a további útról, terjesztették a tudást, a jót, az igazat. Mindennapi életünk legtermészetesebb tartozéka ma már a könyv. A választási kampány első szakaszában helyi csoportjaink irodalmi vitaesteket, szerzői esteket rendeztek Nagykaposon, Perbenyéken, Királyhelmecen, Bodrogszerdahelyen, Alsószelin, Vágán, Alistálon, Apácaszakállason, és egyebütt. A köny/, az irodalom is hozzájárul ahhoz, hogy az emberek látóköre bővüljön, hogy az igazat felismerjék, hogy május 19. jelentőségét teljes egészében megértsék. A választási kampány első szakaszában végzett munka egyrészt lendítője, másrészt okulásul szolgáló iskolája kell, hogy legyen a további munkának. Milyen munkát is kell tehát a Csemadok helyi csoportjainak végezniök a választási kampány második szakaszában? A.z egész választási kampány gazdasági és kulturális életünk leg -főbb problémáival szoros kapcsolatban kell lefolyni. Mi a választások terén nem ígérgetünk dolgozóinknak. Erre nincs is szükség. Életszínvonalunk emelkedése, gazdasági és kulturális eredményeink mind mind bizonyítéka annak, hogy jó úton haladunk. Községeinkben népgyűlések folynak, ahol a jelöltek bemutatkoznak és ismertetik terveiket. Ezek a tervek a mi jövendő életünk tervel Örömtelivé, széppé kell tenni tehát ezeket a gyűléseket s e téren a Csemadok helyi csoportjaira további munka vár. A választási kampány során az eddigire, jobban fel кеИ használni a helyi adókat is. Rövid előadásokat, énekszámokat, verseket, felolvasásokat kell beiktatni a helyi adó műsorába. Az előadások szervezése mellett súlyt kell helyezni a kérdésfelelet estek szervezésére is. A kérdés-felelet estek rendezése a legjobb módszer arra, hogy a községben lévő problémák felszínre kerüljenek, s hogy a község vezetősége a lakosság minden kérdésére feleletet adhasson. Jól megszervezett kérdés-felelet esteken keresztül elérhetjük azt, hogy a választási kampány időszakában jelentős mértékben fokozódik dolgozóink tisztánlátása, mely a tömegek politikai aktivitásának alapvető feltétele. Felszabadulásunk óta eltelt 12 év gazdag eredményekkel. Tárjuk ezeket az eredményeket a közság lakosai elé. Viliámújságokon, faliújságokon, az agitációs központok falitábláin keresztül ismertessük elért eredményeinket. A Csemadok csoportok készítsenek az agitációs központok díszítésére egy-egy táblát, s ezen mutassák be, hogy mit végzett a község fejlesztése érdekében a Csemadok. A kultúrmunka területén hatalmas lehetőségek vannak, felsorolhatatlan sok forma és módszer áll minden szervezet előtt, hogy ismertethesse és tudatosíthassa a választások jelentőségét. A Csemadok akkor teljesíti hivatását, ha hozzájárul ahhoz, hogy dolgozó népünk egységesen felsorakozzék a Nemzeti Front mögött és megmutassa az egész világnak, hogy pártunk és kormányunk vezetésével a békére, a jobblétre, a szocializmus felépítésére szavaz. SZ. R. „A jóakarat keresztestiaitjárata" tv AGY Miért „szeretik" a yaokeek Afrikát Nixon amerikai alelnök kitartó utazó. Tizennyolcezer mérföldet tett meg, hogy teljesítse afrikai küldetését. A gyarmatosítók szokásának megfelelő hangzatos elnevezéssel palástolta útjának igazi célját. Szemérmesen a „jóakarat keresztes hadjáratáról" szónokolt. Mint ahogyan a Wallstreet sem tesz ugyebár egyebet, mint „segít" ... Egyszer a délamerikai gyámolított országoknak, máskor a Fülöp-szigeteknék, vagy Pakisztánnak, Szaúdi Arábiának, Libanonnak, Iránnak stb. Csak éppen az a furcsa, hogy mindegyik gyámolt ország népe csaknem összeroskad a segítség súlya alatt... Mivelhogy Nixon utazgatásai jelentősen érintették a francia imperialisták „vadászterületét", lapjaik különösen nagy figyelmet szenteltek a jóakarattól csepegő amerikai barátkozásoknak. Nyugtalanítja őket az amerikai kormánykörök lázas tevékenysége, melyek még ez évben újabb hét afrikai országban állítanak fel konzulátusokat. A „New York Times" véleménye szerint, az Egyesült Államoknak tág teret kell kapn'uk, hogy kiaknázzák Afrika még feltáratlan óriási kincseit. Ezek után nem lephet meg, hogy pl. a „Combat" című francia lap tele keserűséggel jegyzi meg: Marokkóban nentcsak a jelenlegi s azután létesítendő katonai támaszpontokról volt szó, hanem egy esetleges „segélyről" is. — Nixon reméli, hogy Ghana nem ragaszkodik majd a semlegesség politikájához. Szudánt azzal csábítgatta, hogy az amerikai kormánykörök nevében érdeklődést tanúsított a Nílus villamosítási munkái iránt. Etiópiának a katonai segély 100%-os felemelését ígérte, hogy ez az ország jobban tölthesse be szerepét az ázsiai és afrikai támaszpontok közt. íme így ír, a „Combat", melynek panaszai lényegében megegyeznek я „Le Monde" sírámaival. A „Combat" azonban ugyanakkor vigasztalódik is: „Washington túl nagy optimizmussal tekint a mosoly és a dollár politikája elé", amiben nyílván igaza van, mert ugyanúgy, ahogy Tuniszban, Marokkóban és Algériában, másutt is ébredezik a népek nemzeti öntudata. Miért utazott Adenauer Teheránba Nyugat-Németország nehézipara nemrégiben sikeresen tört előre Iránban. Erről tanúskodik Adenauer kancellár teheráni látogatása. Nem véletlen, hogy Adenauer éppen most tartotta érettnek a helyzetet, hogy utazásával még inkább elősegítse a nyugatnémet nagytőke behatolását Iránba, Egyrészt a már telített belsc piac, másrészt az úgynevezett .Jcözös piachoz" fűzött remények fokozták a ruhr- és rajnavidéki monopoltőkések terjeszkedési törekvéseit. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Irán még „szabad" naftaforrásai valósággal vonzzák Aderiauerékat. A Teherántól 150 km-nyire fekvő, újabban felfedezett gumei nafta-telepek húszmillió tonna nyersnaftát tudnának szolgáltatni. És ez bizony nem megvetendő! Ha még számításba vesszük, hogy Irán megbízást adott egy acél és villany-mű építésére, akkor világosan látjuk, hogy Adenauernak volt miért repülnie. Ennek ellenében a kancellár kötelezettséget vállal, hogy Nyugat-Németország elősegíti Irán mezőgazdaságának gépesítését, a fiatal iráni ipar fellendítését és mindennek érdekében 150 millió márka kölcsönt folyósít, nem szólván egy további különleges kölcsönről, amely ipari szakiskolák létesítését szolgálja. A nyugatnémet tőke újabb előretörése Iránban mutatja, hogy Anglia és Franciaország gazdasági befolyása a Közép-Keleten — főleg az egyiptomi háborús kaland óta — gyengül. Biztosra vehető, hogy az irán—nyugatnémet megállapodásról beszámolva, Hilder von Scherpenberg, a bonni külügyminisztérium gazdasági osztályának főnöke nem mondotta el teljes egészében, mi mindenre terjed ki az együttműködés, de már ez a megállapodás is elegendő ahhoz, hogy még jobban elmélyüljenek az ellentétek a az angol-francia és német „szövetségesek" közt. , Szirt 12