A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-21 / 16. szám

KULTURA A CIGÁNYOK ШЮТТ L. Dr. KISS IBOLYA Közvetlen Lipt. Mikulás közelében, a Vág bal partján cigánytelep húzódik meg egy lankás domb alatt, több mint kétszáz lelket számláló lakossal. A régi, hevenyében összetákolt fából vagy vályogból emelt putrik száma ma már csekély s mind több és több a csinos, tégíábő1

kés,züllt „manzardos" házacskák száma. Messziről szemlélve az erre haladó rendezett falucskának véli, amelyhez azonban út nem vezet, s csak gödrös, ingoványos talajon jut közelébe a kíváncsi. Mert érdkelődő sok akad, hiszen szinte hihetetlennek látszik, hogy rövid idő alatt milyen dicséretre méltó civilizációt mutat ez a vágmelletti telep. Hivatásomnál fogva gyakran fordulok meg ezen a „Hlboká"nak nevezett helyen,, s így alkalmam van meggyőződni arról, hogy milyen nagv érdeklődést mute Ina,к a kultúra iránt ezek az egykor kóbor élethez szokott cigányutódok, akiknek ősei Keletről Nyugat felé vándorolva hol itt, hol ott ütötték fel sátraikat, melyek előtt nők-férfiak pipával a szájukban „dolce far mente" jelszóval édes semmittevésben töltötték napjaikat. Csak az éji sötétség leple alatt látták munkához, amely tevékenységüket malacok visítása, libák gágogása árulta e', jelezve, hogy a jogos tulajdonosok tudta nélkül cseréltek gazdát... A cigány szó nemrégiben még éles megkülönböztetést jelentett a kontinens többi lakóival szemben, lenézéssel párosult degradálását ennek a sötétbörü, villogó szemű népfajnak, amely elszakadva ősi hazájától évszázados vándorlás után cserélte fel nomád életét állandó lakhellyel, ahol most igyekszik becsületesen dolgozva megszolgálni mindennapi kenyerét. Honnan jöttek Európába, hol volt ősi fészkük? Valószínűleg Indiából származnak, ahonnan — a kutatások szerint 7- a 10. században keltek vándorútra. Hosszabb ideig kellett tartózkodniok Egyiptomban, amit bizonyít az is, hogy önmagukat máig „Fáraó nérének" titulálják, s a francia „едурНепз"nek, az angol pedig „gypsies"nek nevezi. Első európai megjelenésüket a történelem 1417-re teszi. A Balkánén keresztül vándoroltak a kontinens országaiba, ahol főleg mint zenészek, üstkészítők és jósnök szerepeitek. Jellemző, hogy bármely országba jutottak s bármilyen gyorsan is megtanulták az uralkodó nép nyelvét s felvették vallását — mindvégig megtartották nyelvüket, sajátságos szokásaikat s még ma is bírójuk ítélkezik tetteik felett az ősi, Ázsiából hozott törvények szerint. Ezek a valaha nomád életet élő, sötétbőrű emberek rendkívül tanulékonyak — pihent aovuk gyorsan reagál. Csaknem mindén szakmában pedáns és gyors munkát végeznek, különösen az építkezésben, folyók szabályozásában érnek el szép eredményeket. Az a cigány-munkás, aki kitartó szakmájában, 2000—2500 koronát is megkeres havonta, de csak a nyári hónapokban. Mert amint beköszönt a tél, nem szívesen mozdul el a tűzhelye melol. A meleg éghajlathoz szokott test még évszázadok után sem akklimatizálódott teljesen, máig is irtózik a hidegtől. Ez a magyarázata annak, hogy a zimankós idő beálltával gyakran betegeskednek s inkább lemondanak jelentős keresetükről, csak ne kelljen a szabadban dolgozniuk. De gondoljuk csak el, mit jelent 3—4 hónapon keresztül fagyos földet ásni, folyók partjain dolgozni? El kell ismernünk, hogy hózivatarok idején nagyon nehéz, sőt csaknem kibírhatatlan számukra az a munka, melyet enyhébb időben olyan könnyen és rendesen végeznek el. Adott körülmények között hihetetlen gyorsan veszik fel környezetük kultúráját, mint például itt Hlbokán, ahol igyekeznek tiszta környezetben, a higiénia szabályai szerint élni. Van több lakás ezen a cigánytelepen, ahol a szoba ablakát ízléses csipkefüggöny takarja, az ágyon ugyanabból az anyagból készült terítő, a padlón pedig szőnyeg, melyet keskenyebb ún. futószőnyeg véd a poros lábnyom ellen. A konyhában ragyognak a tiszta mosott edények s a kenyérkosárka alján cifrára vágott fehér papiros mutatja a háziasszony rendszetetetét. A fából épült primitív házacskákban is igyekeznek tisztaságot tartani. A falakat szfnes papirossal tapétázzák vagy fehérre meszelik, melyre élénk színű piros, sárga vagy kék virágokat, foltokat pingálnak, sehol másutt nem látott motívumokat. Csak itt, ezekben az egyszerű faházakban találtam a keleti eredetükre utaló élénk színeket — ruházatukban már a polgári „divatot" követik s csak az öreg asszonyokon látható még itt-ott egy-egy rikító színű fejkendő vagy kötény. Tanulási igyekezetükre jellemző, hogy azokra az egészségügyi felvilágosító előadásokra, melyeket a nyár folyamán tartottam Hlbokán, olyan sokan jelentkeztek, hogy kénytelen voltam azokat a szabadban megtartani, a kerítésre akasztott anatómiai ábrák előtt. Előadás alatt figyeltem hallgatóimat. Valamennyi élénk érdeklődést mutatott 10—15 percig. Aztán — mintha agyuk kifáradt volna az eddig nem hallott szavak és magyarázatok feldolgozásában — elkezdtek krákogni, egymásközt suttogni és jobbra-balra nézegetni. S lassanként a „hallgatók" fe'.e elsompolygott... De az ott maradtak, főleg fiatalok — ragyogó szemmel, szinte lélegzetvisszafojtva követték az előadást, mely egy új világot tárt fel előttük: az emberi test pompásan felépített összhangját, működéseinek törvényszerűségét, s a káoszt, melyet a betegségeket okozó mikrobák idéznek elő a megtámadott szervezetben. Szinte nyelték a szavak egymásutánját. Hát, még mikor az anatómiai ábrákat felszegeztük a ház előtti kerítésre. Szájtátva bámulták testünknek papírra vázolt mását, a „titkot", melyet elképzelni sem bírtak ... Hát így néz ki belül az em-I er ? így fekszik a sziv, innen erednek a vérerek — melyek megsértése nem egy társuk életére tett utolsó pontot. Ilyen tekervényes az agy, ilyen a tüdő, s ezeket a zsigereket rejti magában a test? S ami a legérdekesebb volt számomra: nemcsak hallgatták az előadást, hanem kérdéseket tettek fel, jeléül annak, hogy az elhangzott szavak tovább éltek, formálódtak bennük. Érdeklődésük a következő előadások alatt még csak fokozódott, kérdést kérdésre halmoztak, alig győztem a feleletet. , Amíg az idősebbek közül csak néhány ismeri a betűvetést, gyjerm|&k«3t már iskolábajáró, szorgalmas tanulók s nem egy közülük jeles eredménnyel végzi tanulmányait. Amilyen gyorsan indulnak azonban a kultúra felé, olyan szomorú tünet, hogy végleg felhagytak a muzsikálással. Valaha híresek voltak hegedű játékokról — ma, a h'bokőé cigánytelepen egyetlenegy helyen találtam csak hegedűt — az is a falra volt akasztva — mint emléktárgy. Rádiót annál többet láttam. Mi ennek az oka ? Zenei adottságuk csökkent volna, vagy más oka lehet ? Nem is olyan régen még európaszerte híres prímásaik voltak, akik nemcsak játékukkal ragadták magukkal hallgatóikat, hanem máig is dalolt szerzeményeikkel nem egy zeneköltőt, mint pl. Liszt Ferencet vagy Brahmsot ihlették klasszikus művek írására. A magam részéről abban sejtem magyarázatát a zenei élet pangásának, hogy leg-, többje olyan foglalkozást üz, mely az ujjak, kezek bőrét vastaggá, durvává teszi s alkalmatlanná, hogy a hegedűhúrokon futamokat cifrázzanak s a fortisszimótól a pianóig, a legfinomabb árnyalatig ki tudják fejezni érzelmi mondanivalójukat. Ma már csak a szájhagyományban élnek mint zenészek, a valóságban szürke munkásokká váltak. Am esténként, ha már csönd üli a tájat s kigyúl az esthajnali csilag a Tátra ormai felett itt-ott a vágparti fűzfák alatt felhangzik egy-egy édesen búsongó keleti dallam, amelynek maguk sem tudják az eredetét, de amelyben ott bújkál az egykor kitaszított, kóbor ke-1 leti nép százados fájdalma. I Gaston Phébus chansonja S (Pireneus-menti népdal) Körben magas hegyek állnak peckesen, Hiába keresem, hol a kedvesem, Diridon, don, don, diridon, Hol a kedvesem. Ha tudnám, hogy siet, repül már felém, A nagy vizet érte általúsznám én, Diridon, don, don, diridon, Általúsznám én. Ha majd a magas hegy elfogy előlem, akkor a kedvesem karomban terem, Diridon, don, don, diridon, Karomban terem. Fordította: Tóth Tibor 11