A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-21 / 16. szám

Szülők és pedagógusok Kezdő pedagógus koromban történt meiern, hogy a nyitott ablakon át hallottam, amint az anya durva szavakkal utasította rendre folyton érdeklődő elsőosztályos gyermekét: — Hallgass már, annyit jár a szád, mint az apádé ... Mindig papolsz, mindig kérdezgetsz. Két év múlva ugyanez az anya panaszkodott a szülői értekezleten, hogy gyereke az iskolában még azt sem tanulja meg, hogy a szüleivel szépen beszéljen. Más alkalommr' megfigyeltem egy apát. Fia az iskolából jövet köszönt valakinek az utcán: — Szabadság! — Talán úgy mondanád, hogy dicsértessék, az anyád istenit! Hát miért jártok iskolába — kiáltott rá az apja, még cifrább káromkodással toldva meg szavait. Ugyanez az apa néhány hét múlva elkeseregte, hogy a mai fiatalság káromkodik, durva szavakat használ, nem ismer tiszteletet senki iránt. A vonat robog a város felé. Bejáró diáklán-'ok egy csoportia, mint viharba került madárfiókák küzd a tolongásban, ízléstelen megjegyzések, tréfák hullanak rájuk. Megfigyelem, hogy az egyik dévajkodó férfinak a lánya is ott szenved a forgatagban, de az apa ahelyett, hogy rendre utasítaná" a többi tapintatlanul beszélő férfit, együtt hahotázik velük. A lányok először pirulnak, azután megszokják, majd ők is kacagnak. Később nem kívána.os viszony alakul ki egyes fiúk és lányok között... Ezt a néhány példát azért bocsátottam előre, hogy rámutassak arra, milyen következményei vannak annak, ha a szülők és pedagógusok nem működnek együtt. Nem akarjuk mi pedagógusok másra hárítani a nevelés oroszlánrészét, azonban hangoztatnuk kell azt, hogy az ifjúságra hármas nevelchatás áramlik: az otthoni, az iskolai, az utcai. Sajnos ezek a hatások nagyon ritkán eoyirányúak. Sok szülő úgy véli, az iskola való arra, hogy tanítson és neveljen. Ez igaz. Az iskola adja a szaktudást, közben neveli is a gyermeket. De a nevelésne. a szülők sokat segíthetnek vagy ronthatnak. Ha az apa és anya udvariasan beszél egymással, ha magatartásuk határozott, kimért, jellemes, példájukkal már is sokat segítettek az iskolának. Természetesen gyermekük iránt is ilyen magatartást tanúsítsanak. Magától értetődően majomszeretet nélkül. Sok szülő egyszer dédelgeti gyermekét, máskor idegesen, nyersen, durván bánik vele. Az ilyen viselkedés elősegíti a nyugtalan, dacos, durva szavú gyermektípus kialakulását. A zsenge korban begyökerező rossz tulajdonsáqok együtt nőnek a gyermekkel, és nehéz feladat elé állítják a pedagógust. A szülők aztán a felnövő tapintatlan gyermekükért csak az iskolát vádolják. Meafeledkeznek arról, hogy a gyermekek emlékezete 13 éves korukig a legélénkebb, a legérzékenyebb minden külső hatásra, szinte akaratlanul szívja föl a jó és rossz benyomásokat. Tehát abban a korban, mikor legtöbbet tartózkodnak otthon. Ha ezt minden szülő megfontolná, vigyázna nemcsak az otthoni, hanem az otthonán kívüli viselkedésére is. Ami magát a tanítást illeti, ez az iskola dolga. A tanulásra azonban serkentsük gyermekeinket. Kérdezzük ki őket, nézzük meg ellenőrzökönyveiket. Külön hangsúlyozom, hogy nagyon okos az a szülő, aki gyermeke szlovák nyelvtanulását minden erejével elősegíti. Tehát a szülők, ha tudnak szlovákul, beszélgessenek így is gyermekükkel, érintkezzenek szlcvák családokkal. A régi kapitalista világnak sok rossz szokása, intézménye volt. De akadt olyan is, ami most sem volna elvetendő. Például a gyermekcsere. Jó, ha magyar gyerek időnkint néhány hetet szlovák családnál tölt és ugyanarra az időre cserébe egy szlovák gyermek jön a házba. Fogjunk rádiónkon szlovák adásokat is. Kell, hogy a gyermek anyanyelve szeretete mellett tudatára ébredjen annak, mily fontos az államnyelv elsajátítása. Akkor sokkal szívesebben tanulja. Ami az ideológiai nevelést illeti, az a legnehezebb. A szülők egy része ugyanis még a régi világban növekedett és lehetetlen máről holnapra nézeteket cserélni. Azonban a gondos szülő köteles gyermeke érdekében tovább nevelni önmagát is. Ne szóljunk le, ne cáfoljunk meg valamit csak azért, mert nekünk új, szokatlan, nehezen érthető vagy esetleg ellenszenves. Ma valaki még nem tud a szocialista szemlélet mellett őszintén szólni gyermeke előtt, legalább ne szóljon ellene! Volt olyan eset, hogy a tanulót súlyos kihágás miatt ki kellett zárnunk a X. osztályból. A szülő dühösen azt vetette szemünkre, ez azért történt, mert „isten nélkül nevelünk az iskolában". — Látja, látja, — válaszoltam nyugodtan — én erre azt felelhetném, hogy maguknál a legfogékonyabb gyermekkorában istenes nevelésben részesült, mégis meg tanulta a lopást. Miért vádol egy ideológiát csak azért, mert nincs vele tisztában? Higgye el, ha a fiú otthon is a szocialista erkölcs szerint nevelkedik, kifejlődött volna közösségi érzete, nem vette volna el a másét és nem akart volna munka nélkül javakat. Mondanunk sem kell, hogy a pedagógus is tévedhet. A szülő mégse adjon panaszkodó gyermekének addig hitelt, míg az iskolában nem érdeklődik. Soha se csorbítsuk a pedagógus tekintélyét a diák előtt. Viszont kell, hogy a pedagógus is tapintatosan érintse a tanulók család; állapotát az osztály, illetve a növendék előtt. Még akkor is, ha maga a növendék panaszkodik a kedvezőtlen otthoni viszonyok miatt. Nagyon lényeges szerepet tölthet be a Szülők és Iskolabarátok Szövetsége, de csak akkor, ha pontosan megtartják a szülői értekezleteket és azokon megje-""lennek a szülők. A legszomorúbp az, hogy éppen a gyenge tanulók szülei nem szeretnek eljárni az értekezletekre. Pedig lényeges az, hogy ne csak a nevelők és növendékek, hanem a nevelők és a növendékek szülei is jól ismerjék egymást és kicseréljék véleményüket. Közös erőval sokkal könnyebben megtalálhatjuk a legmegfelelőbb utat egy-egy tanuló eredményesebb nevelésére. Hiszen a jó orvos se csak a beteget látja el tanáccsal, hanem a környezet t is, melynek magatartásától nagyon sok függ. Az iskolai rendeletek egyike, hogy a nevelők látogassák meg a tanulók szüleit. Ne gondolják a szülők, hogy a pedagógus vendégségbe akar jönni. Nem! Növendékét otthoni környezetében is meg akarja ismerni. Ne igyekezzenek a szülök ezt az alkalmat arra fölhasználni, hogy eszem-iszommal lekenyerezzék a nevelőt. Viszont szégyen az, ha valamelyik nevelő a dínom-dánom reményében látogatja a szülőket. Az ilyen nem nevelő, nincs egyenes, igaz jelleme, nem nevelhet jellemeket! Legföljebb tudást adhat. Ne akarja és ne kívánja a nevelőtől senki, hogy emberfölötti jellem legyen. Erről szó sem lehet. Legyen a nevelő igaz ember, lelkiismeretes dolgozó. Legyen példaképe Komensky, Makarenko és társai... Különösen komoly közös munkát fejtsenek ki a szülők és pedagógusok a pályaválasztásnál. Ne vezesse a szülőt hiúság e sorsdöntő napokban. Ami egyedül irányozó az a növendék tehetsége, rátermettsége, a haza illetve a közösség érdeke. Ismertem nem egy szülőt, aki erőszakkal tartotta vissza gyermekét a gyártól és bányától, mert „urat akart belőle nevelni." Kell, hogy a szülő és nevelő két gránitoszlop legyen,. melyen az újuló társadalom nyugszik. Legyen egyforma erős, legyen egyet akaró, nagy céljáról és felelőssége tudatáról meg nem feledkező. Akkor nincs az a földrengés mely veszélyeztethetné hazánk és a békeszerető emberiség állandóan fejlődő társadalmának gyönyörű, sokat ígérő boltozatát. Ha pedig e boltozat biztonságban van, akkor alatta rohamosan fejlődik a tudás, kultúra a haladás. Lóska Lajos {fzßkJtQsSzicrb ÍÚZ£AvUŰ^ Hárskúti Mihály, Bratislava: Versei határozottan tehetségre vallanak, bár képei néhol kissé zavarosak: „A lélek zengő eol-hárfa, húrjába kap az élet árja." Próbálkozzék tovább, de bírálja el szigorúbban verseit. V. J., Vefké Kapusany: Ver'sei mind témájukban, mind megoldásukban teljesen kezdetlegesek. Nem közölhetők. EGY IDŐS FALUSI OLVASÓ: Levelével egyetértünk, a kifogásolt cikkben valóban túlteng az idegen szavak szükségtelen használata (noha közülük néhány már közhasználatú), s ezáltal az írás hozzáférhetetlen a szélesebb olvasóközönségnek. Figyelmeztetését jóindulatú tanácsként fogadtuk, s a jövőben nagyobb gondot fordítunk olvasóink effajta igényeire s a helyes magyarság szempontjaira. Ugyanez áll a keresztrejtvényekre is. M. Ch., Lehotka pod Brehy: Versei, sajnos, közlésre alkalmatlanok. Előbb sokat olvasson, tanuljon, csak aztán próbálkozzék újra. T. E. SAFÁRIKOVO: Versei nélkülözik a jó vers legfontosabb kellékét: a költőieséget. Ri-' mei ugyancsak qyengék, próbálkozzék tovább, de több műgonddal. Nagy Lajos, Neporadza: Versei határozott íráskészségről tanúskodnak, de közlésre még nem érettek. Próbálkozzék tovább. B. ANTAL, LÉVA: A verses mesét nem használhatjuk, mert egyrészt túl hosszú, másrészt a feldolgozása is gyenge. 10