A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-14 / 15. szám
IRODALMI ÉS SAJTÓ GYOMOK íróink alkotásaiban, újságjaink és folyóirataink cikkeiben sürün találkozunk bosszantó stílus-felületességekkel: pongyolasággal, képzavarral, ki nem érlelt gondolatokkal, logikai ('•iccenökkel, értelmetlenségekkel. Ha igényes olvasók vagyunk, akkor bizony gyakran felszisszenésre kényszerítenek bennünket az ilyen stílus- és nyelvi hibák. Bosszúságunkat aztán még csak növeli az, ha egyes tollforgatók szájából olyan kijelentéseket hallunk, amelyekből a gondos és körültekintő alkotómunka lebecsülése érezhető ki. Különösen az ifjú irodalmi próbálkozók között akadnak gyakran olyanok, akik az irodalmi müvek alkotásában csak egyetlen tényezőt ismernek el: az ihletet, „a szent lázt". Megcáfolhatatlan igazság az, hogy az ihlet, az ihletettség adománya nélkül az irodalomban sem születnek igazi, vérbeli művészi alkotások, csak kispekulált, kiizzadt elme-konstrukciók. Viszont az is letagadhatatlan tény, hogy az ihlet még nem minden. Az ihlet az alkotómunkának csak első, legtöbbször még csak „félgyártmányt" létrehozó fázisa. Az alkotás második fázisát aztán a gondos javító és csiszoló munka teszi ki. Az írás legnagyobb művészeiről tudjuk, hogy milyen nagy szerepet játszott alkotómunkájukban ez a második, tökéletesítő szakasz. Ismerjük Tolsztoj kijelentéseit: „Nem értem, hogyan lehet anélkül írni, hogy többször át ne írjuk." „Örökre el kell vetni a javítás nélküli írás gondolatát." Akit az idegen példa nem vonz, annak számára a magyar irodalomból is bőven hozhatunk példát. Az ilyen hitetlen Tamások nézzék csak meg Adynak vagy Tóth Árpádnak javításokkal és módosításokkal teletűzdelt kéziratait, és akkor látni fogják, hogy még a legjobbak, a „tökéletesek" is fontosnak tartották a világrajött alkotás utólagos gondozását, csiszolását. Tolsztojnak, Adynak, Tóth Árpádnak a példája azt mutatja, hogy az ihlet minden elsődlegessége és teremtő ereje ellenére is — félig ösztönös folyamat, vajúdás, amelyből legtöbbször borzasan, csapzott-vörösen születik meg a gyermek. Az igényesség, a műgond lesz aztán az a bába, amely ezt az újszülöttet kimosdatja, s csapzott tincseit kifésüli. Ne tartsa tehát az író és költő, de még az újságíró se felesleges „favágásnak" és tanári szőrszálhasogatásból vagy akadémikus okvetlenkedésből előírt követelménynek az ihlet lázában létrejött írásmű javítgatását, csiszolgatását! Ne becsülje le, ne vesse meg az ilyen munkában keletkezett verítékcseppeket sem! A veríték a munka gyöngye, harmata és érte az irodalmi alkotómunkában sem kelll sekinek szégyenkeznie! Méltán szégyenkezhet azon. ban az író az alkotásaiban előforduló stílus- és nyelvi fogyatékosságokért és felületességekért. Olyanok ezek az irásműben, mint a gaz, a gyom a kultúr-növénnyel beültetett földben. És ha a gondtalan gazdát az elgazosodott földért szégyentáblával büntetik, vajon a hozzi hasonló felületes tollforgató az írásműveiben éktelenkedő gyomokért nem érdemli-e meg ugyancsak a szégyentáblát, pellengért ?! Ilyen irodalmi szégyentábla kifüggesztésére szeretném én „A Hét" hasábjait időnként igénybe venni. Az ijedősöknek, a szégyentáblától joggal félőknek és a „Lehetőleg a légynek sem ártani!" jelszó liberális és óvatos híveinek sietek kijelenteni, hogy nem vezet a középkori pellengér-alkalmazók elvakultsága és megbélyegző dühe. Csupán a segíteni akarás, a nevelő hatás és a prevenció a szándékom. Olyan kedélyes, de azért fullánkos csipkelődésekkel akarom szégyentábláim feltölteni, amilyenek például Bóka László ismert „Szisszeneteit" jellemezték az Irodalmi Újságban. Ha e bejelentésemet nem fogadja általános felháborodás és elsöprő elutasítás, akkor „A Hét" legközelebbi számainak egyikében — az „Irodalmi és sajtó gyomok" cím alatt — megjelenik az elsőszámú irodalmi szégyentábla. írók, költők és mindenfajta tintapusztító legények! Vegyétek észre, hogy mi készül ellenetek! Fogjon össze minden egyes tollforgató — önmagával, jobbik énjével és az igényesség és műgond fegyverét forgatva akadályozza meg a tervezett provokációt! Gondos és szép írásaitokkal, világos, szabatos és magyaros stílusotokkal húzzátok ki a talajt a provokátor lába alól; ne hagyjátok őt szóhoz jutni, ne engedjetek neki levegőt! Különben (!): viszontlátásra a szégyentáblán! Turczel Lajos i A SZLOVÁKIAI SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ MAGYAR f SZERKESZTŐSÉGÉNEK 1957 MÁRCIUSÁBAN | I MEGJELENT KÖNYVEI I 1 ILLYÉS GYULA: HETVENHÉT MAGYAR NÉPMESE = 516 oldal. Sok tollrajzzal, 6 színes I illusztrációval. Ara kötve 25.— Kcs. Щ Ifjúság számára 8—14 évig. = Illyés Gyula nagysikerű magyar 1 népmeseválogatásának átdolgozott, 2 új illusztrációkkal díszített kiadá-I sa. I EUDO ONDREJOV: I A PÁLOSDOMBI MEDVE 1 72 oldal. Tollrajz. Ara kötve 8.45 - Kcs. I Serdülő ifjúság számára 10—14 I évig. = Egy csokor elbeszélés, melyek-I nek tárgyát a szerző gyermekkori = élményeiből és szülőföldje mun- kás népének életkörülményeiből I vette. Az író varázslatos tolla ^ nyomán megelevenedik előttünk a I hegyes-dombos táj, az ott élő I emberek, mindennapi munkájuk I közben, a hegyekben legelésző = gulya, az erdő vadjai, stb. S I mindez olyan szép, zamatos népi nyelven, mely a legnagyobb szlo- = vák klasszikusok stílusát juttat- | ja az olvasó eszébe. | JÚLIUS FUClK: | VÁDLÖK ÉS VÁDLOTTAK | 308 oldal. Ara kötve 14.05 Kcs. | Riportok. - I Július Fucík műveinek VII. kö- = tete, amelyet most az olvasónak § átnyujtunk, Fucík 1929-töl 1934- = ig megjelent riportjait tartalmaz- § za, az Egy férfi, aki villanykörtét 7 ebédel című, 1936 augusztus 9-én | írt riportot kivéve. TAMÁSI ARON: ÁBEL AMERIKÁBAN 288 oldal. Tollrajzokkal. Ara köt- | ve 15.— Kcs. § Regény 14 éven felülieknek. | A jólisrnert regénytrilógia utol- = ső kötetében a két világháború | közötti Amerika társadalmi vi- = szonyai között mutatja be hősét щ az író. I I A felsorolt könyvek a Slovenská kniha és a Jednota fo- | 1 gyasztási szövetkezet boltjaiban kaphatók, illetve meg- | I rendelhetők. | FIGYELEM! A Magyar Területi Szinház felvételi vizsgát hirdet színiiskolával, vagy színészi gyakorlattal rendelkezők, továbbá tehetséges műkedvelő színészek számára. Mindkét nembeli érdeklődök Írásbeli jelentkezésüket küldjék a következő címre: Madarské Oblastné Divadlo, Komárno. A felvételi vizsgák időpontjáról és feltételeiről a jelentkezőket külön értesítjük." A Slovenské pedagogické nakladatel'stvo kiadásában megjelent Dedinská és Zelienka szerzőktől a Szórakoztassuk kicsinyeinket című gyűjtemény. A gyűjtemény rövid jeleneteket, dramatizált népdalokat, különféle tailálős kérdéseket, rejtvényeket, szólásmódokat és meséket tartalmaz. Ebben a műben közli, L. Zelienka szerző első ízben Mese a rokka mellett vagy Az elvarázsolt Aranyhajú című egész estét betöltő zenés-táncos mesejátékát. Ez a gyűjtemény jó szolgálatot tesz majd tanítóinknak, mert a szerzők a kis jelenetek tárgykörét tanulóifjúságunk és gyermekeink életéből merítették, vigyáztak arra, hogy a kis színdarabok színpadtechnikai szempontból ne legyenek túlságosan igényesek, és a kis jeleneteknek megfelelő stílusa legyen. Reméljük, hogy magyar tanítóink szívesen fogadják ezt a kézikönyvet és segítségükre lesz érdemes munkájukban. A könyv oldalszáma 339, kötött példány ára 17.40 Kcs. Ajánljuk továbbá tanítóinknak a Színpadi jelenetek az ifjúság számára című gyűjteményt. A szerző iskoláink és a pionírok számára kis jelenetek, magánszámok, tréfás egyfelvonásosok stb. gyűjteményét állította össze. Ezt a terjedelmes gyűjteményt sikerrel alkalmazhatják tanítóink mesedélutánok, iskolai ünnepélyek alkalmával és segítségükre lesz ifjúságunk és gyermekeink személyiségének és jellembeli tulajdonságainak kialakításában. A könyv terjedelme 328 oldal, ára Kcs 16.80. 16