A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-14 / 15. szám

Édes any any elvünk Egyes szám — többes szám Lapunk megelőző számában hibáztattuk ezt a mondatot; A gyermekeket visszaadták anyáiknak, mert hiszen minden gyermeknek külön-külön csak egy anyja volt. s ilyenkor a magyar a birtokszón nem jelöli meg a többséget. A házaknak nem teteik vannak, hanem csak tetejük van. az emberek sem feleségeikkel mennek a színházba, hanem feleségükkel. Természetesen nem akarjuk azt mondani, hogy az apa vagy az anya szónak nincsen többes száma, hiszen minden évben megünnepeljük az anyák napját, s a költő is így beszél: Ez a föld, melyen annyiszor apáid vére folyt. Az apáid kifejezés itt nem szinkronikus értelmű, nem egy síkba és egy időbe eső egymásmellettiséget jelent, hanem diakronikus az értelme, a történetileg egymásra következő sorozatot jelenti. Ilyen értelemben beszélhetünk pl. apáink érdemeiről, anyáink erényeiről vagy más tuljdonságairól is. Az egyik hangulatos kis cikkben nyolcszor fordult elő ez a szó: rendezvény. Ezt mondja a cikk: oktató rendezvényekkel akarják fejleszteni a közízlést; a népi rendezvények gazdag változatait láttuk. Ezekből a kijelentésekből nyilvánvaló, hogy a rendezvény itt rendezést, előadást jelent. A cikkíró bizonyára nem Helyesli, ha alkotását kifogásoljuk. Azt hisszük ugyanis, hogy a szót ő maga alkotta, mégpedig egészen helyesen: igei alapszóból -vény képzővel. Ugyanilyen képzés pl. a szökevény, az utalvány és az ásvány is. A szökevény már Faludinál is előfordul (szökvevény alakban), az utalvány azonban csak kb. 120 esztendős, az ásvány sincs még 200 éves. A rendezvény szót nem ismerik szótáraink, a nagyközönség előtt is ismeretlen, képzése szokatlan, ezért idegenszerűen hat ránk, ellenben az -ás, -és képzős rendezés közismert szó. Az ilyen kéozésű szó nemcsak magát a cselekvést jelentheti, hanem a cselekvés eredményét is (rakás, írás, kérdés stb.). Ezért helyesebbnek tartottuk volna a rendezés szót, mint a rendezvényt.— A cikkíró megemlíti a Kultúra és Pihenés Parkja néven ismert szórakoztató helyet, cikkének további részében azonban csak KPP-nek nevezi. Igen jól tette, hogy előrebocsátotta a vállalat teljes nevét és csak később használta a betűszavas megnevezést, enélkül ugyanis aligha jöttünk volna rá a betűk jelentésére. Újabban igen elszaporodtak a betűszavak. Egy bizonyos körben feltétlenül jő hasznukat veszik, de a nagyközönség körében sokszor zavart okoznak. Lenin sem kedvelte a betűszavakat. Azt mondta, hogy nemsokára újságot sem olvashatunk anélkül, hogy ne hordjunk magunkkal olyan szótárt, amely a sokféle rövidítésben eligazíthat bennünket. A betűszavas jelölésnek az a célja, hogy segítségével teret és munkát takarítsunk meg. Ennek az ellenkezője a súlytalan, üres szavaknak ok nélküli halmozása. Egy kéziratban olvastam ezt a mondatot: Ha valamely molekulából és úgyszintén ha valamely atomból többet akarunk felírni... Ez a mondat akkor sem tartalmaz kevesebbet, ha így fejezzük ki: Ha valamely molekulából és atomból többet akarunk felírni... Itt tehát három teljesen felesleges szóval terheltük meg a mondatot (az úgyszintén, ha valamely szó teljesen felesleges cafrang!). Mikor az asztalitenisz-világbajnokság küzdelmei folytak, ezt írta egyik lapunk: Tereba csehszlovák válogatott játékos, akinek poggyásza eddig nem érkezett meg Stockholmba, nem vesz részt a csápatküzdelemben... — Más szóval: az a Tereba, akinek poggyásza még nem érkezett meg, nem vesz részt a küzdelemben. Abból, amit elmondottunk, arra kellene következtetni, hogy két Tereba játékosunk volt Stockholmban, ezek közül az egyiknek még nem érkezett meg a poggyásza. Pedig csak egy Tereba játékosunk van. Hibás volt tehát mondatunk megszövegezése; a vonatkozó mondatot kezdő akinek szó használata fokozza a zavart. A mondat helyesen így hangzik: Tereba válogatott játékosunk teniszfelszerelése még nem érkezett meg, ezért nem vesz részt a küzdelemben. Első vetés a közösben, olvassuk az egyik cikk feliratában. Ha a vetés már bent van a közös földben, akkor jő ez a cím, ha azonban a mag még nincs a földbe bevetve, akkor így kell mondani: Első vetés a közös földbe, a -ben raggal ugyanis a hol kérdésre felelő helyhatározó viszonyt, a nyugvópontot fejezzük ki, a -be raggal -pedig a hová kérdésre felelő heiyhatározást. De az említetteknél is nagyobb botlásokat szoktunk elkövetni. Egyik tankönyvünk pl. azt követelte a tanulóktól, magyarázzák meg a szocialista ipar építésének főbb alapelveit a Szovjetunióban. — Ha elemezzük a mondatot, ez a furcsa kérdés vetődik elénk: hol magyarázzák meg? Felelet: a Szovjetunióban. Mivel azonban a tanulók itt ülnek előttünk, ugyanekkor nem lehetnek a Szovjetunióban, ott tehát nem is magyarázhatnak nekünk semmit. A tankönyvíró akkor beszélt volna helyesen, ha azt követeli, mondják el a tanulók, melyek a Szovjetunió ipari építésének főbb elvei. Cikkeinknek némi hasznát lapjaink gondosabb írásmódján már tapasztalhattuk, de a -nál, -nél ragos beteg nyelvhasználat még mindig terjeszti a mételyt. Néha még gondos lapjaink egyes cikkeinek a felirataiban is jtt éktelenkedik. Reméljük, nemsokára ebben a tekintetben is javul a helyzet, és nem mondjuk, hogy: a kérdés tárgyaiásásánál kiderült, hanem így: a kérdés tárgyalásakor —, tárgyalásán kiderült; akkor nem fugjuk azt mondani, hogy az igazgatónál megállapították, hogy nem követett el szabálytalanságot, hanem így mondjuk: megállapították, hogy az igazgató nem követett el szabálytalanságot. Az író legnagyobb hatású népnevelőnk és kultúrmunkásunk, tehát minden szavát meg kell fontolnia, mielőtt közkinccsé teszi. Orbán Gábor Hozzád vagy tőled Szálljon szemedre egyszer rontás, füledre fuvolás varázs, agyadra szakadjon parázs, 4 rőt fájdalom. I Igézzen szemverő igézet, I hulljon rád bódult révület, fogja marokra szívedet T keserűség. I Lásd meg egyszer, végre a szépet — fájjon, vidítson: emberi! .. Színvakságod bilincsei pattanjanak! Erezzed, érd fel, — mi vezetett t hozzád vagy tőled, mi vezet, ? és fog vezetni, ha lehet — ? a csillagot! t BABOS LÁSZLÓ Két komáromi kép i. Kicsiny diakok játszva kinn a Ráckert zöldjében, ott a víztorony tövén, nem egyszer megcsodáltuk a sövény bokrain át az ernyős, ó fiákért. Vidáman csattogott a köves utca, s a vak ló szépen magától megállt a kocsma előtt, ahová betyár gazdája szokás szerint be-beruccant. Hogy évek múltán ismét Komáromba vetett a sors, egykori otthonomba, hol annyi emlék sárgult csokra vár, lm, viszontláttam kesénket, a vaksit: a kocsmánál még most is le-lelassít, pedig gazdája régen oda már.., II. Mosolyog rám az utcaszeglet, szellő cibálja kalapom: az őszi napfény lágyan ellep, amint az ódon Duna mellett a habok fumgját hallgatom. Elröppent diákéletemnek szárnya még itt zúg valahol... És mégis — mássá: újjá vedlett a kő s a víz; az élet szebb lett az omló básyafalakon. Elmélázom egy öreg háznál, míg hullnak rám a levelek: ismerős s mégis milyen más már itt minden — ez a város mást vár, nem régi diákgyereket. S1MKÖ TIBOR 10