A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-14 / 15. szám

EZERMILLIÓ ATOMBOMBA ROBBAN ELKÉPZELHETETLEN ENERGIÄK A NAPBAN — 1957 TAVASZÁRA ISMÉT FOKOZÖDIK A NAPFOLTTEVÉKENYSÉG — MIT TUDUNK A NAPFOLTOKRÓL? Bizony vannak dolgok a világon, melye­ket emberi elme nehezen képes felfogni, bár az elmúlt századok során, s különö­sen az utolső évtizedek rohamos fejlődése idején ezekből a „dolgokból" egyre többet tárt fel a haladó tudomány. Ma például már azt is tudjuk, hogy földünk élete a Nap hatalmas erőtartalékaival van szo­ros összefüggésben, s a földi folyamatok elválaszthatatlanul egybekapcsolódnak a Napon jelentkező folyamatokkal. NYUGTALANKODÓ IRÄNYTÜK A földi ember közvetlenül csak a Nap hó- és fénysugárzását látja és érzi. De ez a csillagzat még sok másfajta sugarat is bocsát ki magából, amelyeknek legna­gyobb részét csak az utóbbi időkben fe­dezték fel. Ide tartozik a rövidhullámú ibolyántúli sugárzás, továbbá egy enyhébb fajta röntgen-sugárzás, valamint az úgy­nevezett korpuszkuláris-sugárzás, amely­nél főként hidrogén-atomokon és elektro­nokon van a hangsúly, s ezek a Nap felületének különböző részeiről áramlanak földünk felé. Ezek a Nap gáz-részecskéi, amelyek a világűrbe röppenve másodper­cenként 5Q—2000 killométeres sebes­séggel érik el a földet, illetve hatolnak be légkörünk legmagasabb rétegeibe. Ez a tény pedig nem marad ránk nézve kö­vetkezmények nélkül: nyomukban hama­rosan kitörnek az úgynevezett mágnesei viharok, amit az egyre jobban nyugtalan­kodó irány tűkről is észlelhetünk. Ezt kö­vetőleg a sarkvidéken fokozottabb és gyakoribb lesz a sarki fény, s ezek a sű­rűbben jelentkező mágneses sugárzások meglehetősen zavarják és megnehezítik a rádiózást. TAVASZRA FOKOZOTT NAPFOLTTEVÉKENYSÉG VÄRHATÖ A Nap felületének legismertebb jelen­ségei közé tartoznak a napfoltok, melye­ket már 1610 óta ismernek a tudósok. Száz év óta az is ismeretes, hogy tevé­kenységük tizenegy éves ritmusban éri el csúcspontját. 1957 tavaszára ismét egy újabb napfolttevékenység maximumához érkezünk. Mit jelentenek a Nap felszínén látható sötét foltok? Lényegükben olyan hatalmas örvénylések ezek, melyeket földi fogal­makkal kifejezni, földi jelenségekhez ha­sonlítani aligha lehetne, mert terjedel­mük nem egyszer a fold felszínének többszörösét teszi ki. Szemünk a napfol­tokat sötétnek látja; belsejükben a hó­mérséklet körülbelül 4700 fok, azaz ezek csak körülbelül 1000 fokkal számítanak „hűvösebb" helyeknek, mint a tulajdon­képpeni nap-felszín. EGY NAPKITÖRÉS — EZERMILUÓ ATOMBOMBA ROBBANÁSA Régóta ismeretes, hogy ezek a napfoltok hatalmas erőket is képviselnek. Megjele­nésük okait nem tudjuk, de hatásukat a modern napfizika már ismeri. Elsősorban hatalmas kitörések ezek, amelyek napfolt­maximum idején naponta többször is elő­fordulhatnak. Ritkábbaknak számítanak azonban az olyan óriási-kitörések, mint aminőt például 1956. február 23-án és augusztus 31-én ügyeltek meg a csillagá­szok; ezek a napfoltok olyan nagyok vol­tak, mint Földünk felszínének ötszöröse. Az ilyen kitörések idején a katasztrófa­vidék színhelyén a Nap hőmérséklete rövid időre több mint a kétszeresére emelkedik (körülbelül 13.000 fokra). Kiszámították, hogy egy-egy ilyen kitörésnél olyan ha­talmas energiamennyiség szabadul fel, amely ezermillió olyan atombombának felel meg, mint aminő Hiroshima fölött robbant. NAPFOLTOK ÉS IDÖJÄRÄS Hogyan állunk az időjárással és az esős nyarakkal? Ezekért is a napfoltok a felelősek? A tudomány szerint „valószí­nűleg nem". Az igaz, hogy a Nap hatása, azaz melegének sugárzása az időjárást befolyásoló troposzférában, tehát a föld levegőburkának alsóbb rétegében lénye­gesen észlelhető, mégis, a napfoltok s az azokkal kapcsolatos kísérőjelenségek nem Egy prágai reggel Azt hittem, felhő szakad s tövéstől fákat csavar valami nagy bolond vihar. Kinéztem az ablakon s szemembe folyt a kép; a sok villamoson csak munkába sietett a nép. — Az én népem ... S a drága kép rózsaszínű békét hintett a szívembe szét. « Kert lettem, virágos s e világos reggelben szerettem volna szétszórni magam, hogy a kőkockák szépek legyenek, lágyak s sziromra lépjenek a lábak. MOJZES ILONA Csodavárás Két fa közt, mióta Mária megjelent egy délibábos napon, szent hely lett a Nagyrét, s hittek benne vakon. Esettek sora vonult, vak eszelős hittel J borúit földre a két fa csonka törzse alatt, s várta a csodát, a fényt. Ember, ha karodba szállna konok hited, hogy sokszorozná eröd: hegyek hajolnának akaratod előtt. | GYÜRE LAJOS j változtatnak sem a Nap melegkészletén, sem pedig a föld légkörének hóviszonyain! A meteorológusok megkísérelték, hogy megvizsgálják a napfolt-periódusok hatá­sát az időjárásra. Hosszú esztendőkön ke­resztül végzett időjárás-megfigyelések azt eredményezték, hogy ezek a periódusok nem mutatnak fel lényeges változásokat. Legalább is Közép-Európában nem. Csak a trópusokon látszanak indokoltnak bizonyos ilyen természetű panaszok, de ami a hi­deg telek és nedves nyarak s a napfoltok közötti összefüggést illeti, ezt eddigelé még nem lehet elfogadható módon bizo­nyítani. így aztán a közeli években új ku­tatást indítanak az időjárási ingadozások okainak feltárására, ezúttal azonban új nyomon indulnak el — a földi atmoszféra irányában. A FÄK ÉVGYŰRŰI ÉS A NAPFOLTOK Más a helyzet a fák évgyűrűivel, ame­lyeknek változó vastagságai szintén tizen­egy éves periódusról vallanak. Napfolt­maximum idején az évgyűrűk is vastagab­bak, mint a napfolt-minimumkor. Ez a megállapítás annál érdekesebbnek mutat­kozik, ha a klimatikus periódusokban nem mutatkozik ugyanilyen változás. Legújab­ban azonban már megállapították, hogy az évgyűrűk vastagsága nincs semmi kap­csolatban az esztendei csapadékkal, mert a csapadékért a Napnak egy egész kü­lönleges fajta sugárzása a felelős. Kísér­leti kutatások valószínűvé tették, hogy az úgynevezett centiméter-hullámok serken­tőleg atnak a növekedésre, s ezért lehet, hogy napfolt-maximumok idején, mikor a Nap rádióhullám kisugárzása eléri akti­vitásának maximumát, különlegesen vastag évgyűrűk képződnek a fatörzseken. A NAPSUGÁRZÁS HATÁSA AZ EMBERI SZERVEZETRE Kézenfekvő a következő kérdés is: Mi­lyen mértékben függ az emberi szerve­zet a Nap távoli hatásától, s a napfolt­tevékenységtől? Döntő választ erre csak az orvosok, biometeorológusok, és aszt­rofizikusok közös kutatása adhat. Az or­vosok előtt már régóta ismeretes, hogy egyes betegség-jelenségek s az atmosz­férikus folyamatok közt összefüggés van. Kétségtelen, hogy egyes szív és vérkerin­gési panaszok, tüdóembólia, fertőzés stb. és az időjárási helyzet közt kapcsolat áll fenn, de hogy magának a Napnak, s a rajta folyó elváltozásoknak az emberi test folyamataira milyen hatásuk van, azt csak hosszú és alapos kutatómunka de­rítheti majd fel. Az eddigi megállapítások szerint azonban (egyes szívpanaszok) sza­porodása és a Napon fellépő nagy kitö­rések közt bizonyos kapcsolat áll fenn. Az időjárásra érzékeny betegnél olyankor, mindón a rádió-rövidhullámok vétele ne­hezebb lesz, az éjszakai fájdalmak is fo­kozódni szoktak. Bizonyos, hogy a Nap sugárzásának kitett emberi szervezetee ez a sugárzás hatással van, természetesen csupán fizi­kai-biológiai értelemben. Ennek azonban semmi köze sincs az úgynevezett asztro­lógia bárminemű ál-tudományos „megál­lapításához" ZÖLYOMI ANTAL 11

Next

/
Thumbnails
Contents