A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-14 / 15. szám

EZERMILLIÓ ATOMBOMBA ROBBAN ELKÉPZELHETETLEN ENERGIÄK A NAPBAN — 1957 TAVASZÁRA ISMÉT FOKOZÖDIK A NAPFOLTTEVÉKENYSÉG — MIT TUDUNK A NAPFOLTOKRÓL? Bizony vannak dolgok a világon, melyeket emberi elme nehezen képes felfogni, bár az elmúlt századok során, s különösen az utolső évtizedek rohamos fejlődése idején ezekből a „dolgokból" egyre többet tárt fel a haladó tudomány. Ma például már azt is tudjuk, hogy földünk élete a Nap hatalmas erőtartalékaival van szoros összefüggésben, s a földi folyamatok elválaszthatatlanul egybekapcsolódnak a Napon jelentkező folyamatokkal. NYUGTALANKODÓ IRÄNYTÜK A földi ember közvetlenül csak a Nap hó- és fénysugárzását látja és érzi. De ez a csillagzat még sok másfajta sugarat is bocsát ki magából, amelyeknek legnagyobb részét csak az utóbbi időkben fedezték fel. Ide tartozik a rövidhullámú ibolyántúli sugárzás, továbbá egy enyhébb fajta röntgen-sugárzás, valamint az úgynevezett korpuszkuláris-sugárzás, amelynél főként hidrogén-atomokon és elektronokon van a hangsúly, s ezek a Nap felületének különböző részeiről áramlanak földünk felé. Ezek a Nap gáz-részecskéi, amelyek a világűrbe röppenve másodpercenként 5Q—2000 killométeres sebességgel érik el a földet, illetve hatolnak be légkörünk legmagasabb rétegeibe. Ez a tény pedig nem marad ránk nézve következmények nélkül: nyomukban hamarosan kitörnek az úgynevezett mágnesei viharok, amit az egyre jobban nyugtalankodó irány tűkről is észlelhetünk. Ezt követőleg a sarkvidéken fokozottabb és gyakoribb lesz a sarki fény, s ezek a sűrűbben jelentkező mágneses sugárzások meglehetősen zavarják és megnehezítik a rádiózást. TAVASZRA FOKOZOTT NAPFOLTTEVÉKENYSÉG VÄRHATÖ A Nap felületének legismertebb jelenségei közé tartoznak a napfoltok, melyeket már 1610 óta ismernek a tudósok. Száz év óta az is ismeretes, hogy tevékenységük tizenegy éves ritmusban éri el csúcspontját. 1957 tavaszára ismét egy újabb napfolttevékenység maximumához érkezünk. Mit jelentenek a Nap felszínén látható sötét foltok? Lényegükben olyan hatalmas örvénylések ezek, melyeket földi fogalmakkal kifejezni, földi jelenségekhez hasonlítani aligha lehetne, mert terjedelmük nem egyszer a fold felszínének többszörösét teszi ki. Szemünk a napfoltokat sötétnek látja; belsejükben a hómérséklet körülbelül 4700 fok, azaz ezek csak körülbelül 1000 fokkal számítanak „hűvösebb" helyeknek, mint a tulajdonképpeni nap-felszín. EGY NAPKITÖRÉS — EZERMILUÓ ATOMBOMBA ROBBANÁSA Régóta ismeretes, hogy ezek a napfoltok hatalmas erőket is képviselnek. Megjelenésük okait nem tudjuk, de hatásukat a modern napfizika már ismeri. Elsősorban hatalmas kitörések ezek, amelyek napfoltmaximum idején naponta többször is előfordulhatnak. Ritkábbaknak számítanak azonban az olyan óriási-kitörések, mint aminőt például 1956. február 23-án és augusztus 31-én ügyeltek meg a csillagászok; ezek a napfoltok olyan nagyok voltak, mint Földünk felszínének ötszöröse. Az ilyen kitörések idején a katasztrófavidék színhelyén a Nap hőmérséklete rövid időre több mint a kétszeresére emelkedik (körülbelül 13.000 fokra). Kiszámították, hogy egy-egy ilyen kitörésnél olyan hatalmas energiamennyiség szabadul fel, amely ezermillió olyan atombombának felel meg, mint aminő Hiroshima fölött robbant. NAPFOLTOK ÉS IDÖJÄRÄS Hogyan állunk az időjárással és az esős nyarakkal? Ezekért is a napfoltok a felelősek? A tudomány szerint „valószínűleg nem". Az igaz, hogy a Nap hatása, azaz melegének sugárzása az időjárást befolyásoló troposzférában, tehát a föld levegőburkának alsóbb rétegében lényegesen észlelhető, mégis, a napfoltok s az azokkal kapcsolatos kísérőjelenségek nem Egy prágai reggel Azt hittem, felhő szakad s tövéstől fákat csavar valami nagy bolond vihar. Kinéztem az ablakon s szemembe folyt a kép; a sok villamoson csak munkába sietett a nép. — Az én népem ... S a drága kép rózsaszínű békét hintett a szívembe szét. « Kert lettem, virágos s e világos reggelben szerettem volna szétszórni magam, hogy a kőkockák szépek legyenek, lágyak s sziromra lépjenek a lábak. MOJZES ILONA Csodavárás Két fa közt, mióta Mária megjelent egy délibábos napon, szent hely lett a Nagyrét, s hittek benne vakon. Esettek sora vonult, vak eszelős hittel J borúit földre a két fa csonka törzse alatt, s várta a csodát, a fényt. Ember, ha karodba szállna konok hited, hogy sokszorozná eröd: hegyek hajolnának akaratod előtt. | GYÜRE LAJOS j változtatnak sem a Nap melegkészletén, sem pedig a föld légkörének hóviszonyain! A meteorológusok megkísérelték, hogy megvizsgálják a napfolt-periódusok hatását az időjárásra. Hosszú esztendőkön keresztül végzett időjárás-megfigyelések azt eredményezték, hogy ezek a periódusok nem mutatnak fel lényeges változásokat. Legalább is Közép-Európában nem. Csak a trópusokon látszanak indokoltnak bizonyos ilyen természetű panaszok, de ami a hideg telek és nedves nyarak s a napfoltok közötti összefüggést illeti, ezt eddigelé még nem lehet elfogadható módon bizonyítani. így aztán a közeli években új kutatást indítanak az időjárási ingadozások okainak feltárására, ezúttal azonban új nyomon indulnak el — a földi atmoszféra irányában. A FÄK ÉVGYŰRŰI ÉS A NAPFOLTOK Más a helyzet a fák évgyűrűivel, amelyeknek változó vastagságai szintén tizenegy éves periódusról vallanak. Napfoltmaximum idején az évgyűrűk is vastagabbak, mint a napfolt-minimumkor. Ez a megállapítás annál érdekesebbnek mutatkozik, ha a klimatikus periódusokban nem mutatkozik ugyanilyen változás. Legújabban azonban már megállapították, hogy az évgyűrűk vastagsága nincs semmi kapcsolatban az esztendei csapadékkal, mert a csapadékért a Napnak egy egész különleges fajta sugárzása a felelős. Kísérleti kutatások valószínűvé tették, hogy az úgynevezett centiméter-hullámok serkentőleg atnak a növekedésre, s ezért lehet, hogy napfolt-maximumok idején, mikor a Nap rádióhullám kisugárzása eléri aktivitásának maximumát, különlegesen vastag évgyűrűk képződnek a fatörzseken. A NAPSUGÁRZÁS HATÁSA AZ EMBERI SZERVEZETRE Kézenfekvő a következő kérdés is: Milyen mértékben függ az emberi szervezet a Nap távoli hatásától, s a napfolttevékenységtől? Döntő választ erre csak az orvosok, biometeorológusok, és asztrofizikusok közös kutatása adhat. Az orvosok előtt már régóta ismeretes, hogy egyes betegség-jelenségek s az atmoszférikus folyamatok közt összefüggés van. Kétségtelen, hogy egyes szív és vérkeringési panaszok, tüdóembólia, fertőzés stb. és az időjárási helyzet közt kapcsolat áll fenn, de hogy magának a Napnak, s a rajta folyó elváltozásoknak az emberi test folyamataira milyen hatásuk van, azt csak hosszú és alapos kutatómunka derítheti majd fel. Az eddigi megállapítások szerint azonban (egyes szívpanaszok) szaporodása és a Napon fellépő nagy kitörések közt bizonyos kapcsolat áll fenn. Az időjárásra érzékeny betegnél olyankor, mindón a rádió-rövidhullámok vétele nehezebb lesz, az éjszakai fájdalmak is fokozódni szoktak. Bizonyos, hogy a Nap sugárzásának kitett emberi szervezetee ez a sugárzás hatással van, természetesen csupán fizikai-biológiai értelemben. Ennek azonban semmi köze sincs az úgynevezett asztrológia bárminemű ál-tudományos „megállapításához" ZÖLYOMI ANTAL 11