A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-14 / 15. szám

A föld végéből bizalmatlanul nézeget egy szökés, pirosarcú fiatal ember. A szövetkezet elnöke. Makacsul összeszorított szájjal, elkeskenyedett szemmel néz. Tempósan mozgó ember, a neve Jéger Bertalan. Úgy lehet, ósei szepességi németek voltak, a keresztnév már erre a vidékre való, ahol talán minden harmadik-negyedik ember Bertalan. Azzal fordul hozzám beszélgetés közben, bemutatkozás után: — írja meg, hogy a tavasziakkal már megvagyunk. Jobb lesz a hektárhozam, mint tavaly. A nyilatkozat szűkreszabott, érzi, hogy meg kell toldania valamivel és arról beszél, hogy kicsiny a szövetkezet, de jól megy a gazdálkodás. — Ez a három cúg elbír minden munkát — mutat a három pár borona elé fogott lóra. — Ma délelőtt megberenálták ezt a nagy darabot. Valami kendőző nyelven beszél, pedig egyszerű, indulatosnak tűnő természetéhez jobban illenék a lényegről való egyszerű sző, ahelyett, hogy ilyeneket mond: — Betartjuk az agrotechnikai normákat, jobb lesz a termésátlag. Kint a földön s aztán már bent a házsérgetett hivatalról hivatalra információszerző utamon. — Kevés itt a jó politikai munkás — mondja. — Dehát hogy tegyünk valamit, ha nálunk, a nemzeti bizottságban is dolgozik olyan huszonhárom tisztviselő, akiknek a hozzátartozói magángazdák és sokuk nem teljesíti a beszolgáltatást?! — kel ki magából. Mérgelődik, de látnivaló, hogy az ügyben kezd kibontakozni a megoldás terve. Ki is-mondja: — Vagy meggyőzés, vagy leváltás segíthet csak. Egyre többen emelgetik az egyik falu nevét, Budaházáét. Hogy ott van egy szövetkezet, amit már majdnem szószerinti értelemben rokoni alapon alakítottak. — A beadáson felüli terményfelesleget értékesítik, aztán a jövedelmet szétosztják maguk között. A gazdaság fejlesztésére, a szövetkezet jövőjére semmit nem gondolnak — vélekednek róla elltélőleg a szövetkezetügyi osztályon. * * * A kis falu szélső házainál gyönyörű, zuhogó tavaszi napsütésben látszólag parasztemberek vetnek, boronálnak. Azért látszólag, mert széltében-hosszában a szövetkezet munkásai már nem is annyira parasztformák és a szövetkezet földjein traktorok szántanak inkább. Ezek meg itt olyan magángazdaszerűek, amint három pár lóval szinte száguldva boronálják a porhanyós földet. Tegnap délután szántottak, ma már beboronálva a tavaszi vetés. Nincs hetven hektár az egész szövetkezeti földtulajdon. A szántó éppenséggel csak ötvenkét hektárnyi. Ezt könynyü bedolgozni jőnéhány embernek, nincsenek is többen, csak amennyire szükség van. Huszonnégy ember, nyolc család. Rokonok, rokonfélék, ahogy egy kis, huszonöt házszámból álló falucska módja diktálja. Még templom se ötlik az ember szemébe, annyira kicsi ez a falu, s szinte restelkedve hunyorog a tavasz aranyesőjében. • ! . I j ; ; — Gyorsan megleszünk a tavasziakkal, csak így tartson az Idő ban is, a konyhaasztal mellett, ötölvehatolva számításokba bocsátkozik a szö -vetkezet számvetése körül. Érdekes számadás keveredik ki belőle, egy felfektetett könyv lesz, sok bizonytalan adat mellett is. A szövetkezet öt év alatt jóformán semmit nem gyarapodott gazdasági felszerelésben és állatállományban. Ugyanazok a kisekék, faboronák járják a határt, mint öt év előtt a hat gazdja földjén. 155 januárjában leváltották a régi elnököt, helyére Jáger Bertalan került. Az elszámoltatásnál félmillió korona Idestova négy éve, hogy ezen a vidéken, a Bodrog közén mindent felborzoló szél módján rohant végig valami izgalomhullám: egymásután oszlottak fel a földmüvessszövetkezetek. Aki tudta és akarta, kapta szerszámát s ment, hogy kihasítsa a közösből a maga földdarabját, hogy újra a sajátjába ereszthesse az ekevasat. Ügy látszott: lehetett, mert túl, Magyarországon már a kormány is nyilatkozatot adott ki az önkéntes kilépés lehetőségéről. Túlságosán közel voltak az együttérzésre hangoló események, a rádió egészen a szobákban hozta be, nagy volt a fejekben a zavar is, a szivekben a bizalmatlanság az elszenvedett sérelmek, a több helyen erőszakosan végrehajtott „meggyőzés" miatt, s így a parasfti kollektivizmus teljesen meg nem emésztett gondolata inkább taszította a földműveseket, mint vonzotta. A magántulajdonhoz jobban ra -gaszkodók, a ridegebb emberek az önzés legelső példáit mutatták, s megindult a lavina. — Nagyon érezni ennek a hatását még most is — mondják Nagykaposon, a járási nemzeti bizottságon. — Az egész járásban csak valami tizenhat szövetkezet van, ezek is jórészt tele bajjal, az újrakezdés utáni nehézségekkel. Van ugyan néhány szövetkezet, ahol fejlődik a gazdálkodás és összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet a négy év előtti állapotoknál. A legjobb közöttük itt van Kaposon, itt a tavalyi jövedelem 730 000 koronával több volt az előző évinél és 23 koronát tudtak kifizetni egy munkaegységre. Dehát a többinél ez még egyelőre elérhetetlen. Pedig lehetne a járásban vagy harminc jó menetelű szövetkezeti gazdaság. Kitűnő a föld errefelé. A legrosszabb a helyzet az egyéni parasztgazdaságokban. Ez éven ezernyolcszáz gazda nem teljesítette a beszolgáltatás! kötelességét, elrúgva minden felelősséget és kötelességet. És közösséget a többi paraszttal., / Ezt egyformán így állapítják még a járási nemzeti bizottság elnöki asztalánál, a mezőgazdasági osztályon, a járási párttitkárságon. , A járási nemzeti bizottság alelnöke kf-6 Dél van . ..