A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-07 / 14. szám

t szabad esztendeje 1 Н Н П I, Hálátlan szigetlakók kájukat, hidak az egész nép tett volna. a szovjet nép zlánrésze van •ly a magyar itotta a maga szag kincseit, inával és he­gával. Mindez anyuit könnjű ent zökkenők ü, nehéz meg­jgv a paraszt­rról, hogy a kiépítése, a nelkedést je­a földreform egek, grófok, nesterkedésé­sen nehezebb tálunk, hiszen huszonötesz­lak a lelkek­-geit is, szo­ilkodásra kel­népet, amely ti időszakban ikus nevelést ezelőtt Ma­ió nincstelen s az idegen, görnyedt. Rö.­ar kommunis­szovjet nép oly hatalmas az ország a einek társává lőttünk, hogy us nem. nyu­agyarországon cselszövéseivel I magyar dói­élését durván Uenforradalom otta a hibák alt országot, így az elmúlt >vjet hadsereg .és értelmében LÖziség szelle­izó nép segít­orradalom tá­neggátolja az ország ellen innék a harc­t, köztük sok léit rá, hogy ált, nem tűd­ül használták yar paraszttól a munkástól iktól a bányá­: az is, mennyi szovjet ka­sokét, akik a magyar nép jövendőjéért tették koc­kára életüket és áldozták vérüket. Február havában a csehszlovák iróküldöttség tagjaként Budapesten jártam és láttam, hogy barbár ke­zek megcsonkították a Gellért-hegyi citadella előtti gyönyörű szabadsag­szobrot. Nagyon fájt ez a látvány és az a tudat, hogy nem egy ma­gyar városban és faluban ledöntötték vagy megrongálták a szovjet hő­söknek - állított emlékműveket. De láttam, hogy a magyar népnek ugyanígy fájt ez a látvány. Ez a fáj­dalom az egyik biztos jele annak, hogy megjött a feleszmélés ideje és én hiszem, hogy hamarosan eljön a nap, amikor az emlékművek újra állani fognak, hogy meghirdessék, a népet csak ideig-óráig lehet félreve­zetni és letéríteni a haladás útjáról. Győznie kellett az értelemnek és szívnek, amelyben ma már eloltha­tatlanul ég a szabadság eszménye. Bizonyítják ezt a bányászok, akik közt sok volt a megtévesztett, félre­vezetett elem, s akik ma hősies munkával a termelés élén állnak, bizonyítják ezt a parasztok, akik sorra alakítják meg újra a terme­lőszövetkezeteket, a gyári munká­sok, akiknek emlékezetében nem halványultak el a kapitalista múltban elszenvedett sérelmek, a munkanél­küliség reménytelen évei. De bizo­nyítják az értelmiségi dolgozók, köztük az írók számos kitűnősége, aki megszakítva hallgatását ma mar nem. a dolgozó nép hatalmával száll perbe, de a helyzetet felismerve szembeszáll az imperializmussal, a háborús uszító szándékokkal, a so­vinizmussal, s mindenfajta gyűlölet­tel, visszahúzó erőkkel. A Kádár-kormánynak és a Magyar Szocialista Munkáspártnak a gyors konszolidálódás érdekében végzett emberfeletti munkája kezdi gyümöl­cseit megteremni. Aki ma az or­szág fővárosában jár, elcsodálkozhat azon, milyen gyorsan takarítja el a magyar dolgozó nép a romokat és milyen lendülettel folytatja munká­ját. Ma elmondhatjuk, hogy az élet. a haladás erői győztek a romlás és rontás felett. Ezért lett a felszaba­dulásnak 12. évfordulója a magyar nép igazi ünnepnapja. Olyan határkő, amely jelzi, hogy a súlyos meg­próbáltatások után új, münden ed­diginél színesebb és gazdagabb élet fog fakadni szerte az országban. Ehhez az új élethez és új úthoz mi szívünk minden melegével, teljes rokonszenvünkkel és szeretetünkkel minden jót kívánunk az egész dol­gozó magyar népnek és vezetőinek. E. V. Bizony, bizony, hálátlanság ural­ja a világot. Kénytelen volt ezt nem­régiben megállapítani a Chicago Dai­ly News című amerikai lap is. Mi történt hát tulajdonképpen? A nyugati kultúra amerikai ke­resztes vitézei japán Okinawa szige­tét Krisztus és a szent dollár ne­vében katonai atombázissá alakítot­ták át. Az amerikai katonai parancs­nokság a sziget szántóföldjének ne­gyedrészét használta fel és sikerült 50 ООО japán parasztot földönfutóvá tennie. A sikeren felbuzdulva, hogy a szigetlakőkat a nehéz, mezőgazda­sági munkáktól! megmentsék, a „kedves vendégek" a további termé­keny földek elkobzását tervezik. Sajnos, a kommunizmus mételyétől megfertőzött japán parasztok nem­hogy méltányolták volna az Egyesült Államok önzetlen népmentő szándé­kait, ellenkezőleg a legnagyobb há­látlanságról tettek tanúbizonyságot a sziget fővárosában nemrég lezajlott községi választásokon: Noha lakos­sága kommunista polgármestert vá­lasztott. Az amerikai lap „rosszaka­ratú, felháborítóan tapintatlan cse­lekedetnek" minősíti a néppárt fő­titkárának polgármesterré választását. És az amerikai megszállás ellen küzdő haladó párt vezetőségének a megválasztása nagy riadalmat keltett az amerikai hadsereg köreiben is. Az „ami"-k mindent megtesznek, hogy az új polgármestert lehetetlenné tegyék és lemondassák. Nem elégszenek meg a város gazdasági blokádjával, a bank­hitelek és kölcsönök megvonásával, megnehezítik a város lakosságának vízzel való ellátását is. Sajnos ezek az akciók, még hivata­los amerikai személyek véleménye szerint is reménytelennek látszanak. S ezért nem marad számunkra más hátra, mint őszintén sajnálni azt a derék amerikai hadfit, aki megrendül­ve állapított meg: „Legnagyobb csalódásunkat az a tény okozta, hogy tizenkétéves ittlétünk után nagyon kevés barátunk van ezen a szige­ten." Hát bizony ne is csodálkoz­zunk ezeken a megtévelyedett és nehéz felfogású szigetlakókon, hisz hálátlanság uralja a világot! II. Jár a Szaharán egy karaván ... Csupa mord férfi? Nem kérem. Angyali mosolyúak ők, szinte "hallani szárnyuk suhogását. Ezeket az ame­rikai és nyugatnémet úri embereket a legjobb szándék vezeti Afrikába. Segíteni jöttek! Nixon úrral az élü­kön. Segíteni az elmaradott szegény arabokon, „elsegíteni" legelőiket, te­véiket és lovaikat, munkaerejüket és ha lehetséges, fejük fölül a magas eget is. És azonkívül, ahogy azt a Deutsche Woche megírta: „betölteni a francia tőke által hátrahagyott űrt!" Még szerencse, hogy napjaink­ban az „űr"-elmélet igen divatos. Mert megszületett az „Eurafrika", mely eseményt az első számú euró­pai, Paul-Henry Spaak úr szavaival úgy is meg lehetne fogalmazni: „Washington és Bonn betársultak Afrikába". Az Eurafrika a közös piac és az Euratom torzszülötte, a francia imperialisták öngyilkos terve, amely­lyel megingott gyarmati uralmukat szeretnék rendbehozni. Guy Mollet a közös piac beruházási alapjából évi 850 millió dollárt kért a „ten­gerentúli területek" fejlesztésére. Érdekes és egyben gyanús, hogy Adenauerék feltűnő előzékenységgel támogatták a franciák kérését. Hiá­ba, nemcsak a Harmadik Birodalom­nak kellet", a Lebensraum. A nyugat­német belső piac telítettsége, az ipari és tőke-export lehetősége mel­lett, nyersanyagok és olcsó munka­erők keresésére kényszeríti Bonnt. És ezt az „új" Eldorádót a ruhrvi­déki iparmágnások, ágyúgyárosok és bankárok Francia-Afrikában vélik megtalálni. Elsősorban a Szaharában! Fel kell tehát tennünk a kérdést, mi van a Szaharában? A Le Monde ezeket írja a Szahará­ról: „A fatamorgana földje a csodák földjévé változott, főleg ami a kőola­jat illeti!" Az algériai-marokkói öve­zetben, mihelyt a szállítás kérdését megoldják, az edzseledi és Hasszi Messzaud környékén lévő forrásokból 5—6 millió tonnát lehet majd évente termeim. < A vasérc lelőhelyek legdúsabbja a Tindoufi, amelynek tartalékjait 2—3 milliárd tonnára értékelik, míg a Fort Courand-i ereket 100 millió tonnára becslik. Az ottani érc vastartalma meghaladja az 50%-ot. Bőven találtak kőizént, földgázát, vörösrezet és man­gánt. Eddig három helyen bukkan­tak uránércre: a Haggar hegységben, 250 kilométerre Tindouftól észak­keletre, valamint Colomb Bechar kör­nyékén. És Dél-Marokkóban van a Francia Unió egyetlen kobaltbányája. A leggazdagabb ásvá,nyle!őhelyeket Colomb Bechar környékén, a marok­kói-algériai határvidék közelében tárták fel. Itt kezdték meg tavaly egy 60 000 kW kapacitású hőerőmű felépítésével a „szaharaá Ruhr-vidék" megalapozását. Az „altruista" imperializmus ügy­nökeinek azonban nem lesz könnyű dolguk a nemzeti szabadságukért és állami függetlenségükért küzdő arab államokkal. Hisz csak 1956. jú­lius 19-én jelentette .ki I. el Fassi, az ismert marokkói politikus, hogy a marokkóiak addig fognak harcolti', míg Tanger, a Szahara francia és spanyol övezete, Colomb Bechar és Mauretania nem lesznek szabadok és nem egyesülnek. A franciák Dedig nem engednek a negyvennyolcból! Jelenleg Észak és Közép-Afrikában a francia tőkések vállalatai mellett 7—8 amer.kai érdekeltség működik és a nyugatnémetek szintén igye­keznek elfoglalni helyüket az afrikai nap alatt! A Szaharán jár egy karaván! Előt­tük a homokban heverő milliárdok fatamorgánája és hátuk mögött — a tuaregek kemény ökle . .. Barsi Imre 13

Next

/
Thumbnails
Contents