A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-07 / 14. szám
t szabad esztendeje 1 Н Н П I, Hálátlan szigetlakók kájukat, hidak az egész nép tett volna. a szovjet nép zlánrésze van •ly a magyar itotta a maga szag kincseit, inával és hegával. Mindez anyuit könnjű ent zökkenők ü, nehéz megjgv a parasztrról, hogy a kiépítése, a nelkedést jea földreform egek, grófok, nesterkedésésen nehezebb tálunk, hiszen huszonöteszlak a lelkek-geit is, szoilkodásra kelnépet, amely ti időszakban ikus nevelést ezelőtt Maió nincstelen s az idegen, görnyedt. Rö.ar kommunisszovjet nép oly hatalmas az ország a einek társává lőttünk, hogy us nem. nyuagyarországon cselszövéseivel I magyar dóiélését durván Uenforradalom otta a hibák alt országot, így az elmúlt >vjet hadsereg .és értelmében LÖziség szelleizó nép segítorradalom táneggátolja az ország ellen innék a harct, köztük sok léit rá, hogy ált, nem tűdül használták yar paraszttól a munkástól iktól a bányá: az is, mennyi szovjet kasokét, akik a magyar nép jövendőjéért tették kockára életüket és áldozták vérüket. Február havában a csehszlovák iróküldöttség tagjaként Budapesten jártam és láttam, hogy barbár kezek megcsonkították a Gellért-hegyi citadella előtti gyönyörű szabadsagszobrot. Nagyon fájt ez a látvány és az a tudat, hogy nem egy magyar városban és faluban ledöntötték vagy megrongálták a szovjet hősöknek - állított emlékműveket. De láttam, hogy a magyar népnek ugyanígy fájt ez a látvány. Ez a fájdalom az egyik biztos jele annak, hogy megjött a feleszmélés ideje és én hiszem, hogy hamarosan eljön a nap, amikor az emlékművek újra állani fognak, hogy meghirdessék, a népet csak ideig-óráig lehet félrevezetni és letéríteni a haladás útjáról. Győznie kellett az értelemnek és szívnek, amelyben ma már elolthatatlanul ég a szabadság eszménye. Bizonyítják ezt a bányászok, akik közt sok volt a megtévesztett, félrevezetett elem, s akik ma hősies munkával a termelés élén állnak, bizonyítják ezt a parasztok, akik sorra alakítják meg újra a termelőszövetkezeteket, a gyári munkások, akiknek emlékezetében nem halványultak el a kapitalista múltban elszenvedett sérelmek, a munkanélküliség reménytelen évei. De bizonyítják az értelmiségi dolgozók, köztük az írók számos kitűnősége, aki megszakítva hallgatását ma mar nem. a dolgozó nép hatalmával száll perbe, de a helyzetet felismerve szembeszáll az imperializmussal, a háborús uszító szándékokkal, a sovinizmussal, s mindenfajta gyűlölettel, visszahúzó erőkkel. A Kádár-kormánynak és a Magyar Szocialista Munkáspártnak a gyors konszolidálódás érdekében végzett emberfeletti munkája kezdi gyümölcseit megteremni. Aki ma az ország fővárosában jár, elcsodálkozhat azon, milyen gyorsan takarítja el a magyar dolgozó nép a romokat és milyen lendülettel folytatja munkáját. Ma elmondhatjuk, hogy az élet. a haladás erői győztek a romlás és rontás felett. Ezért lett a felszabadulásnak 12. évfordulója a magyar nép igazi ünnepnapja. Olyan határkő, amely jelzi, hogy a súlyos megpróbáltatások után új, münden eddiginél színesebb és gazdagabb élet fog fakadni szerte az országban. Ehhez az új élethez és új úthoz mi szívünk minden melegével, teljes rokonszenvünkkel és szeretetünkkel minden jót kívánunk az egész dolgozó magyar népnek és vezetőinek. E. V. Bizony, bizony, hálátlanság uralja a világot. Kénytelen volt ezt nemrégiben megállapítani a Chicago Daily News című amerikai lap is. Mi történt hát tulajdonképpen? A nyugati kultúra amerikai keresztes vitézei japán Okinawa szigetét Krisztus és a szent dollár nevében katonai atombázissá alakították át. Az amerikai katonai parancsnokság a sziget szántóföldjének negyedrészét használta fel és sikerült 50 ООО japán parasztot földönfutóvá tennie. A sikeren felbuzdulva, hogy a szigetlakőkat a nehéz, mezőgazdasági munkáktól! megmentsék, a „kedves vendégek" a további termékeny földek elkobzását tervezik. Sajnos, a kommunizmus mételyétől megfertőzött japán parasztok nemhogy méltányolták volna az Egyesült Államok önzetlen népmentő szándékait, ellenkezőleg a legnagyobb hálátlanságról tettek tanúbizonyságot a sziget fővárosában nemrég lezajlott községi választásokon: Noha lakossága kommunista polgármestert választott. Az amerikai lap „rosszakaratú, felháborítóan tapintatlan cselekedetnek" minősíti a néppárt főtitkárának polgármesterré választását. És az amerikai megszállás ellen küzdő haladó párt vezetőségének a megválasztása nagy riadalmat keltett az amerikai hadsereg köreiben is. Az „ami"-k mindent megtesznek, hogy az új polgármestert lehetetlenné tegyék és lemondassák. Nem elégszenek meg a város gazdasági blokádjával, a bankhitelek és kölcsönök megvonásával, megnehezítik a város lakosságának vízzel való ellátását is. Sajnos ezek az akciók, még hivatalos amerikai személyek véleménye szerint is reménytelennek látszanak. S ezért nem marad számunkra más hátra, mint őszintén sajnálni azt a derék amerikai hadfit, aki megrendülve állapított meg: „Legnagyobb csalódásunkat az a tény okozta, hogy tizenkétéves ittlétünk után nagyon kevés barátunk van ezen a szigeten." Hát bizony ne is csodálkozzunk ezeken a megtévelyedett és nehéz felfogású szigetlakókon, hisz hálátlanság uralja a világot! II. Jár a Szaharán egy karaván ... Csupa mord férfi? Nem kérem. Angyali mosolyúak ők, szinte "hallani szárnyuk suhogását. Ezeket az amerikai és nyugatnémet úri embereket a legjobb szándék vezeti Afrikába. Segíteni jöttek! Nixon úrral az élükön. Segíteni az elmaradott szegény arabokon, „elsegíteni" legelőiket, tevéiket és lovaikat, munkaerejüket és ha lehetséges, fejük fölül a magas eget is. És azonkívül, ahogy azt a Deutsche Woche megírta: „betölteni a francia tőke által hátrahagyott űrt!" Még szerencse, hogy napjainkban az „űr"-elmélet igen divatos. Mert megszületett az „Eurafrika", mely eseményt az első számú európai, Paul-Henry Spaak úr szavaival úgy is meg lehetne fogalmazni: „Washington és Bonn betársultak Afrikába". Az Eurafrika a közös piac és az Euratom torzszülötte, a francia imperialisták öngyilkos terve, amelylyel megingott gyarmati uralmukat szeretnék rendbehozni. Guy Mollet a közös piac beruházási alapjából évi 850 millió dollárt kért a „tengerentúli területek" fejlesztésére. Érdekes és egyben gyanús, hogy Adenauerék feltűnő előzékenységgel támogatták a franciák kérését. Hiába, nemcsak a Harmadik Birodalomnak kellet", a Lebensraum. A nyugatnémet belső piac telítettsége, az ipari és tőke-export lehetősége mellett, nyersanyagok és olcsó munkaerők keresésére kényszeríti Bonnt. És ezt az „új" Eldorádót a ruhrvidéki iparmágnások, ágyúgyárosok és bankárok Francia-Afrikában vélik megtalálni. Elsősorban a Szaharában! Fel kell tehát tennünk a kérdést, mi van a Szaharában? A Le Monde ezeket írja a Szaharáról: „A fatamorgana földje a csodák földjévé változott, főleg ami a kőolajat illeti!" Az algériai-marokkói övezetben, mihelyt a szállítás kérdését megoldják, az edzseledi és Hasszi Messzaud környékén lévő forrásokból 5—6 millió tonnát lehet majd évente termeim. < A vasérc lelőhelyek legdúsabbja a Tindoufi, amelynek tartalékjait 2—3 milliárd tonnára értékelik, míg a Fort Courand-i ereket 100 millió tonnára becslik. Az ottani érc vastartalma meghaladja az 50%-ot. Bőven találtak kőizént, földgázát, vörösrezet és mangánt. Eddig három helyen bukkantak uránércre: a Haggar hegységben, 250 kilométerre Tindouftól északkeletre, valamint Colomb Bechar környékén. És Dél-Marokkóban van a Francia Unió egyetlen kobaltbányája. A leggazdagabb ásvá,nyle!őhelyeket Colomb Bechar környékén, a marokkói-algériai határvidék közelében tárták fel. Itt kezdték meg tavaly egy 60 000 kW kapacitású hőerőmű felépítésével a „szaharaá Ruhr-vidék" megalapozását. Az „altruista" imperializmus ügynökeinek azonban nem lesz könnyű dolguk a nemzeti szabadságukért és állami függetlenségükért küzdő arab államokkal. Hisz csak 1956. július 19-én jelentette .ki I. el Fassi, az ismert marokkói politikus, hogy a marokkóiak addig fognak harcolti', míg Tanger, a Szahara francia és spanyol övezete, Colomb Bechar és Mauretania nem lesznek szabadok és nem egyesülnek. A franciák Dedig nem engednek a negyvennyolcból! Jelenleg Észak és Közép-Afrikában a francia tőkések vállalatai mellett 7—8 amer.kai érdekeltség működik és a nyugatnémetek szintén igyekeznek elfoglalni helyüket az afrikai nap alatt! A Szaharán jár egy karaván! Előttük a homokban heverő milliárdok fatamorgánája és hátuk mögött — a tuaregek kemény ökle . .. Barsi Imre 13
