A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-31 / 13. szám

Szeretném tudni, hogy ki találta ki ezt az ostoba pletykát. Az igazság úgy fest, hogy Romeo Mantovába szökött, az a szegény Júlia pedig bánatában egy kicsit megmérgezte magát. De nem lett belőle komoly baj, cavalliere, csak amolyan gyerekes duzzogás volt az egész; hisz alig volt még tizenötéves a leányka... A történétet attól a bizonyos Lorenzőtól tudom, fiatalember; jómagam akkoriban ekkorka kis ragazzo voltam, — mutatta a derék páter, egy könyöknyire a földtől. — Júliát később elvitték a nagynénjéhez Besenzanóba, hogy egy kicsit összeszedje magát. Oda ment utána Párls gróf, a kezét még felkötve hordta és maga ls tudhatja, hogyan szokott az történni ilyenkor: akkora szerelem kerekedett közöttük, hogy meg se lehet mondani. Három hónap se telt bele és férj-feleség voltak. Ecco, signore, ilyen az élet. Jómagam mlnistráltam az esküvőjükön. Sir Oliver lesújtva iilt a székén. — Ne haragudjon, Padre, — mondta végül, — de ebben a mi angol színdarabunkban ezerszerte szebb minden. lppolito páter fújt egy nagyot. — Szebb, szebb! Nem tudom, mi szép van abban, ha két ember megöli magát Kár lett volna értük, fiatal úr. Én mondom magának, ezerszerte szebb dolog, hogy Júlia férjhez ment és nyolc gyereket szült, de micsoda gyerekeket, uram, festeni se lehetne szebbet. Oliver a fejét csóválta: — Ez már mégsem az, Padre; maga nem tudja, mi az igazi nagy szerelem. Az apróka páter elgondolkozva pislogott. — Nagy szerelem? Én úgy képzelem, az a nagy szerelem, ha két ember egy életen keresztül megérti egymást, megférnek egymással, odaadok és hűségesek... Júlia derék aszszony volt, drága uram. Nyolc gyereket nevelt fel és haláláig szolgálta a férjét... Maguknál tehát Veronát Júlia városának hívják? Igen szép dolog ez az angoloktól, cavalliere. Júlia aszszony példás feleség volt, Isten adjon neki örök nyugodalmat. A fiatal Oliver leküzdötte elfogódottságát. — És mi történt Rómeóval? — Azzal? Nem is tudom. Csak véletlenül hallottam ... Igen, most már emlékszem. Mantovában beleszeretett valami márki lányába ... Hogyan is hivták? Monfalcone, Montefalco, vagy így valahogy. Hej, cavalliere, az aztán igazi nagy szerelem volt, ahogy az Imént mondtam! Még meg ls szöktette a lányt... átkozottul romantikus história, de a részleteket már eltelejtettem; elvégre Mantovában történt. De állítólag hallatlanul szenvedélyes szerelem volt, országszerte beszéltek róla. Ecce, signore, elállt az eső. Sir Oliver felállt; póznányi teste zavart és bizonytalanságot tükrözött. — Határtalanul szíves volt hozzám, Padre. Thank you so much. Megengedi talán, hogy itt hagyjak valamit... szegény hívei számára, — motyogta pirosra gyúlt képpel. és a tányér széle alá maroknyi zecchinot dugott. — Ugyan, ugyan. — szörnyülködött Pátere 'lppolito és tiltakozva rázta a kezét, — mi nem jut az eszébe, ennyi pénzt egy darabka veronai kolbászért ! — Talán inkább az Iménti históriáért, — vágta rá sietve Sir Oliver. — Nagyon ... Izé, nem is tudom, hogyan fejezzem kl magamat. Very much, Indeed. A plébánia ablakán szélesen ömlött be a napsütés. (1932) Tóth Tibor fordítása Eckerdt Sándor rajzai volna. Igaz azonban, hogy Romeo nyílt utcán megtámadta a grófot, s összevagdalta. Talán részeg volt, azért tette. — Bocsánat, Padre, de a dolog egészen másképp történt, — tiltakozott Sir Oliver. — Az az igazság, hogy Júliát eltemették, és Romeo a lány sírja felett ledöfte Párist... — Megálljunk csak, — szakította félbe a pap. — Először is a verekedés nem valami sír fölött történt, hanem az utcán, a Scaligerok emlékműve köze— Dehogyis, — dörmögött lppolito atya. — Nem mérgezte meg magát, hanem elszökött Mantovába, barátom. — Bocsánatot kérek, Padre, — ragaszkodott a maga igazához Sir Oliver, — hisz ezzel a két szemmel láttam, — az első sorban ültem! Végül Júlia magához tért, és amikor látta, hogy szerelmese, Romeo halott, 6 is mérget vett be és elpusztult. — Ml ütött magába, — mérgelődött Padre lppolito. — Így történt. Júlia szerette Rómeót, de a szülei kényszerítették, hogy menjen feleségül Páris grófhoz ... — Jól tették, tudták, hogy miért, — helyeselt az öreg pap. — Romeo kapcabetyár volt és Mantovával tartott. — De mielőtt megtörtént volf na az esküvő Párissal, Lorenzo atya valami port adott Júliának, amitől tetszhalott lett, — folytatta Sir Oliver. — Ez gyalázatos hazugság, Robbant ki Padre lppolito. — Lorenzo atya Ilyet soha se tett lében. Másodszor pedig Romeo nem szúrt le senkit, hanem csak belevágott a gróf karjába. Hiába, fiacskám, nem mindig sikerül valakin keresztül döfni a kardot. Próbálja csak meg egyszer, cavalliere. — Scusl, — ellenkezett Sir Oliver, — én a darabot mindjárt a bemutatón láttam. Páris grófot párbajban ledöfték, ott helyben kiszenvedett. Romeo meg azt hitte, hogy Júlia valóban meghalt, és megmérgezte magát a lány kriptájában. Igy történt, Padre. 13. UCSIA Ö nézd a fákat és a kék eget, — a fényben fürdő tarka réteket. Vagy hallgasd мед a csermely lágy szavát, a vágyakozó ősz halk nászdalát. Es ízleld meg e friss gerezdeket, — s ti csókomat, mert én már elmegyek. RÄCZ OLIVÉR k^lynúlik mindi Szomjasan csobog bennem valami, mit hányszor vágytam már megvallani. Mennyi reménység csülagoz le rám, mint a messze ég. Ó, mennyi jel, vágy s mennyi akarat, ki tudja számát? És mennyi öröm, ей mennyi háborgás és nem látott könny lapul burkában a holnapomnak. S egyszer mégis elmúlik minden, jön valami új és ismeretlen. Jön, ki tudja mi. mit nem tudhatok csupán sejteni. TÖRÖK ELEMÉR Í9