A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-31 / 13. szám

A nemzetközi reakció új mesterkedése A legutóbbi hónapokban Indonéziában reakciós katonai csoportosulások többízben megkísérelték, hogy magukhoz ragadják a hatalmat. E hónap ll-én Szumatra déli részén hajtottak végre katonai puccsot és legújabban Borneo szigetén tört ki lázadás. A zendülések irányítói mindenütt a köj ponti kormány lemondását és egy kifejezetten reakciós kormány megalakítását követelik, amely a puccsok körletébe tartozó területeknek önkormányzatot biztosít. Szasztroamidzsozso kormánya az elmúlt hét esztendő folyamán mindig sikeresen verte vissza a reakció támadásíürit, melyek lényegében a nemzet függetlenségét veszélyeztették s az amerikai meg holland imperialisták behatolási törekvéseinek kedveztek. A kormány ellen intézett reakciós politikai támadások csak azért végződhettek kudarccal, mert a kormányt nemcsak a parlament többsége, de a széles néprétegek is támogatták, közöttük Indonézia Kommunista Pártjának 6 millió szavazója. így hát a reakció, amelynek parlamenti szószólója a Masumi-párt, fegyveres lázadások szervezéséhez folyamodott. Terveinél számításba vette a Nyugat-Iránon elhelyezett holland csapatok esetleges segítségét is. Mint ismeretes, a legutóbbi hetekben tárgyalások folytak az indonéziai kormány újjászervezéséről, melynek az volt a célja, hogy a kommunista párt képviselőinek és más pártok szószólóinak bevonásával a legszélesebb alapokon nyugvó kormány alakuljon. A reakciót és a külföldi imperialistákat a legnagyobb aggodalommal töltötte el a kommunisták kormánybeli részvételének go/idolata, hiszen legkövetkezetesebben a kommunisták támogatják a nemzeti függetlenség megalkuvás nélküli politikáját. Nem vitás, hogy ez a tervezett újjászervezés csak fokozta a reakciós államfelforgatók törekvéseit. Indonézia harcos dolgozói válságos napokat élnek át. A felmerült problémák megoldása olyan erőfeszítéseket, olyan nemzeti egység megteremtését követeli, amelynek, elérésére Szasztroamidzsozso kormánya -nem tartotta magát elég szilárdnak. Ezért felajánlotta lemondását, amelyet Szukarno elnök elfogadott, ugyanakkor azonban kérte a minisztereket, hogy az új megalakításáig töltsék be funkciójukat. A köztársasági elnök kivételes állapotot hirdetett ki az állam egész területére és hazafias felhívásában a nemzeti egység megszilárdítására, összefogásra, a nemzeti függetlenség megvédésére, a nemzeti függetlenségért küzdő fegyveres erők megerősítésére szólított fel. A felhívás hangsúlyozza, hogy továbbra is az eddigi politikát kell folytatni. A kibontakozás nem ígérkezik könnyűén és nem lehetetlen, hogy a reakció erőinek felmorzsolása áldozetteljes lesz, de bizonyos, hogy az imperialistáknak és a velük szövetkezett népellenes erőknek nem fog sikerülni megfordítani a történelmi fejlődés irányát. Szirt Terméketlen tárgyalások Guy Mollet francia miniszterelnök nemrégi washingtoni megbeszélései után, melyeket sokkal inkább jellemeztek a .szép szavak és udvarias gesztusok, mint a kézzelfogható sikerek, két héttel azelőtt Macmillan és külügyminisztere járt Párizsban. Útjuk célja az volt, hogy néhány időszerű és kényes kérdésben megegyezzenek Guy Molletval. Mint a francia laDok hírmagyarázataiból is kitűnik, ez a találkozó sem hivalkodhatik eredményekkel. A tárgyaló felek közölték egymással óhajaikat, de ennél" több alig történt. Márpedig a cél az volt, hogy érdekeik összeegyeztetésével kellően felvértezve folytassanak tárgyalásokat Bermuda szigetén Eisenhower elnökkel. Nem tudtak megállapodni az úgynevezett közös piac kérdésében. Anglia nem akar a közös vámterülethez csatlakozni, mert fél, hogy ezáltal megbontaná a brit nemzetközösséget. Nem volt meg az egyetértés a Közel- és Közép-Kelet tekintetében sem. Bár úgy az angol, mint a francia kormány amellett kardoskodik, hogy Egyiptommal szemben erélyesen kell eljárni és a Szuezi-csatorna használatáért járó hajózási illetékeket nem szabad Egyiptomnak fizetni, Macmillan ez irányban mégsem akarta elkötelezni magát, mert ugy-e nehéz a hajótársaságoknak megparancsolni, kinek fizessenek ... Ez az — „angol demokráciára" valló álláspont mutatja, hogy az angol nagyburzsoázia mégiscsak bizonyos fenntartásokkal él. Guy Molletnak az sincs ínyére, hogy az angol kormány csökkenteni akarja a Nyugat-Németországban állomásozó katonai egységeinek létszámát, hogy ezáltal könnyítsen az angliai gazdasági helyzeten. Guy Mollet az amerikaiaknak oly kedves északatlanti szolidaritásra hivatkozik, viszont Macmillan francia kollégáját pirongatja, hogy nem következetes. Hiszen a francia haderők zöme ma távol van a közép-európai övezettől, ahol Speidel lesz az úr. Ellentétek vannak az atompool körül is, melyben a francia kormány segítségével Adenauerék játsszák majd az első hegedűt. Mindezek után előrelátható, hogy Bermudában is csak elhatározzák, hogy majd határoznak. Szirt ОрШшъ Nyár A távol csillagok oly szőke fénnyt (Annára gondolok, ki szőke s mes Kaszálók illatát üzenik esti rétek. (Annára gondolok, emléke enyhe, A nyár ragyog, lobog. Pipacsok a (Annára gondolok, ó én letűnt n Őszünk be közeleg, falevél földre (Annára gondolok és siratom ma 1910. Dózsa után Fekete éj bakacsinja ráborul a rónaságra, mint a kopó jár vadászni Szapolyai katonája. Eltiport tűz hamva mellett révedünk a kerek égre, őszi szél fú a subánkba, hallgatás a nóta vége. Nagy urakn nagy kutyái kicsi kunyh véres fars< Suba alatt bús legénye káromkodás várni kell, Varjú károg a határban, kopácsolnak még az ácsok, fekete éj bakacsinja, bíbor lesz majd a palástod! 1925. Fej fa 1919 Tavasz van újfent. Ady Endre fölött violák, rózsák, nárciszok éke nő és forradalmas lelke napján érik vetésed, arany jövendő. Tán jól van így ez. Szent szomorú szíve termő erőnek jobb ma rögök ölén, mint megszakadni néma kínban gyászmagyarok setesutaságán. Mert dal, remény, mind szörnyű korai volt, szép bánatunk, új harcunk errefele, korán kezdtüpk csatázni, sírni és kora sír a legilletőbb itt! Tavasz van újfent. A bihari "hegyek nem ekhózzák ma énekedet, Ady, A Szajna partja erre küldte mostoha népeit Afrikábul. Tavasz van újfent. Ö legyen is tavasz! Viruljon asszony, orgona, fény, öröm, csak Ady Endre forró szívét födi — ó jaj — hős, fekete föld már! 1?