A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-31 / 13. szám

LABAKAN Ezeregyéjszaka-szerű mesevilágba visz minket ez a költséget és fáradságot nem kímélő csehszlovák-bolgár közös film, melynek forgatókönyvét Hauff meséje után V. Kräka áitamdljas rendező írta, aki egyúttal a film rendezője is. Zengő, zsongó, napsugaras keleti városkában él egy szorgalmas szegény szabólegény, ki a pompás ruhák varrása közben elégedetlenné válik tisztességes és megbecsült foglalkozásával szemben és szendergés 'közben átéli vágyálmát. Ellopja mestere műhelyéből, a magakészitette remek öltözetet és világgá megy. Kalandos vándorlása közben összeakad egy igazi herceggel, ki évek óta idegenben járt, és most tér viszsza a szülői házba Az apjától annakidején kapott tőr lesz személyazonosságának igazolója. A szabólegény a tőrt ellopja és előresiet, hogy б jelentkezzen mint hercegi!. A filmnek nyugodtan „Ruha teszi az embert" ctmet is lehetett volna adni, mert mindenki hercegnek nézi. Csak a hercegnő anyai ösztöne kételkedik és több próbatétellel be is bizonyítja, hogy ijem a szabólegény az ő édes fia. Az álomban végigélt kaland után a szabólegény boldogan megy vissza becsületes munkájához és szerelmeséhez, a kis virágárus lányhoz. Annak ellenére hogy e színes film szebbnél szebb, mozgalmas jelenetekben bővelkedik, a bolgár tengerparton készült gyönyörű felvételek váltakoznak benne festői csoportképekkel, a film nem olyan művészi munka, mint amilyet Krska előző kitűnő rendezései után elvárhatnánk. A meseszerüséget nagyon lerontja az a tény, hogy dacára a kosztümöknek és pompának, a film légköre nélkülözi a mese keleti táját, azt mondhatnók, hogy civil ruhában játszva egész kedves kis prágai történet kerekedhetett volna ki belőle. A szereplők közül ki kell emelnem Zd. Baddová áüamdíjas nemzeti művésznőt, ki elragadóan játszik meg egy idős gyümölcsárusnőt, a címszereplő, a tehetséges E. Cupák anyját. A női főszereplő az azóta tragikus körülmények között elhunyt fia-Ütban a cél felé tal és szép J. Rybárová, akinek ez volt az utolsó szerepe. Az egész filmen átvonuló stílusos zene J. Burghauser kitűnő munkája. A Mont Everest meghódítása Aki szereti a kalandokban bővelkedő, veszélyes hegymászásokat, az élőlény nemlátta havas tájakat, a kitűnő felvételeket, annak ünnepet jelent ez a maga nemében tökéletes angol dokumentációs film. Az Everest ezredes nevén ismert hegycsúcs (a bennszülöttek CsomoJungmáinak, a hegyek istenanyjának nevezik) a Tibet és Nepal határán elterülő 2200 km hosszú Himalája és egyben a föld legmagasabb pontja. 1921 óta tizenegy felderítő csoport' indult el megmászására. Ezeknek a kísérleteknek sok halálos áldozata is volt, és csak 1953-.ban Hunt angol tudós csoportjából Hillary hegymászónak és Tensing bennszülött vezetőnek sikerült elérni az eddig még embertől nem járt csúcsot. E minden képzeletet felülmúló bravúros teljesítmény sikeréhez azonban minden előző, különböző nemzetiségű kutató is hozzájárult. A csoport tagjainak felszerelését, speciális ruháikat, élelmiszereik minőségét, a nagy magasságiban a ritka levegő pótlására vitt oxigéntömlőket, mérőeszközeiket az előző kutatók tapasztalatai alapján tökéletesítették és az eredmény mindannyiuk kollektív munkáján alapszik. A természet mintha csak védekezne titkai felderítése ellen: orkánok ítéletnapja közben, hómezőkön, jéghegyeken, alattomos szakadékokon mégis győz az ész és akarat, mikor az ember felhág a titokzatos 8840 méter magas csúcsra. A nézőben önkéntelenül felébred a gondolat: Mire való ez a mérhetetlen erőfeszítés? Hiszen élőlény számára alkalmatlan az éghajlat, kietlenség vár a jövevényre és a természet szeszélyes játéka. Minek ment oda ennyi veszélyen keresztül az ember ? A film megadja a feleletet: Mert létezik. És ami létezik, azt meg kell ismerni. Gyönyörű gondolat, gyönyörű film! Simkó Margit A csúcson Az utolsó próbatétel előtt Piaci jelenet a I.abakán einiü filniból А/ igazi herceget tömölche vetik