A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-31 / 13. szám

Egy milliomos Trutjeff Iván, a szövetkezet bolgár-kertésze feleségével Jó étvágyuk van a süldőknek Koczkás Kálmán elnök és Fehér Károly agronómus megelégedéssel nézi a jól tejelő Rózsat Öröm Ilyenkor tavasszal utazni, látni, hogyan ébredezik a természet hosszú téli álmából s hogyan szorgoskodik az ember, a falu népe, hogy biztosítsa az új kenyeret. így van ez Somorján is, ebben a kissé elhanyagolt, de újabban mégis valamelyest épülő csallóközi nagyközségiben. A szövetkezet irodája hangyabolyhoz hasonlít. Nem csoda, hiszen most van a tavaszi munkák dandára, még egy-ikét szép száraz nap és büszkén jelenthetik, hegy végeztek a tavaszi munkálatokkal. Koczkás Kálmán elnök és Fehér Károly agronómus ki sem látszanak a sok munkából, de azért szívesen szakítanak egy kis időt, hogy elbeszélgessenek velünk s megmutassák, amire oly büS2fkék, a gazdaságukat. És büszkeségük nem is alaptalan, különösen ha figyelembe vesszük, hogy milyen haladást tettek megalakulásuk óta. Mert jóformán a semmiből kezdték De hát adjuk át a szót Koczkás elvtársnak, aki már ott volt a szö,vetkezet bölcsőjénél is: , ' — Hivatalosan 1950. december 21-én alakultunk 150 dolgozó taggal és 1200 hektár földdel, amiből 992 hold a szántó, a többi nagyrészt legelő. A tagok 350 hektár földet, 12 darab szarvasmarhát, 17 sertést és 60 lovat hoztak a szövetkezetbe. Az első évben 60 vagon gabonánk termett, 1956-ban pedig már 113 vagon. Bizony elejével sok volt a nehézség, meg nem értés, maradokás, bizalmatlanság. Néhány tagot ki Is kellett zárnunk, mert csak bomlasztották a szövetkezetet. De hát szívós munkával sok nehézséget leküzdöttünk, tavaly például 700 ezer korona régi adósságot sikerült letörlesztenünk, s amellett állandóan folynak a beruházások. — Van már bizony vagyonunk jócskán, — veszi át a szót Fehér Károly agronómus. — Saját erőnkből, saját embereinkkel felépítettünk 2 sertés anyaólat, 2 hizlalót, 2 korszerű, gépesített, egyenként 92 darab jósz; befogadására alkalmas tehénlstálli 1 hklkaistállót, 1 kétemeletes magt ret, víztornyot, transzformátor-áll' mást, 4 baromifiólat. Még ez évtn befejezzük egy új tehénistálló ép tését, amelynek az emeletén raktári lesznek, felépítünk egy emeletes in daépületet és egy birkaistállót, vak m'nt egy baromfikeltetőt is. De h van miből, — fejezi be büszkén, három és félmilliós forgalommal szí mólunk az idén. Nem is húzódozni már az emberek, februárban is va< 18 új tag jelentkezett. Most már aztán igazán kíváncsi; vagyunk á , .mtllioimos" szövetkez gazdaságára. A sár bizony nagy, íj hát be kell fogatni egy jó rázós 1< csösszekérbe. Először a növendékma hák hizlalóját nézzünk meg, ez mi régi istálló, most épül az új. Moln Ferenc gondozó büszkén mutatja fiatal bikákat, amelyeket 500 kilő hizlalnak s aztán átadják a közéle mezősnek. A következő állomás a bi romfifarm, Bartal Ferenc bácsi bin dalrna. Hatvankét éves az öreg, ( még most is 2000 csibét gondc s nemsokára még 1000 darabot ka — Van ám munka az aprójószi körül, — mondja. — Künn is k< aludnom köztük, hogy össze ne gyű ják éjjel egymást. Meg aztán fütc is kell nekik. — Mióta tagja a szövetkezetnel — ötven óta. Mindjárt az eleji beléptem. Addig három holdam vo meg valamit béreltem hozzá, az< gazdálkodtam. De hát adóra is al tellett. — És most mennyit keres? — Ezer csibénként egy munkaeg; séget. Most kétezer csibém van, h fölmegyek, a természetbeni járancU ságqt si beleszámítva, ezerötszár k< rónára, meg a háztáji is csak h valamit. A kertészet két helyen fekszi W-'Ä'-i \ i щ Épül az új tehénistálló Bartal Ferenc bácsi szeretettel gondozza a kis csibéket