A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-24 / 12. szám

Uégi díHom-dánovh - késő 52аиоуи-оаиот Értették, nagyon értették a régi világ szerencsében született, böségbeni-boldog -iágban hizlalt urai a könnyű szerrel való pénzcünálást. És még jobban értették ahhoz, hogy mit ezer meg ezer éhhdldilal küzdő, pocsékká nyomorított jobbágy összehordott — tébolyító könnyelműséggel szórják szét. A töméntelen elsárgult okirat példái között itt van nemes és nemzetes Hidas Jenas uramnak pontos feljegyzése, amelyben nap mint nap lúdtollal szép nagy árkusokra rótta, hogy gazdája s parancsolója: Thurzó Szaniszló őnagysága, későbbi nádorispán, Galgóc várában mulatósakor mit kegyeskedett asztalánál elfogyasztani. Vegyük az 1603. esztendő első napját, .nie, az év, hogy jó szájíz adassék — tizenkét fogásos ebéddel kezdődik. Az első tehénhús tormával. A második: kappan mézet tésztával. Utána leves következik kenyérrel és kolbásszal, majd kecsege sóban, gyümölcslével körülöntött hódfark, sonkás tojás, tejbe főtt borjúpacal, báránytiidb törött borssal, bárányhús citromosán, borsos iád, savanyúkáposztás tehénhús, sült liba, apró madarak disznóhús pecsenyével, császármadár sütve, pástétom, ostya-péles és Uktáriumnak nevezett édességek. Bár aligha tét élezhető fel, hogy az eljövendő nádor ispán úr és asztaltársai az ebédnél éhenmaradtak, vacsorára sem bicskáztak szalonnát vereshagymával, az étekfogók mégis ugyanennyi fogást tálaltak megint csak az asztalra. Nyílván: jobbágyai igen bőségesen és olcsón ellátták Thurzó Szaniszlót, minthogy Hidas uram feljegyzései szerint az ebéd és vacsora mindössze 3 forint 28 garúsába került őnagysúgának. * • • A Temetvény várában született derék és vitéz Bercsényi Miklósról, Rákóczi Fe-F'atal tehéntőgy s iépe rántva vajjal, Számtalan borsóitok lepve mintegy rajjal, Jól járna, kl férne hozzá éhült szájjal. Borjúhúst csigákkal elegyített, melyben Rákok, tyúkfiak ls összvefőttek ebben,; Ka eszed, véled: jársz rozmarlngos kertben ... Bizony: Rézi néni szakácskönyve kismiska ehhez képest, pedig ez eddig alig három szúk strófa a harmincháromból! Nincsen olyan derekasan táplált ember, hogy össze ne fusson szájában a nyál, ha a ,káposztába bújt kövér kappanokról", a renc egykori főtábornokáról sem lehet elmondani, hogy meghúzta volna a nadrágszíjat. Ha módja volt benne, szívesen csapott ő is hatcimas áldomást és el tudott éldegélni a jól terített asztal mellett. Mikor 1695-ben oltár elé vezette második hitvesét, a gazdag Csáky Krisztina grófnőt — titkára, Köszeghy Pál kötetnyi nagy versezetben énekélte meg о vépi kastélyban tartott lakodalmukat. És ennek a keréken 900 négysoros strófából álló d csériádának 33 szakasza csupán az ünnepi lakoma étrendjének leírásával foglalkozik. „Fő adat á konyhamester az étkeket..." — kezdődik a menü és azt mondja, hogy: Jé móddal az levest főzte, s készítette. Gyenge tyúkfiait abban vegyítette, S töltött borjúhússal aztat bővítette, Tál szélit sokféle ízzel szépítette. Sok apró madárka, gyenge borjúmájjal, „kartiifió'os tyúkokról,'' a pástétom közé épített túzokpecsenyéről, a sokrétű mandulás bélesekről, a mazsolás rózsa-lekvárról, a nádmézes tortákról" olvassa Köszeghy Pál rímeit. Egész vadkert: özcimer, szarvassült, siket-fajd, húros- és császármadár, pacsirta, örvösgálamb, vad»éce, hízott fogoly, sármány, pintyőke, stigíic, vadlúd, hosszúorrú snepf, seregély, valamennyi más-más módon elkészítve szerepelt az asztalon és a költeményben. S a lakodalmas sereg szájvizét az sem rontotta, hogy e harminchárom strófás dinem-dánom idejében sok helyütt őrölt makkból, foké égből sütött kenyeret ettek az igaviselö jobbágyok. A mindig jóllakó bendők akkor kezdtek csak csuklani, mikor két esztendő múlva kirobbant a csontig-velőkig gyötrött szegénylegények felkelése: a tokaji ribilltő ... * * • A pénzpocsékolás egyik nevezetes ezermestere volt Berzenczey Márton, Apafi fejedelem szakácsa. Bánffy György, aki a fejede em halála után a .szakácsmesterség e művészetét" megörökölte, lánya lakodalmán olyan pástétommal büszkélkedhetett, amelyen almafa, körtefa, narancsfa viri -tótt, lombbal és gyümölccsel. Vol tott .egyszerű szarvas és őz formájú pástétem" is — de a vendégek legnagyobb fámulata és a házigazda legnagyobb köt'.-sége annak a pást ét ómnak adatott, amely Fogaras várát ábráz Ita. ó, milyen szépek is voltak a tornyos külső és belső bástyák, rajtuk ágyúk, körül a várárkok, amelyekben viz csobogott s a vízben eleven halak lubickoltak. Sőt: a várkapuban strázsa is állott, hátán karabéllyal, még német módra copfba font üstökét is világosan fel lehetett ismerni... A táplálkozást csoda felett a császárt képviselő Rábutin tábornok legmélyebb elismerését fejezte ki az örömapának. * * * Találékony mágnásaink az asztali örö • mökön felül számtalan módon tudták még pénzüket a négy égtáj felé elszórni. 1791 augusztusában például három nap három éjen át tartott Eszterházy Antal herceg főispáni installációja. Két vármegye katonái nyargalták Bécs és Sopron között, az Eszterháza felé vezető országúton az osztrák főhercegek, főhercegasszonyok, egyéb arisztokraták és külföld' diplomaták hintaja körül. Agyúk dörögtek, vivátok harsogták, a herceg veresnadrágos, zöld mentis házi gránátosai feszítettek sorfalban az illatos dámák, canetisztgyürüs püspökök s különböző magasrangú léhűtő trajok előtt. A színházteremben a bécsi opera tagjai „víggá' e'egyes szomorú olasz játékot" mutattak be: a táncokat bécsi udvari táncmester tanította b , a díszleteket a herceg házifestője festette. A kiáOítás, a jelmezek oly pazarok vo'tak, hogy az előadás költségei — figyelem!!! — kereken negyvenezer forintra rúgtak. Összehasonlítás végett: ez időben 10 forintért egy hízott sertést, 50 forintért hátaslovat lehetet kapni' Utána kivilágítás — nyolcvanezer tívegmécsessel. Másnap bandériumos beiktatás, nyo'cszáz személyes diszlákoma, harminc szakács, töménte'en muzsikus. Estefelé újabb színházi előadás, három bálteremben táncátga'om, a nagy teátrumban udvari maskara-bál. A rengeteg étel-ital-csemegéből hadd említsük meg, hogy egyetlenegy napon csak citromból — huszonötezer darab fogyott el! Harmadik napon ismét színielőadás, újra tűzijáték, melyet Stuver nevezetes bécsi tüzijátékmester potom 13 000 forintért kegyeskedett elkészíteni, Végül még egy kivilágítás, még egy álarcosbál, még egy eszem-iszom, búcsúvadászat és az egész mulatság , mindössze" 200 000 tallérját emésztette fel a gavallér hercegi főispánnak! Tán Czobor Józseffel, az egyik leghir -hedtebb tékozló főúrral tétethetjük fele lelketlen pazarlásokra a koronát. Czobor, aki ho'Acsi uradalmát egy kártyalapon vesztette el, akinek eszeveszett történeteit Kazinczy is megörökítette, herosztráteszi hírét egy képtelen bárgyú históriával alapozta meg. Egy ízben ezer császári aranyba fogadott a Csehországban birtokossá lett Francesco Silva-Tarouca spanyol márkival, hogy a legközelebbi udvari bálon melyikük arat nagyobb sikert az öltözetével...» A fogadást Czobor gróf úr őexcellenciája nyerte meg. A meglepő az volt, hogy míg a spanyol grand csodálatosan szabott, káprázatos anyagú s legújabb módijú párizsi frakkban jelent meg Mária Terézia bálján, Czobor József egyszerű fekete selyem öltönyt húzott. Csakhogy ennek az egyszerű fekete selyemötönynek bélését a barbár arisztokrata a világhírű olasz festőművész: Coregglo egyik százezreket érő, pótolhatatlan műremekének vásznából szabatta. — s — 17