A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-17 / 11. szám

zsebébe tette. Ezt minden kisdiák észre • vette, hiszen ntinden diák bal nadrágzsebében hordja zsebkendőjét. Mióta a világ fennáll, ez megdönthetetlen törvény, s nini, Vraneittz tanár úr kiskabátja bal belső zsebébe teszi a zsebkendőt. És összehaj-WVi4

„J, togatja! No, ez is új dolog, valamit tanultak a nebulók. — Üljetek le, fiúk és csend tegyen. Nem szeretem a lócitromot rúgó, fecsegő, szemtelen diákot. Ebben az esztendőben én fogom tanítani a földrajzot, meg a természetrajzot. No, lássunk ... különben először beírom a neveket, aztán majd rátérünk a tavalyi ismétlésre. A fiúk összebújtak. — Ez milyen ember? — Jó ember, lehet vele viccelni, de item mindig. Nem buktat, de azért tudni kell nála. — No jó, majd meglátjuk. A tanár elővette kis noteszét, szólította a fiúkat. — Diktálják be a nevüket! Sorrendben, kérem. Es egyszerre csak egy beszéljen. Tessék. Kétszer is eltévesztették a névsort; nem megy, hogy csak úgy kapásból bediktálják a névsort — maguktól. Szikszóinál pedig meg kellett állni, mivel az osztály rendje felborult. . — Következő? — Hogyan? Szikszói? — Igen; Szikszói Tibor Andor Zoltán Béla Endre Levente. Vrasenitz tanár úr lecsapta a ceruzát, öklét az asztalra csaipta. — Velem ne bolondozzanak, kérem! Mondja a rendes nevét! Hány neve van magának, kérem? Ennyi? — Igen, tanár úr, kérem, nekem ennyi nevem van. — Halljam —, mondta nagyot fújva a tanár. — Szikszói Tibor Andor Zoltán Béla Endre Levente. Az osztály hangosan hahotázott, a tanár öklével csapkodta az asztalt, csend tett. Es ezt mondta: — Jő, hát legyen. Tessék, várjon az osztály, míg ezt a litániát beírom, dc a Levente szót nem, mivel azt nem szabad kiejteni, az irredenta név. A fiúk megbolydultak, kérlelni kezdték az öreg tanárt, hogy ne hagyja el azt a nevet. — Tanár úr kérem, ha másért nem, hát a Hm kedvéért tessék beírni, hogy Levente ... Szikszói nem irredenta, de ha ennyi nevet <adtak neki, mit csináljon • • • ? — Endre... Levente — motyogta a tanár maga elé, majd elmosolyodott, fejévet biccentett, hogy beírta a nevet. — Következő! — Tavasz Misi. — Miféle „Misit'? Talán Mihály! -mondta a tanár, és jól megnézte a falusi gyereket. Fején hátul kakastaréj kunkorodott. Ez a keserű kútiAztől volt. — Misi, tanár úr kérem ... — Talán Mihály! — Nálunk csak az emberek Mihály ok, én még csak Misi vagyok, — mondta a fiú bátran. Ketten nevettek a hátulsó padban, de az osztály nagyobbik része csendben volt. Ez nem Szikszai-eset, ez csak egy kis falusi lurkó. Tavasz Mist esete. — Édesapja neve ? — Tavasz András. — El? Vagy elesett a fronton? — Tanár úr kérem, az én édesapám elesett a fronton, de aztán felkelt és továbbszaladt, végül • a kórházban mégis meghalt... Az osztály nevetett is nem is, Vrasenitz tanár úr kicsit, szomorkáson mosolygott, elsújtotta bajuszát, intett, hogy leülhet, majd becsukta noteszét, odament a térképhez és kérdezte a tavalyi ismétlést. — Szikszói! Mondja meg, kérem, hogy hol van a Váner, a Vätter és a Málaz-tó! Melyik országban van, mit tud róluk, milyen mélyek sattöbbi. Két t-vel mondta. A fiú felállt, a térképhez indult, és út közben mondta: — A Véner, Vetter és a Melák-tó, az kérem ... — Micsodaa ? Melák-tó? Hát ezt hol hallotta, kitől hallotta, mivel tőlem soha nem hallotta! No, de mutassa meg. Nem tudja? Tegye rá a tenyerét, mutassa meg azt az országot, amelyben ezen tavak elterülnek. — ... elterülnek... elterülnek... hol is vannak ? ... Véner, Melák ... elterül • пек...? — és tenyerével letakarta Szibériát, de valami még kilógott, mivel kicsi volt Szikszói tenyere. Az osztály ugrált, az első padban iUők majd kiesték, úgy jelentkeztek, hogy ők tudják, hol vannak ezek a tavak. — Menjen a helyére, és vegye át a tavalyi anyagot, kérem, mivel ez így négyes, de nem írom be, mivel az első órán történt. Csengettek. Csengetés után Bukovinszka tanár úr lépett be. Bal hóna alatt osztálykönyj volt, jobb keze mutatóujja a szájában, mintha nagyon-nagyon elgondolkozna. Megállt a katedrán, körülnézett, szeme végigvert az osztályon. Leült, beírta a neveket, elővette a latin . könyvet, végiglapozta, közben a tanulókra tekintett, úgy alulról, hogy a fiúk gyakran látták ,szeme fehérjét. — Kérem, nálam tanulni kell, aki nem tud, azt megbuktatom, mint maguk, kérem, a tóban a kutyát. Jól tanulják meg a latin szavakat; figyeljenek az életben, mivel ott is sok latin szót hallanak. Ha rajtam állna, a latin nyelvet élő nyelvvé tenném. Nyelvtankönyvünk a Pirchalaféle latin nyelvtan, olvasókönyvünk egyelőre a Liber Sexti. Uber az könyv, Sexti az genitlvus: Szeksztusnak a... könyve tudnHllik. — Milyen ember? — súgták a gyerekek. — Ez buktat, ez sztgorú, ennél tanulni kell. — Mi az a „gertittmisz" ? — En se tudom. Majd tízpercben megkérdezzük. Az első főnév, ami* tudni kell: agricola, az első ige, amit tudni kell: amare, folytatta a tanár: Miért éppen ez a két szó a legfontosabb?! Mivel a földműves szeret dolgozni. Es „cotumbája" vagyis galambja van, tehát a cotumba szó is fontos. Egyelőre ennyit, ez csak az első óra, a jövő órán kezdjük el rendesen a tanulást. — Tanár úr, kérem, mi lesz feladva? — kérdezte a kis Gulogi. — Üljön lg, nem kérdeztem, ne fecsegjen óra alatt. Mondtam, hogy a jövő órán kezdjük a latint, addig ismerkedjenek meg a könyvvel, meg a latin szavakkal. Es bejött az osztályfőnök. Alacsony ember volt, tehát magas sarkú cipőben járt, fehér kis kezefeje volt, a diákok rögtön súgták, hogy „ez közepes; jó is, meg nem is". Illat szállt utána, lehetett érezni, hogy ez nem szappanszag, hanem kölnivízé. Kezét dörzsölte, őszülő bajusza alatt mosolyogott, meg-megfordult a padok között, beírta a neveket. Szikszóinál egy szót se szólt, minden nevét beírta; az osztályban halálos csend polt. — Tavasz Mihály, édesapád hol harcolt? — Galíciában — felelte Misi. „Miért kérdezi", gondolta magában? — Tudod, hogy hol van Dorna Watra ? Nem? Majd keresd meg a térképen. Ott harcoltunk... A városi fiúk súgták, hogy az „öreg" nagy hős, Dorna W ábránál rohamra vitte a katonákat, ő ugrott ki elsőnek a lövészárokból... Erre nagyon büszke. Ezek a fehér kezek talán nem is bírták el a puskát... Mindegy, az egész osztály 18