A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-17 / 11. szám

fizappan mgyj könyv Egyes történetírók ahhoz mérték a népek műveltségét, hogy mennyi szappant fogyasztanak. így az ókori népek közül — bár tudvalevőleg a görög-római kultúra volt a legmagasabb színvonalon — szappanfogyasztásuk (kallóföld, mosógyökér stb.) alapján a keltákat tartották a legműveltebb népnek. Barborik elvtárs — a bratislavai kerületi népkönyvtár osztályvezetője szerint: nézd meg egy város könytárát és megtudod, milyen művelt a lakossága. Ez az „aranyigazság" is mutatja, mennyit változtak az idők és mennyit változtunk velük mi, emberek. Fogadjunk hát szót Barborik elvtársnak és nézzünk körül a bratislavai városi nyüvános könyvtárban. Magam sem hittem volna, ha nem látom, hogy milyen élénk az érdeklődés, a forgalom a könyvek körül. Az emberek egymásnak adják a kilincset, egyesek megszokottan keresgélnek a katalógusokban, mások találomra válogatnak a polcok tartalmában. Könyv, az van elég! A műit év végéig 50 295-re emelkedett a könyvek száma, ami 3 ezerrel több, mint 1955-ben volt. Nagy gond ennyi könyvet elhelyezni. Tele varinak a raktárak, sót a folyosók és a hátsó irodahelyiségek is. A tisztviselők tréfás-komoly aggodalommal mondják — félő, hogy rövidesen elborftják őket a könyvek. Itt, a Molotov utcai kölcsönzőben szlovák, cseh és idegennyelvű irodalom található. Magyar könyveket a Stúr utcai fiók kölcsönöz. Fiókkönyvtár működik még a Duna utcán, a Tudományos Könyvtár tanulmányi osztályán, a Patronkán, Trnávkán és további magyar kölcsönző Ligetfalun. A központi irodában két kedves eivtársnő dolgozik. Az idősebbik éppen a magyar könyvek felelőse. Ö katalogizálja és népszerűsíti a szlovákiai magyar könyvtermést is. — A propaganda legjobb eszköze a személyes beszélgetés a könyvekről, lehetőleg a szerző jelenlétében, — mondja. — Már nem egy Пуеп beszélgetést rendeztünk az Üj Sző, a Csemadok és a Magyar Könyvesbolt támogatásával. A STÜR-UTCAI FK>K A központböl azzal indítanak útnak, hogy a magyar fiókkönyvtár kitűnő eredménnyel dolgozik. A múlt évben 40 ezer könyvet kölcsönzött ki, ami bizony tekintélyes szám. Urbanek József, a könyvtár vezetője 1950 óta működik a könyvek körül, bár külön helyiséget csak 1952-ben kapott Azelőtt 30 éven át városi tiszvlselő volt. Most együtt él, lélegzik a könyvekkel. Figyelem öt munka 6 közben. Mindenkit név szerint Ismer; tanácsol és nevel, korhol és kedveskedik. — Nem olyan egyszerű az emberek ízlését kielégíteni, — mondja. — Van, aki tudatosan keresi az értékes Irodalmat. Van, aki bizonytalan és tanácsot kér, de akad olyan is, akit a ponyvairodalomtól kell eltanácsolni. Volt olyan esetem, hogy Keresgélés a katalógusok között Molnár Jóska boldogan indul haza: Petőfivel... Sugár György felvételei X valaki a rábeszélésemre a hiába keresett „limonádé" helyett elvitte Solohov Csendes Donját, és mikor visszahozta, azt mondta: „Nem is olyan rossz!" Szóba elegyedem a könyvtár látogatóival. Egy idős néni a társadalmi regények közt válogat. — Én a regényeket szeretem, — fordul hozzám —, de a férjemnek kalandos, képes útleírásokat kell vinnem. Elképzelem a nyugdíjas öreget, aki 45 évig volt a Stollwerck-gyárban elömunkás, milyen örömmel lapozgatja majd Hanzelka és Zikmund Afrikáját, amit a néni tanácsunkra kiválasztott. Az egyik polc fölött felirat ékeskedik: „Kötelező olvasmányok". Itt a pedagógusok találják meg a szükséges irodalmat. Középkorú asszony válogat most a könyvek között. Látom, Tolsztoj Háború és békéjét választotta ki. Szilárd Mária háziasszony, a férje optikus. Nagyon szeret olvasni, minden szabad idejét a könyveknek szenteli. „Olcsó és kellemes szórakozás" — mondja. Barnaarcú fiatalasszony élénk tekintetű flúcskával együtt keresgél a polcokon. Azt hittem, a mama az olvasó, de meglepetten látom, hogy a' 10—12 éves gyerek diadalmasan szorongatja a meglelt könyveket: Petőfi összes költeményeit. Molnár Jóska, a ligetfalusi magyar általános iskola ötödik osztályának tanulója. Édesanyja munkásnő. — Nagyon szereti a gyerek a verseket, most ls valami versenyre készül — meséli büszkén. A könyvtáros mindenkihez udvarias, türelmes. Pedig nem minden olvasóval fenékig tejfel a munka. Bár kevesen, de akadnak olyanok ls, akik nem becsülik meg a könyvet és a közvagyont, sói van olyan is, aki egyáltalán vissza sem hozza! — Volt eset, meséli Urbanek bácsi —, hogy az Ulető, talán pénzzavarában, de mindenképpen lelkiismeretlenségből, az antikváriumban akarta eladni a kikölcsönzött könyvet. Persze, felismerték a pecsétet és a könyv visszakerült a könyvtárba. A könyvek 00 százaléka kint van, közkézen forog. Hogy erről a forgásról képet alkothassunk, megemlítem, hogy mig 1954-ben 5202 könyvet adott ki Urbanek elvtárs, addig 1956-ban már 42 190-et. Óriási fejlődés ez, é£ ha hozzávesszük azt a könyvmennyiséget, amelyet ma a dolgozók újonnan vásárolhatnak és vásárolnak, akkor bizony nem a „keltáknak" adjuk a pálmát, hanem a műveltségre, jő irodalomra, tudományra szomjas népnek. Gály Olga