A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-10 / 10. szám

Mosolygó Äesculap... Aesculap fiairól: az orvosokról úgy tudja a közvélemény, hogy a legjobbak közülük gyakorta valamely művészet vagy passzió megszállottjai. Hány kiváló belgyógyászról, sebészről, szülészről, idegorvosról tudjuk, hogy rajongója a zenének, a festészetnekszobrászatnak, hogy könyvgyűjtő, hangszerkészítő, müvészfotografus vagy amatörbüvész .... Es az is széles körben köztudomású, hogy az állandó éberség, amely a betegségekkel, a halállal való harcban az orvosok javában kifejlődik, élessé, csípőssé teszi szellemüket. Se szeri, se száma a híre orvosokról szóló mosolygó történeteknek, telibe találó, • sattanós históriáknak. Íme egy apró bokréta: Néhai való Báthory Zsigmond, a könnyelműségéről hírhedett erdélyi fejedelem, tanácsadói komoly intelmei ellenére ró-ontott a törökre. Hadivállalkozására magával vitte udvari orvosát: Ferenc doktort is. Mikor már mélyen oent jártak az ozmán birodalomban és mindjobban közeledett az ütközet Szírián basával, Ferenc doktor — eszes ember lévén — megérezte a sáfrányillatot. Mindenképpen kereket akart oldani, haza akart iutni. Mit volt mit csinálnia, szükségből némi kis szélhámosságra vetemedett. Elhirlelte a táborban, hogy neki olyan recipéje van, amely mindenkit megvéd a törökök golyója ellen. A nevezetes orvosság híre a fejedelem fülébe is eljutott, nosza gyorsan maga elé hivatta Ferc ic doktort és kérdezte keményen: hol van hát az csodálatos recept ? — Az bizony Brassóban maradt, nagyságos fejedelem — felelte mély sóhajtással a doktor. — Otthagytam a nagy sietségben a téntásládikámban. — Akkor hát Brassóba, lóhalálába! — rendelkezett a fejedelem és Ferenc doktor — szive vágya teljesülvén — pillanatig sem várakozott. A magas parancsot követve, még azon órában elindult s Brassóig meg sem állt. Nehogy a recipével késsen ... A Cenk tövébe elérkezvén, éppencsak kifújta magát, azt' i íróhártyát, lúdtollat Kerített, belemártotta a kalamárisba és tisztességgel megírta a csalhatatlan receptet. És pedig eké"pen: „Aki azt akarja, hogy ne érje a török golyója, hagyja el a török földet, szedje a lábát, siessen haza.'' Ügy mondják, hogy mikor Báthory Zsigmond megkapta az írást, előbb fejébe s-aladt a vér, de aztán harsogón elkacagta magát. Azt is tudni véli a tö-ténelem, hogy Ferenc doktor recipéjére hallgatott, mikor nem is sokára idegen földről — hazatakarodott. Az már jóval későbbi történet, amit az 1048-as szabadságharc híres sebészprofess oráröl: Balassa Jánosról mesélne< . A nagynevű sebész maga szerette a betegségek gyökerét kikutatni. Nem kedvelte, >a a páciensek túl sokat beszéltek. Már pedig, aki sebészhez megy, ki akarja önteni minden bánatát. Hogy tévedés ne essék a gyógyító késsel. Így történt egy ízben, hogy egy ifjú hölgy, orvosi tanácsot kérvén a nagy Balassától, annyit fecsegett, hogy a tudós orvos képtelen volt tőle szóhoz jutni. Végre Balassa kihasználta a hölgy pillanatnyi lélegzetvételét és gyorsan közbevágott: — Kérem, mutassa a nyelvét! A beteg meghökkeni egy kicsit, de aztán engedelmesen kiöltötte nyelvecskéjét. — No — mondta megnyugodva Balosa — most pedig tartsa így, míg cn kibeszélem magamat. A nagynevű Lenhossék-dinasztia középső tagja: József, hata1

nas tudása mellett alázatos szerénységgel Ismerte fei tudománya korlátait. Egy rajongásra hajlamos dáma: afféle társaságbeli kékharisnya, egy ízben így zoit hozzá: — Professzor úr, ön a legkiválóoo sebészek egyike az egész világon. Ön úgy ismeri az emberi szervezetet, akár egy nagyvárosi hordár az utcákat. Én úgy érzem, hogy Ön minc'en betegségen tud segíteni.....' — Asszonyom — felelte finom mosollyal a professzor — asszonyom, bármennyire fájdalmas ez nekem: Ön részben téved. A j'i "-besz valóban úgy van tudományával, mint a tapasztalt nagyvárosi hordár: pompásan ismeri a város utcáit, de arról már aligha lehet fogalma, hogy mi történik a házakon belül... Ez a történet pedig az én gyermekkoromból való. Ott hallottam a szülővárosomban, az öreg Losonczy Álmosról, aki ifjak-oggok szorgos doktora volt. Bejött hozzá egyszer Sámsonból egy derék -zál idős parasztember, hogy vizsgálja meg. — Mi a baja? — Csak vizsgáljon meg a doktor úr! Vizsgálja Losonczy doktor, vizsgálja, nem talál semmit. Szíve, tüdeje, lépe, mája, gyomra, szeme jó. — Szóval, doktor uram — kérdi, az öreg — elélhetek száz évig? Mert az apám por• addig élt. Losonczy Álmos ránéz: — Hány éves öregem? — Hetvenkettő. — Bort iszik-e? — Még sört se. — Dohányzik? A füstjit se bírom, — Sok húst eszik? — Utálom. — Kártya? — Nem is ismerem! — Asszony? Márhogy régebben? — Alig-alig. — Losonczy Álmos nagyot nyel, hátralép, aztán kiböki: — Hallja öregem, akkor mi a fenének akar maga száz évig élni?! FRANA SRÄMF.K Jelentéstétel A balszárnyon is az utolsó leszek a raporton; egy társ se tudja, mit akarok kérni — megtudja, ha kimondom. Sarkot össze, bakancsorrot széjjel, szörnyű álom gyötör minden éjjel. Ezt mondom borongón: „Százados úr jelentem, azt álmodtam én: háború volt, elestem harcok mezején; és Isten akarata folytán, vélem együtt haldokolt vércsatakos réten az ön lova, szegénv Hajnalodott — vörös lett a holdarc, sóhajtott a mén, nagyot... mily különös, hogy ő, mint én, szintén haslövést kapott, szemében bántó szemérmesség égett, csodálkozott valaki, sírt és kérdett, s kezét tördelte — ott. A rétség csupa illat — lóhere és zsázsa virágzik — és ő . .. a ló ... nem ártott senkinek, de bele kilátszik, valaki ült a hátán ... hová lett? Tudni szeretné, sose tudja meg, az élettel ki játszik . . . A torka csupa tűz — nverítené, hogy mért, hogy mért, hogy mért? Arany íap, méned úgy rajongott érted — már nem szereted .. . Mért? Mért nem röpülhet, mint a vörös sólyom? miért vérzik az ég, lábam miért ólom? — . . . Kavard világ a vért...! Százados úr, jelenteni azt álmodtam én. sírt a lószem, ordított felettem és dülledt ki felém: „Mért pusztítanak minket tűzzel-vassal? Mért fekszünk itten átlyukasztott hassal?!" ... Mit is szólhattam én ...?! Százados úr, jelentem: el kellett mondjam én .., Ha kell az emuer meghal szívesen a harcok mezején — de nagyon kérem, a lovat kíméljék! Iszonyú .lézni a lószem miértjét, ha haldoklik szegénv .,. lord. Sípos Győző