A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-03 / 9. szám

T L: Ч V Ci ATDÄSACi LI M Ii® 1С RI: Lapjaink nemrégen közzétették az Allami Statisztikai Hivatal jelentését, amely hazánk népgazdaságának 1956. évi fejlődéséről számol be. Az efféle okmányok rendszerint adatok és szamok halmazát tárják az olvasó elé, és minden lírizmustól mentes megállapításaikkal nem éppen „lenyűgöző" olvasmányok. Mégis beszédesen, meggyőzően és érdekfeszítően hatnak a száraz számok is, ha építő munkánk eredményeit látjuk bennük, ha az adatokból győzelmeink és fogyatékosságaink okait olvassuk ki, hogy okulhassunk belőlük. Minthogy népi gazdaságunk fejlődése valamennyiünket a legközelebbről érint, hiszen ettől függ anyagi és kulturális szinvonalunk, érdemes és szükséges gazdálkodásunk legfőbb alapvető kérdéseivel foglalkozni. Az Állami Statisztikai Hivatal jelentéséből mindenekelőtt kitűnik, hogy ipari termelésünk tavaly csaknem 10 százalékkal növekedett. Ügyszólván minden iparágban teljesítettük, sőt több szakmában lényegesen túlteljesítettük a tervet. E tekintetben különösen figyelemreméltóak az energetikát, a kohóipart, ércbányászatot és1

a közszükségleti cikkek termelését, továbbá az építészetet és finomgépipart irányító minisztériumok hatáskörébe eső vállalatok eredményei. Emelkedett a mezőgazdasági termelés is, nem szólván a növény- és állattenyésztéssel kapcsolatos termékek fokozottabb felvásárlásáról. Az ipari beruházások terén sikerült az előző évek veszteglésén (úljutni. Bár itt csak 92 százaléknyira teljesítettük a tervet, mindazonáltal beruházásaink egy nyolcaddal növekedtek az előző évhez képest. E sikerek megítélésénél nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy iparunk és beruházásaink további fejlesztését a munkatermelékenység fokozásának köszönhettük. Joggal lehetünk hát büszkék arra, hogy ipari nyerstermelésünk tervét 102,4 százalékra tudtuk teljesíteni, ami 1955-höz képest 9,5 százalékos növekedést jelent. Mezőgazdasági termelésünk 3,4 százalékkal emelkedett. Ezen belül az állattenyésztéssel kapcsolatos termelésben több mint 9 százalékos volt a növekedés, míg a növényi termelés hozzávetőleg 1 százalékkal csökkent, aminek oka az alacsonyabb cukorrépa-termelésben, a takarmányfélék, a zöldség s a szőlő termelésének csökkenésében rejlik. A növényi termelés csökkenésénél közrejátszottak a kedvezőtlen időjárási viszonyok s a későn végzett szervezési műszaki intézkedések is. Mindenesetre örvendetes, hogy a gabonafélék hektárhozamai magasabbak voltak mint az 1948— 1955-ös évek átlaga. A legmagasabb hektárhozamokat az EFSZ-ek és állami gazdaságok érték el. Míg a gabonavetés területeinek tervét túlszárnyaltuk, a csöves kukoricánál, olajos magvaknál, burgonyánál, takarmányhüvelyeseknél nem teljesítettük a vetési tervet. Ha nagyjában kedvezően is zárult népgazdaságunk tavalyi mérlege, korántsem állíthatjuk, hogy kimerítettük termelési lehetőségeinket. Sikereink jóval nagyobbak lehettek volna, ha bizonyos hibák és fogyatékosságok nem gátolták volna gazdaságunk fejlődését. Nem elégíthet ki, hogy a múlt évben 7 százalékkal nőtt a személyi fogyasztás s mintegy 3,5 milliárd korona megtakarítást eredményezett a tavalyi kétrendbeli árleszállítás, ha arra gondolunk, hogy jobb gazdálkodás révén még jelentékenyebben növelhettük volna koronánk vásárlóerejét. A műit esztendő első felében jól teljesítettük a kőszénfejtés tervét, de az év második felében csökkent a termelés, éspedig egyrészt munkaerőhiány, másrészt termelési hibák miatt. Lassú volt a gépesítés menete is. Ehhez hozzájárult, hogy nem sikerült a tervezett mennyiségű kőszenet behozni. A munkamulasztások meglehetősén érzékenyén érintették az ostrava-karvinái bányák termelését. A gépipar ugyan nagyjában teljesítette feladatait, de bizonyos ágazatokban, amelyek beruházásaink és kivitelünk szempontjából nagy fontosságúak, lemaradtunk. E vonatkozásban különösen említésre méltó a transzformátorok, daruk, televízorkészülékek, rádióvevők stb. szállítása. A minisztériumok nem gondoskodtak kellőképpen a szervezetileg alárendelt vállalatok szállítási kötelezettségeinek idejében való teljesítéséről, és alacsony volt a termelés szervezésének és irányításának színvonala is. Az építőiparban elégtelen volt a tégla, a cement és a tetőfedőcserép, továbbá az épület-alkatrészek termelése. Az építőanyag-iparban késedelmes volt a gépesítés. A téglagyárakban és mészbányákban nem szenteltünk elegendő figyelmet a termelés új technológiai módszereinek. Számos esetben nem használtuk ki az anyagi eszközöket, főleg pedig üzemeink teljesítőképességét. Termelésünk szervezői gyakran nem tudták kellő mértékben gyümölcsöztetni munkásaink és műszaki erőink ügyességét, szakmai leleményességét, gazdag tapasztalatait. Még mindig sok a selejt és indokolatlanul magasak a termelési költségek. Üzemeink gyakran hosszú szállítási határidőt követelnek, ami hátrányosan hat versenyképességünkre. E hibák gyökeres kiküszöbölésének egyik alapvető feltétele, hogy vállalataink vezetői ne csak üzemük problémáit, hanem népgazdaságunk szervezetét, belső összefüggéseit és törvényszerűségeit is a lehető legalaposabban ismerjék. Műit évi gazdaságunk elemzése útmutatás a jövőre. Üzemeink előtt az a feladat áll, hogy kidolgozzák ez évi gazdaságifnűszaki terveiket. Ez az igényes feladat egyenesen megköveteli a vállalatban rejlő tartalékok, elsősorban a dolgozókban szunnyadó tehetség legjobb kiaknázását. Csak így segítjük elő hathatósan népünk jólétének növelését és terveink legjobb összehangolását a szocializmust építő testvéri országokkal. Szirt Az imádság órája Algériában: (minden hívőre két francia rendőr jut) A Közel-és Közép-Kelet megoldásra váró problémái egyre jobban foglalkoztatják a világ közvéleményét. Minthogy e térség helyzete az utóbbi időben kiélesedett, a szovjet kormány jegyzékkel fordult az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányaihoz. A jegyzék leszögezi, hogy a négy nagyhatalom közös igyekezete biztosíthatná a Közel- és Közép-Kelet tartós békéjét, egyben pedig hat elvet tűz ki, melyek megmutatják, miként lehetne e magasztos célt elérni. A szovjet kormány elgondolása szerint a Közel- és Közép-Kelet vitás kérdéseit békés eszközökkel kell rendezni, nem szabad e térség belügyeibe beavatkozni és az egyes államokat tilos háborús tömbökbe vonni. A jegyzék síkraszáll a hadibázisok felszámolásáért, javasolja, hogy a nagyhatalmak tartózkodjanak mindennemű a Közel- és Közép-Keletet illető fegyverszállításoktól s hogy a nagyhatalmak ne fűzzenek semmiféle politikai vagy katonai feltételt a közel- és közép-keleti országok gazdasági megsegítéséhez. A nyugati nagyhatalmak állásfoglalása rövidesen megmutatkozik. Tetteik adnak majd feleletet arra a kérdésre, mennyiben veszik komolyan az emberiség sorsdöntő ügyét, a béke szolgálatát. Bulganyín üzenete Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üzenetet küldött Adenauer nyugatnémet kancellárnak. Az üzenet többek között kiemeli, hogy az európai béke vagy háború mindenekelőtt attól függ, miként alakulnak a két nemzet közti kapcsolatok. Emlékeztetve az 1955. évi moszkvai tárgyalásokra, melyek folyományaképpen a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között diplomáciai kapcsolatok jöttek létre, a szovjet kormány ajánlja, induljanak meg tárgyalások az árucsere jelentős növelése, illetve a kereskedelmi szerződés megkötése céljából. Bulganyin ugyanakkor síkraszáll a kulturális, tudományos és műszaki együttműködésért is. Mindez lényegesen hozzájárulna a baráti kapcsolatok kifejlesztéséhez. Több jel arra vall, hogy a nyugatnémet kormány nem zárkózik el legalábbis a kereskedelmi kapcsolatok további fejlesztésének megtárgyalása elől. Szirt 12