A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-03 / 9. szám
Mississippi államban egy Mailam nevű „fajvédő" véresre verte, agyonlőtte Emmet Till tizennégyéves néger kisfiút és holttestét a folyóba dobta. A gyilkost és cinkosait a bíróság fölmentette. TVTTIV7" /ЛТ А О ЛГ1ТГ T T?1\T a ma > latin-amerikai költészet egyik ve\ I 14. \ II ЛЛ t "Г I II JÍ i Г i \ zetö képviselője. Verselése a kubai nép-WJ-^x A k y VX V^ A J J - 4 dalok forró ritmusát idézi. 1930 óta, amikor első verseskötete megjelent, tehetségét népe szabadságtörekvéseinek szolgálatába állította, küzdött az embereket lealázó, megkülönböztető faji korlátok ellen. Sok versét a nép annyira magáénak fogadta el, hogy dalolja őket, ősi afrikai motívumokon felépülő dallamokra. Guillén költői látóhatára messze túlterjed hazája, Kuba határain. A második világháború elöti szembeszegült műveiben a népgyilkos fasizmussal, ma a békéért harcol verseivel. 1954-ben nemzetközi békedíjjal tüntették ki. Elégia Emmet Till halálára Az Egyesült Államokban vértől vöröslik a térképen a déli szirom a szélrózsa kelyhében. A Mississippi folyik arrafelé, — n.gerek hűséges, vén testvére — víz rejti titkos lüktető erét; a Mississippi folyik arrafelé, sóhajok duzzasztják széles mellét, s gitárjának mélyhangú húrján nehéz könnyekkel zenél a hullám. A Mississippi folyik arrafelé s mentében nézi, nézi szótlan a hallgatag, tártkarú fákat, águkon érett gyümölcsként négerek hintáznak; nézi a Mississippi, nézi szótlan a lángoló rémes kereszteket, a reszketeg, didergő kezeket, az éji máglyát, melyben a néger örökké ég: kizsigerelt, petyhüdt teste a mohó füsttől zöldre fe-tve sötét dacát levetette r'g. A Mississipp folyik., ott lenn délen, a korbácsos, sóhajos vidéken. De ma, ősz Mississippi, — te hűséges, öreg barát — kebledre zsenge gyerektest hullt, partodon sarjadt bimbós virág, gyökere sincs még, szárba se szökkent — nem medredből kivetett kódarabot, nem éhes kajmánt visznek a habok — kisfiút, gyereket, az élet izét alig ízlelte meg s teste most halott, elhagyott. Néger gyerek. Kisfiú. Búgócsigát kergetett, a pajtások rákiabáltak, tiszta inget kapott vasárnap, kincsként őrzött egy régi mozijegyet. nevét belevéste a pad fájába, még megvolt az ócska palatábla, mit felváltott a tintásüveg, baseballt játszott, bokszolni járt, az ablakba csillagos lobogót rakott, zsebében egy Lincoln-képet őrizgetett, néger gyerek. Letört virág, magányos halott. Néger gyerek. Vén Mississippi, mély palást os folyam-király, szüntelen utadon itt megállj, fékezd habjaid, szürke paripád, a tenger jelé húzó hullámaid hadát. Nézd e testet — súlytalan lebeg, — angyal test ez, tépett, szétmarcangolt, vállán rózsaszínű sebhelyek, hol még nemrég a szárnya volt; arcán nincs ép vonós, nézd, vén folyó, kb roncsolta, gyilkos puskagolyó, kő és ólom, gyalázkodó gyűlölet; mellkasa betört s a friss s ibeket csomósán lepi a megolvadt vér. Idejöjj, ha leszáll az éj s a hold tombolva vért okád, kísérd a lassú léptű éjszakát, ha négerkunyhókon riadót dobol s ijesztő jenyek gyúlnak valahol, idejöjj, Mississ: ppi és vallj nekem: víztükröd vak szeme hidegen néz, csak néz az ömlő vérre, nézi a halott gyermeket, kinek teste tiszta és bűntelen s nem lendül csapásra hatalmas kezed? Ó, négerek vén testvére, jöjj ide holdfényes éjjelen, jöjj ide, Mississippi és vallj nekem ... Fordította: Tóth Tibor Történelmi kezdeményezés Afrikában Fekete Afrikának francia és brit uralom alatt álló országait az utolsó esztendőkben a nemzeti mozgalom gyors kibontakozása jellemzi. A gyarmatok urai megkísérelték, hogy a négerek közötti vérfürdőkkel vessenek gátat ennek a mozgalomnak. A kapitalista sajtó szervezte hallgatási tilalom ellenére, ma már ismeretes, hogy a brutális erőszakkal végrehajtott borzalmas terrorcselekményeknek Kenyától Togóig és Kameruntól az Aranypartig több ezren estek áldozatul. De még ez sem tudta az afrikai lakosság nemzeti mozgalmát megakadályozni. "*A mozgalom egyik döntő tényezője napjainkban az afrikai munkástömegek egyre erősödő törekvése, hogy olyan független szakszervezetekbe tömörüljenek, amelyek képesek lesznek mind a néger lakosság közvetlen érdekeit, mind az egységes nemzeti érdekeket megvédeni. A közelmúltban Dahomey francia gyarmat Cotonou nevű városkájában konferenciát tartottak, hogy megteremtsék az egységes afrikai szakszervezetet. Az értekezleten részt vettek Francia Nyugat-Afrika, Francia Egyenlítői Afrika, úgyszintén Kamerun és Togo gyámsági területek valamennyi szakszervezetének képviselői. Az értekezlet a CGT egyeztető bizottságának 1956 februárjában Dakarban kibocsátott felhívása után ült össze. A felhívás célja az volt, hogy véget vessen a szakszervezetekben uralkodó szétforgácsoltságnak. A cotonou-i konferencia első szervezett megnyilvánulása annak a hatalmas egységesítő folyamatnak, amely ma fekete Afrika minden részén kibontakozik. A konferencián jelen voltak a CGT (általános munkásszövetség), a CGT A (keresztény dolgozók általános szövetsége), valamint a vasutasok, tanítók és orvosok független szövetségeinek képviselői. Csak a francia •szociáldemokraták vezette „Force Ouvriére" szegült ellen a tagság akaratának és visszautasította a részvételt. Ennek ellenére Francia Nyugat-Afrika és Francia Egyenlítői Afrika dolgozóinak kilenctized része, Togo valamennyi szakszervezete és Kamerun összes dolgozói képviseltették magukat a konferencián. Togo és Kamerun területi központot létesített és kimondta csatlakozását a Szakszervezeti Világszövetséghez. Az afrikai dolgozók közös célkitűzéseit Fagmaligbe szakszervezeti funkcionárius, Cotonou polgármesterhelyettese ismertette megnyitó beszédében, amikor kijelentette: „A megalakítandó szervezetnek az a célja, hogy egyesítse és megszervezze az afrikai dolgozókat, és hogy valamennyi szerv működését egybehangolja a gyarmati uralom elleni harcban, a dolgozók anyagi követeléseinek biztosításáért, valamint az afrikaiak egyenjogúsításáért. Célunk ismeretes. Szociális vonalon harcolni akarunk a kizsákmányolás valamenynyi formája ellen, gazdasági téren az egész lakosság érdekeit szolgáló gyors ütemű iparosításért küzdünk, politikai síkon pedig el akarjuk érni az összes dolgozók egyenjogúsítását." A független afrikai szakszervezeteknek a többi ország szakszervezetéhez való vf\ szonyáről Fagmaligbe a következőket mondta: „Franciaország és a világ dolgozóival való kapcsolatunk a mostani időknek megfelelő, új jelleget ölt. A proletár nemzetköziség elve szerint ápolni fogjuk velük a baráti és testvéri kapcsolatokat és szolidaritást. Valamennyi francia szaktársurknak, akik szolidaritást vállalva, lehetővé tették, hogy ma itt megalakítsuk saját afrikai szervezetünket, forró üdvözletünket küldjük." (l'Humanité) 13
