A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-17 / 7. szám

Édes anyanyelvünk Budabácsi Budabácsiékkal igen jó barátságban vagyok. Az ősz vége felé betelepszenek az én kis szobámba, meghúzódnak a függönyök mögött, s ott ki is telelnek, azonban lámpagyújtáskor néha előröppennek, rászállanak a tollamra vagy az ujjamra, s ha elpöckölöm őket, megint visszaszállnak. Ezzel azt is elárultam, hogy a budabácsi szárnyas állat; nem madár, hanem egy piroshátú bogár, s a hátán feketés pontokat hord. A nótában mint katicabogár szerepel, a szótárak azonban nem ismerik a katicabogár kifejezést, hacsak a tájszótárak fel nem vették gyűjteményükbe. Mint gyermek nem ismertem a katicabogarat, csak a budabácsit. Czuczor-Fogarasi szótára ezt mondja róla: budabács, budabácsi, lásd bodobács. — Az idézett helyen pedig ezt találjuk: „Fekete foltokkal pettegetett tavaszi piros bogár ... Túl a Dunán bodóbácsi vagy budabácsi. Valószínűleg átvitt személynév, mi nyelvünkben nem szokatlan, mint ilonca. büdösmarci... bogárnevek mutatják." Dicséret jár a szótárszerkesztőknek. hogy felvették szókészletükbe az én gyermekkori jó barátomat, a budabácsit. A szótár-írók magyarázata azonban nem mindenben helytálló, mert a budabácsi hátán nem fekete foltok vannak, hanem fekete pontok, aztán nemcsak tavaszi bogár őkelme, mert hiszen megfelelő helyen ki is telel. Ha a szótárban említett bodobács névből indulunk ki, lehetetlen, hogy ne jusson eszünkbe, hogy a rovar hátán levő pontok szlovák neve, a bod, és a bodobács között ne legyen valamilyen összefüggés. Van bodovaf sző is, s ennek egyik származéka a bodobac. Ebből könnyű volna hangtani úton leszármaztatni a bodobaöbodovac szóalakot, hacsak nem tornyosulna e magyarázat elé az a súlyos jelentéstani akadály, hogy a bodovac a cselekvőt, • ^ a pontozót jeíenti, a bodovac pedig az az állat, amely meg van pontozva. A másik nagy nehézség pedig az, hogy a szlovák szótárak egyáltalában nem ismerik a bodobac szót, sőt a Szlovák Akadémiának most készülő nagy szótárában sem szerepe! ez a szó. S mivel a magyar szótárak ismerik, ebből arra lehetne következtetni, hogy az itteni szlovák tájnyelvben — ahol ismerik a bodobac szót — a magyarbői való átvétel. Nem lehet semmiféle akadálya annak .a feltevésnek, hogy a bodobaó szó az egykori dunántúli szlávok körében keletkezett, s mikor ott a bod szó pont jelentése és a bac is elhomályosult, könnyen lehetett a bod szóból a buda, a bács-ból pedig a bácsi. Eszerint tehát a budabácsi is népetimológiának köszönheti létrejöttét. A szláv nyelvészek talán fényt deríthetnek a budabácsi származására. Nem lehetetlen, hogy a bac szótag -ac végzete éppen olyan gyűjtőfogalom-képző, mint pl. a Slovac szóban (szlovák nép) — s a pontok többes számát a nyelv ilyen módon, gyűjtőfogalom képzőjével fejezte ki. Orbán Gábor Szerkesztői üzenetek Markétának a jegyese. A naiv történetet túlságosan elnyújtotta, a lélektani megoldások teljes hiánya is csökkenti az írás hitelét és hatását. A nagy lány. Felesleges részletekben bővelkedő, helyenként nem éppen a legízlésesebben megformált írás. Érdekesebb történetet várunk. Féltés. A felvetett probléma minden realitást nélkülöz. A fiú és a lány viselkedésének kevés a hitele. A két öreg ábrázolása már sikerültebb, magatartásuk megírásában érzik valami egyéni íz. A gátkerti híd. A konfliktus erőltetett, de nagyobb hiba, hogy a „békés, csendes" emberek ábrázolása gyenge. A gyorsabb és pontosabb elintézés érdekében kérünk legközelebb — ha módjában áll — gépelt kéziratokat, mert a kézzel írottak nehezebben nézhetők át. Hajnali ember. — Hangulatos, használható írás. Közlésre kerül. Pál György, Zalaba. — Verseinek gondolata kétségtelenül szép, de formailag a legminimálisabb követelményeknek sem felel meg. Ismernie kellene a verstan szabályait és ha verset ír, legyen benne valóban költészet, és ne hasson minden sora szürke prózának. N. V., Kassa, Sverdlová 46. — Beküldött verseiről nem frunk kritikát, mert csupán próbálkozásoknak tartjuk őket. Segítségére csak néhány szerény tanáccsal lehetünk: többet kellene olvasnia, a verstan szabályaival is meg kellene barátkoznia. Az „S. O. S. helyett..." csasztuskának beillő rímfaragás. Van életünkben sok elintézésre váró kérdés és fájó pont is, de ilyen humorizálással bizony nem segíthetünk rajtuk. Szatírát írni bizony nem könnyű feladat, nem elég az elégedetlenség és a hibák „vicces" hánytorgatása. Csapjon a szó, mint az ostor, de a helyes helyre csapjon. P. L„ Kassa. — Mindenképpen méltányoljuk kassai olvasóinknak abbeli kívánságát, hogy lapunk hasábjain a város életével foglalkozzunk. Ennek a jogos kívánságnak eleget akarunk és fogunk tenni, ezt azonban nem úgy képzeljük el, hogy többé-kevésbé adatszerűen a város történelmi emlékeit felsoroljuk. Mai anyagra van elsősorban szükségünk, természetesen a múlttal is szívesen foglalkoznánk, azonban eleven, érdekes formában, ahogy ezt egykét városriportunkban már megkíséreltük. Nagy Olivér, Torna. — Kismisén című prózája alkalomadtán közlésre kerül. Megírása óta csaknem másfél évtized múlott el, nem ártana tehát, ha teljesen friss novellával jelentkezne. — A Férfipesztra, Szfvárványűzés (1943), Nővérke, nem felelnek meg. Van íráskészsége, de jóval formásabb, kidolgozottabb, érettebb írásokat várunk, melyekre szívesen írunk majd részletesebb kritikát. Az „Egy szem cseresznye" lírai hangja jóval bíztat, ezt a kis írást örömmel olvastuk. A nyári hónapokban elővesszük. Verseiből megfelelnek a Virágok, Alkonyat, A bogár halála és A pulyka. Az Ősz jötte is szép, hangulatos, de jelenleg közlésre nem aktuális. Egyébként kéziratainak ügyében eljártunk az írószövetségnél és ígéretet kaptunk, hogy e hóban feltétlenül választ kap. Sinka Kálmán, Csata. — Köszönjük tudósítását, de a falusi álarcosbálokról már helyszűke miatt sem számolhatunk be. E s t Ólom lábon közeleg az este. Nehezen, mintha valaki hátulról tartaná vissza, Csendesen, mint a szélnek fúvott hamu rakódik le az ódon házak közé. Leköltözött a béke. Mintha lócslábú bakter gyújtogatná hosszú, kampós botjával az utca gázlámpáit, az esti égbolt ezüstös vakolatján egymás után nyílnak a fény-vir ág ok. Sugárzik a világ. A Hold is lassan, mint a katonásdit játszó gyerekek, kik számjátékot űznek, elöbúvik a hajlatok mögül, s az ő imádatára váró, kéjtől izzó szerelmesek felé fordítja csiga-arcát. Izmosodik a csend. A nehézszagú est-foltok között csak én derengek bénán, fényesen. Cselényi László ÉRDEKESSÉGEK KlNÄBAN, Kanton város főterén már 1315 óta, vagyis több mint hatszáz esztendeje egy furcsa óra mutatja az időt. Ez az óra négy darab lépcsőzetesen elhelyezett edényből áll. Minden reggel pontosan öt órakor megtöltik vízzel a legfelsőbb edényt, s azután napközben a víz cseppenként fokozatosan jut át az alsóbb edényekbe. A legalsó edényben van egy fából készített kis figura. Ahogy ebben az edényben egyre több víz gyűlik össze, a figura is egyre följebb emelkedik. A kis figura állása mutatja az időt. MAGYAR NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS nyílt meg Kairóban. Ezen a kiállításén fából és csontból faragott tárgyakat, égetett cserépedényeket, bőrdíszműárut, különböző népviseleti tárgyakat, népi hímzéseket és csipkéket mutatnak be Egyiptom közönségének. 10