A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-17 / 7. szám

Édes anyanyelvünk Budabácsi Budabácsiékkal igen jó barátságban va­gyok. Az ősz vége felé betelepszenek az én kis szobámba, meghúzódnak a függö­nyök mögött, s ott ki is telelnek, azonban lámpagyújtáskor néha előröppennek, rá­szállanak a tollamra vagy az ujjamra, s ha elpöckölöm őket, megint visszaszállnak. Ezzel azt is elárultam, hogy a budabácsi szárnyas állat; nem madár, hanem egy piroshátú bogár, s a hátán feketés ponto­kat hord. A nótában mint katicabogár sze­repel, a szótárak azonban nem ismerik a katicabogár kifejezést, hacsak a tájszó­tárak fel nem vették gyűjteményükbe. Mint gyermek nem ismertem a katicabogarat, csak a budabácsit. Czuczor-Fogarasi szó­tára ezt mondja róla: budabács, budabácsi, lásd bodobács. — Az idézett helyen pedig ezt találjuk: „Fekete foltokkal pettegetett tavaszi piros bogár ... Túl a Dunán bodó­bácsi vagy budabácsi. Valószínűleg átvitt személynév, mi nyelvünkben nem szokat­lan, mint ilonca. büdösmarci... bogárnevek mutatják." Dicséret jár a szótárszerkesz­tőknek. hogy felvették szókészletükbe az én gyermekkori jó barátomat, a budabá­csit. A szótár-írók magyarázata azonban nem mindenben helytálló, mert a budabácsi hátán nem fekete foltok vannak, hanem fekete pontok, aztán nemcsak tavaszi bo­gár őkelme, mert hiszen megfelelő helyen ki is telel. Ha a szótárban említett bodo­bács névből indulunk ki, lehetetlen, hogy ne jusson eszünkbe, hogy a rovar hátán levő pontok szlovák neve, a bod, és a bo­dobács között ne legyen valamilyen össze­függés. Van bodovaf sző is, s ennek egyik származéka a bodobac. Ebből könnyű volna hangtani úton leszármaztatni a bodobaö­bodovac szóalakot, hacsak nem tornyosulna e magyarázat elé az a súlyos jelentéstani akadály, hogy a bodovac a cselekvőt, • ^ a pontozót jeíenti, a bodovac pedig az az állat, amely meg van pontozva. A másik nagy nehézség pedig az, hogy a szlovák szótárak egyáltalában nem ismerik a bodo­bac szót, sőt a Szlovák Akadémiának most készülő nagy szótárában sem szerepe! ez a szó. S mivel a magyar szótárak ismerik, ebből arra lehetne következtetni, hogy az itteni szlovák tájnyelvben — ahol ismerik a bodobac szót — a magyarbői való átvé­tel. Nem lehet semmiféle akadálya annak .a feltevésnek, hogy a bodobaó szó az egy­kori dunántúli szlávok körében keletkezett, s mikor ott a bod szó pont jelentése és a bac is elhomályosult, könnyen lehetett a bod szóból a buda, a bács-ból pedig a bácsi. Eszerint tehát a budabácsi is nép­etimológiának köszönheti létrejöttét. A szláv nyelvészek talán fényt deríthet­nek a budabácsi származására. Nem lehe­tetlen, hogy a bac szótag -ac végzete ép­pen olyan gyűjtőfogalom-képző, mint pl. a Slovac szóban (szlovák nép) — s a pon­tok többes számát a nyelv ilyen módon, gyűjtőfogalom képzőjével fejezte ki. Orbán Gábor Szerkesztői üzenetek Markétának a jegyese. A naiv történetet túlságosan elnyújtot­ta, a lélektani megoldások tel­jes hiánya is csökkenti az írás hitelét és hatását. A nagy lány. Felesleges rész­letekben bővelkedő, helyenként nem éppen a legízlésesebben megformált írás. Érdekesebb történetet várunk. Féltés. A felvetett probléma minden realitást nélkülöz. A fiú és a lány viselkedésének ke­vés a hitele. A két öreg ábrá­zolása már sikerültebb, maga­tartásuk megírásában érzik va­lami egyéni íz. A gátkerti híd. A konfliktus erőltetett, de nagyobb hiba, hogy a „békés, csendes" emberek ábrázolása gyenge. A gyorsabb és pontosabb elintézés érdeké­ben kérünk legközelebb — ha módjában áll — gépelt kézira­tokat, mert a kézzel írottak nehezebben nézhetők át. Hajnali ember. — Hangula­tos, használható írás. Közlésre kerül. Pál György, Zalaba. — Ver­seinek gondolata kétségtelenül szép, de formailag a legmini­málisabb követelményeknek sem felel meg. Ismernie kellene a verstan szabályait és ha verset ír, legyen benne valóban költé­szet, és ne hasson minden sora szürke prózának. N. V., Kassa, Sverdlová 46. — Beküldött verseiről nem frunk kritikát, mert csupán próbál­kozásoknak tartjuk őket. Segít­ségére csak néhány szerény ta­náccsal lehetünk: többet kelle­ne olvasnia, a verstan szabá­lyaival is meg kellene barát­koznia. Az „S. O. S. helyett..." csasztuskának beillő rímfaragás. Van életünkben sok elintézésre váró kérdés és fájó pont is, de ilyen humorizálással bizony nem segíthetünk rajtuk. Szatírát írni bizony nem könnyű feladat, nem elég az elé­gedetlenség és a hibák „vic­ces" hánytorgatása. Csapjon a szó, mint az ostor, de a he­lyes helyre csapjon. P. L„ Kassa. — Mindenkép­pen méltányoljuk kassai olva­sóinknak abbeli kívánságát, hogy lapunk hasábjain a város életé­vel foglalkozzunk. Ennek a jo­gos kívánságnak eleget akarunk és fogunk tenni, ezt azonban nem úgy képzeljük el, hogy többé-kevésbé adatszerűen a város történelmi emlékeit fel­soroljuk. Mai anyagra van el­sősorban szükségünk, természe­tesen a múlttal is szívesen fog­lalkoznánk, azonban eleven, ér­dekes formában, ahogy ezt egy­két városriportunkban már megkíséreltük. Nagy Olivér, Torna. — Kis­misén című prózája alkalomad­tán közlésre kerül. Megírása óta csaknem másfél évtized mú­lott el, nem ártana tehát, ha teljesen friss novellával jelent­kezne. — A Férfipesztra, Szf­várványűzés (1943), Nővérke, nem felelnek meg. Van írás­készsége, de jóval formásabb, kidolgozottabb, érettebb íráso­kat várunk, melyekre szívesen írunk majd részletesebb kriti­kát. Az „Egy szem cseresznye" lírai hangja jóval bíztat, ezt a kis írást örömmel olvastuk. A nyári hónapokban elővesszük. Verseiből megfelelnek a Virá­gok, Alkonyat, A bogár halála és A pulyka. Az Ősz jötte is szép, hangulatos, de jelenleg közlésre nem aktuális. Egyéb­ként kéziratainak ügyében el­jártunk az írószövetségnél és ígéretet kaptunk, hogy e hóban feltétlenül választ kap. Sinka Kálmán, Csata. — Kö­szönjük tudósítását, de a falu­si álarcosbálokról már helyszűke miatt sem számolhatunk be. E s t Ólom lábon közeleg az este. Nehezen, mintha valaki hátulról tartaná vissza, Csendesen, mint a szélnek fúvott hamu rakódik le az ódon házak közé. Leköltözött a béke. Mintha lócslábú bakter gyújtogatná hosszú, kampós botjával az utca gázlámpáit, az esti égbolt ezüstös vakolatján egymás után nyílnak a fény-vir ág ok. Sugárzik a világ. A Hold is lassan, mint a katonásdit játszó gyerekek, kik számjátékot űznek, elöbúvik a hajlatok mögül, s az ő imádatára váró, kéjtől izzó szerelmesek felé fordítja csiga-arcát. Izmosodik a csend. A nehézszagú est-foltok között csak én derengek bénán, fényesen. Cselényi László ÉRDEKESSÉGEK KlNÄBAN, Kanton város fő­terén már 1315 óta, vagyis több mint hatszáz esztendeje egy furcsa óra mutatja az időt. Ez az óra négy darab lépcsőzetesen elhelyezett edényből áll. Minden reggel pontosan öt órakor meg­töltik vízzel a legfelsőbb edényt, s azután napközben a víz csep­penként fokozatosan jut át az alsóbb edényekbe. A legalsó edényben van egy fából készí­tett kis figura. Ahogy ebben az edényben egyre több víz gyűlik össze, a figura is egyre följebb emelkedik. A kis figura állása mutatja az időt. MAGYAR NÉPMŰVÉSZETI KI­ÁLLÍTÁS nyílt meg Kairóban. Ezen a kiállításén fából és csontból faragott tárgyakat, égetett cserépedényeket, bőr­díszműárut, különböző népvise­leti tárgyakat, népi hímzéseket és csipkéket mutatnak be Egyip­tom közönségének. 10

Next

/
Thumbnails
Contents