A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-17 / 7. szám

tbßj z%3 3 Jirina Pehrová és Karel Richter, a Bajaja főszereplői A király (Vladimír Cech), a Rettenetes lovag (Ladlslav Sedlűcek) és Bajaja (Karel Richter) a darab egyik jelenetében Slavéna (Jirina Pehrová), az öreg kertész (Jiíí Bruder) és Bajaja (Karel Richter) Van az úgy néha, hogy az ember csak akkor figyel fel egy színielőadásra, ha az már a külföldet megjárta és külföldön sikert aratott. így jártam a prágai Jifl Wolker Ifjúsági Színház Bajaja előadásával. Csak amikor a lapokban elolvastam a hírt, hogy drezdai vendégszereplésüket a közönség milyen tetszéssel fogadta, mentem el megnézni az előadást. Szándékosan vasárnap délutáni időpontot választottam, mert az előadáson kívül a közönséget is figyelni akartam. És ez kétszeres élvezetet nyújtott nekem. A színházat zsúfolásig vidám gyermekhad töltötte meg. Itt-ott szülő is akadt, de ezek elvesztek a gyermektömegben. A nézőtéren zsibongás, lárma, kacagás, mint az iskolában, ha közös ünnepélyre gyülekezik az összes osztály. Am amikor elsötétedett a nézőtér, és felment a függöny, egyszerre halálos csend lett. A kis közönség tágranyllt szemmel, nyitvafelejtett szájjal, mindenről elfeledkezve figyelt, hallgatott, izgult, gyönyörködött, félt és örült, s a végén lelkesen tapsolt. De nyíltszíni tapsokban sem volt hiány. Amikor Bajaja csillogó ruhában, páncélsisakkal a fején, rettenthetetlen bátorsággal legyőzte a tüzet okádó háromfejű sárkányt, önfleledt tapsban tört ki a gyereksereg. És amikor a sok megpróbáltatás után egymásra talált a gyönyörű szép királykisasszony és a királyfi voltát egész idő alatt leplező hős Bajaja, megkönnyebbült sóhaj, felszabadult nevetés áradt el a teremben. Meggyőződtem róla, hogy nemcsak a drezdai, hanem a prágai közönség is lelkesedéssel és szeretettel fogadta a Jifl Wolker Színház művészegyüttesének kiváló teljesítményét. Bozena Némcová meséje nyomán FrantiSek PavIIíek dolgozta színpadra Bajaja történetét. A rendezésért a Munkaérdemrenddel kitüntetett Vojta Novákot, a színház igazgatóját illeti dicséret. Rendkívül emelték az előadást a ragyogó, mesébe illő ruhák. A mesébe illő jelszót a szó szoros értelmében használom. Amikor felolvastam a mesét kislányomnak (és itt el kell árulnom egy titkot: Nálunk az egész család betéve ismeri a Bajaját, mivel csemeténknek ez a legkedvesebb meséje. Ha véletlenül kihagyunk egy és-t, vagy egy az-t, nyomban helyreigazítást követel), képzeletemben éppen ilyen pompás, gazdag redőkbe omló nehéz selyembe és bársonyba öltöztettem a mese alakjait. Amikor a színpadon megjelentek az igazi szereplők, valóban azt a hatást keltették, mintha a meséből léptek volna ki. Az ügyes díszletek még fokozták ezt a meseszerű hatást. Azért emelem ki a ruhákat, mert mint később, Nóvák igazgatóval folytatott beszélgetésem során kiderült, a drezdai színház igazgatóját és együttesét szintén elbűvölték. Meglepte őket s kicsit irigyelték is a költséges és mutatós jelmezeket. Nóvák igazgató, aki 1953 óta vezeti a Jifl Wolker Színházat (előzőleg 36 évig a Nemzeti Színház rendezője volt), örömmel számolt be drezdai élményeiről. — Bevallom őszintén, — mondotta — nem számítottunk ilyen sikerre. A Bajaját és a Pitypang hercegnőt két-két előadásban mutattuk be. Attól tartottunk, hogy az idegen nyelv akadályozni fogja annak a közvetlen légkörnek, láthatatlan kapocsnak kialakulását, amely tulajdonképpen a siker titka. Aggodalmunk azonban alaptalan volt. Az igen gondosan előkészített részletes műsor, a szöveg egyes részleteinek szószerinti lefordításával kiegészítve és Büttner igazgató kedves bevezetőszavai áthidalták a kezdeti nehézségeket, a továbbiakban aztán együttesünk igazán kitett magáért. Érdekes megjegyezni és ez nemcsak az én megállapításom, hanem Büttner igazgatóé is, hogy a gyermekekre mélyebb benyomást tett a darab, jobban figyelték, mint amikor saját együttesüket hallgatják. Visszatértünk után bájos és meleghangú levelet kaptunk egy B. Bülke nevű 14 éves drezdai kislánytól. Levelében Írja, hogy bár figyelmesen kellett követnie a műsort, Bajaja olyan hatást tett rá, hogy a jövőben példát vesz róla és még azokhoz az osztálytársaihoz is nyíltan és barátságosan fog közeledni, akikkel azelőtt hadilábon állt s kitért az útjukból. És ez a mi célunk — fejezte be szavait Nóvák igazgató — a gyermekek érzékeny lelkületén, nyiladozó érzésvilágán keresztül akarjuk a legnemesebb ösztönöket felébreszteni bennük. A Jifl Wolker Színház decemberi vendégszereplését a drezdai együttes márciusban viszonozza. Malmock tanár, valamint Emil és a detektívek cimü színdarabokban lépnek fel. Azt hiszem bátran állíthatom, hogy a prágai közönség hasonló szeretettel fogja fogadni a Német Demokratikus Köztársaság művészeit, mint amilyen meleg barátsággal fogadták a mieinket Drezdában. A művészet a legkönnyebben áthidalja a nyelvi nehézségeket és hozzásegít ahhoz, hogy a két ország népei kultúrájukon keresztül közel kerüljenek egymáshoz és baráti kapcsolataik még szilárdabbak legyenek. kis eva