A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-17 / 7. szám

így látta a világot a ketrec lakója A Főtér 45. számú háza (udvari részlet) A Thurzó-ház homlokzata ik a királyi vendégeket és máikat. supán 1674. április 6-án tört lőcsén a nagy ribillió. Vasikkal és forróvízzel fogadják :sászári fegyvereseket. Az kodó ugyanis karhatalomadja vissza lőcsei katolikus iinek a lutheránusok által tt javaikat. Vészharang zú: a város felett és a tömeg an akarta verni a katolikuit. z élet pedig ment tovább, se behódolt II. Rákóczi Femek és a lutheránusok viszizerzik régi jogaikat. Azon-1709-ben három havi ost-i után, mikoris Löffelholz erális kiéheztette a várost, lyugodt élet után vágyódó járok örömmel tűzik ki báskra • a császári lobogót. És a nagy mesemondónak, J6-lak szemére vetik túlzásait a Lőcsei fehérasszony árulásáról Irt soraiért, ügy csupán a polgári szemérem szólalt meg. Szerintük ugyanis nem az árulás, de az éhség okozta a város elestét. A X1ÜII. és a XIX. század a város hanyatlását hozza. Oj kereskedelmi és ipari gócpontok létesülnek és a kassa-oderbergi vasútvonal felépítésével végképp lezárul Lőcse előtt a sorompó. Elvágva a fő vonaltól a hajdani „provinciáé civitas capitalisban" egyre csendesebb az élet. A máig is fennálló városfalak között a műemlékek tömege idézi a város fénykorát. A Szent Jakab templom, (melyről külön cikkben számolunk be) a városháza és a Thurzó-ház nemcsak a város, hanem hazánk legértékesebb építészeti műemlékei közé tartozik. Kívülük a Főtér számos patrícius háza is megérdemli a rendkívüli figyelmet. A lőcsei architektúrára egyébként jellemző, hogy az épületek nagy részét gótikus alapzatokon kezdték építeni és reneszánsz stílusban fejezték be. Mire a XV. század második felében a Corvin Mátyás által Magyarországon meghonosított reneszánsz építőművészet félszázados késéssel eljutott a Szepességre, hozzáidomult a vidékhez, a vidék polgárainak életfelfogásához és életmódjához. A gótikából a reneszánszba átcsapó építkezések egész sora található főleg Lőcsén, így az olasz reneszánsz ablakok nem csupán a Jakab templom északi előcsarnokában és a bibliothékában láthatók, de megtaláltam őket a Főtér 42. számú házának udvarán is. Lőcsén a legismertebb reneszánsz építkezés a híres bányavállalkozó és pénzkölcsönző Thurzócsalád szgrafitóval díszített háza, amely bizony annakidején fejedelmi palotának is beillett. Érdekes azonban megjegyezni, hogy a Szepességen és Lőcsén a Szepesség legjellegzetesebb városában, ahol mély nyomokat hagyott a gótika csakúgy, mint a reneszánsz, nem talál a látogató komolyabb barokk emlékeket. Lőcse és a szepességi városok általában Luther tanainak hívei és ezért minden Habsburg-hűségük ellenére, Bécstől messze sűrű erdők gyűrűjében, erős falakkal védve, bizalmatlansággal és elutasítással fogadtak mindent, ami a katolikus Dunatájról jött. Továbbra is reneszánsz stílusban építkeztek még akkor is, amikor nyugaton és délen a jezsuita barokk elindult hódító útjára. A déli olasz és az északi lengyel, valamint a Hanza-városok reneszánsz stílusának találkozásából született meg itt a sajátos szepességi reneszánsz stílus. S ha a dolgok fejlődésére a műemlékkedvelő önző szemével tekintek, a városnak XIX. és XX. századbeli lemaradása az ipari és kereskedelmi fejlődésben bizonyos pozitívumot jelent. Mert sem a kapitalista ízléstelenség, sem pedig a felszabadulás utáni stílustalan építkezési időszak nem hatott rombolóan e műemlék-rezervációra és nem okozott stíluszavart dicső múltunknak eme élő tankönyvében. A Főtér 42-es számú házának udvara olasz ablakokkal Л lőcsei harangtorony és a városházi árkádok A híres lőcsei szégyenketrec