A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-17 / 7. szám

...meidet tocseneß nevezteR ее mmlr „Szívükben félelemmel várost építenének, melyet Lőcsének neveznek el vala." így kezdődik Hiún Gáspár híres Lőcsei krónikája. A tatárhordák dúlása mármár alábbhagyott és Jordán, a szepesi szászok grófja, huszonnégy város ura népével és öszszes jószágával visszatérve a Lapis refugiiröl (Menedékkö hegy), a mai lőcsei réteken háromszori sikertelen városalapitási kísérletek után újabb tatárveszedelemtól félve felépítette és megerősítette az új várost, Leutschoviát, a mai Lőcsét. A városépítők folytonos veszedelemérzését és aggodalmát fejezi ki a város eredeti elnevezése is. A krónikás a bástyatorony őreinek riasztó kiáltásából: „Leut schaut, gebt Achtung, stellet euch zu Wehre, der Feindt kommt", vezeti le az új város nevét. (Emberek figyeljetek, vigyázzatok és álljatok fegyverbe, jön az ellen.) És a derék szász telepeseknek, akiket egy gyászos emlékű magyar generális őse, Arnold de Görgő, a „comes Saxonum" hívott be, jő szimatjuk volt. Tizenhat esztendő elmúltával a tatárok újra megjelentek Magyarországon, elárasztották a felvidéket ls, de Lőcsét nem tudták bevenni. Sőt a szepességi szászok, élükön a lőcseikkel nagy segítséget nyújtottak IV. Béla királynak a tatárok ellen. Természetesen csak pénzbelit. Mert a szepesi szászok igen prózai gondolkodású emberek voltak, mentesek minden érzelgősségtől, és ahogy Mikszáth, a nagy palóc is megírta, nem mentek volna lépre a hammelni patkánybűvölő sípszavának sem. A királyi pecsétes pergamenekkel megerősített kiváltságok kellettek nekik és Így lettek rendszerető polgárai új hazájuknak, fzzig-vérig uralkodőpártiak. A várost már а XIV. században háromszoros fal veszi körül és tizenöt bástyából vigyázzák a zsoldosok a lőcsei polgárok álmát. És kell is, hogy vigyázzák, mert a királyi kiváltságokkal bíró és a Duna—Baltitengeri kereskedelmi úton fekvő virágzó városnak sok irigye, ellensége volt. Ellenség, járványok és gyakori tűzvész hiába pusztítják azonban Lőcsét. A királyhü város az uralkodók segítségével újból és újból talpra állott, átvészelvén országrészek gazdasági válságát is, amit az európai kereskedelem nyugatra tolódása idézett elő. Es midőn 1540 után a Habsburgok uralma Magyarországon megszilárdult, coslelkű magyar szabadság cosok, Bocskay és Bethlen dúi, Tököly Imre és II. Rál Ferenc kurucái. Mert hát szerették a császárhű szí az ilyenfajta rebelliseket, nemcsak, hogy őfelsége, a szár ellen emelnek fegyver megtapingatják a lőcsei és nyékbeli fehérnépet, mégis a céhmesterek borát és módon is költségbe verik i karékos, istenfélő városi gárokat. Ne csodálkozzék a kései ütőd, ha boldogult Gáspár krónikájában neme szőrszálhasogató és szőlői kért civódó Rákóczi Györj Hanem Bethlen Gábor et fejedelemmel kapcsolatba — midőn ez 1618. oktőbe sején elhagyja Lőcsét — sóhajt fel: „Adja isten, sose térjen vissza." ! egyébként a lőcseiek nagy megkezdődik Lőcse más od vl zása is. A lőcsei polgárok igen tudtak számolni. Jóllehet < adó hívei voltak a katol Habsburgoknak, mégis luth nus prédikátort hívtak a vá ba 15.44-ben. Nem csupán kereskedelmi összeköttetés vérrokonság játszott itt ki Csábítóan hatottak a protes ügy buzgó lőcsei híveire a lönböző római katolikus s zetek gazdag alapítványai, lyekre aztán sietve tették kezüket. S Lőcsén, e gazdag pro táns városban, amely Iskol és könyvnyomdáival a refoi ció magyarországi terjedési időszakában igen fontos ki rális központtá vált, szív időztek és dolgoztak haza külföldi festők, szobrászok, faragók és építészek. Mara* dó értékeket, műremekeket kották itt, dicséretét egy művészetszeretetének és sének. Nem is lett volna okuk naszra a begubózott lőcsei gároknak, akik istenfí ugyan, de rendszeresen kiz Hiányolták kézműves ipar kat és a szlovák nemzeti városi szegénységet, ha nir nek a világon a forróvérű. A városháza tanácstermének előcsarnoka Városrészlet északról