A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-10 / 6. szám

A szabadság orosz dalnoka A. SZ. PUSKIN HALÁLÁNAK 120. ÉVFORDULÓJÁRA TOSCANINI EMLÉKE kegyencről roppant i*épszerüségre tettek szert. 1817-ben Irta híres ódáját a Szabadsághoz, melyben megbélyegezte az önkényuralmat és dicsőítette a politikai szabadságot. Ez az óda közvetlen felszólítást tartalmaz a felkelésre és az önkényuralom megdöntésére. Reszkessetek, ti zsarnokok ma! S ti bús rabok, hallgatva szómra, Egész világon keljetek! SzentpéterVárott írta Puskin első költői elbeszélését, a Ruszlán és Ludmillát. A rosszindulatú hivatalos kritikát azonban már nem várhatta itt meg, mert a cári önkény Jekatyerinoszlavba száműzte, ahonnan Kisinyevbe, majd Ogyesszába került. Számkivetettsége alatt sokat írt. Nagyszámú lírai költeményen kívül több epikus müve készült ekkor: A kaukázusi fogoly, A bahcsiszeráji szökőkút és a Cigányok. Ugyancsak itt kezdte meg halhatatlan verses regényét, az Anyegint ls. Ogyesszában Voroncov gróf főkormányzóra írt epigrammái miatt meg kellett válnia a szolgálattól és mihajlovszkojei birtokára internálták. Itt fejezi be a Cigányokat, az Anyegin négy énekét, történelmi tragédiáját, a Borisz Godunovot és a Noulin gróf című szatirikus költeményt. A mihajlovszkojei internálás nem tartott sokáig, I. Miklós cár 1826 szeptemberében, a dekabrista felkelés leverése után magához rendelte Puskint, és — hogy személyesen is felügyelhessen rá — kinevezte országos történésznek és megbízta Nagy Péter életrajzának megírásával. Puskin drágán fizette meg a cár „kegyét", valóságos fogoly volt, akivel lépten-nyomon éreztették, hogy fogoly. Még házasságához is a cár engedélyét kellett kérnie. Puskin házasságában nem volt boldog. A gyönyörű fiatal asszony nem osztozott férje szellemi érdeklődésében, csak a zajló életet és a nagyvilági sikereket szerette. Hódolói közé sorolhatta magát a cárt is. Ostromolta azonkívül egy Georges cTAnthes nevű francia emigráns, aki iránt a szép fiatal asszony sem maradt érzéketlen. Puskin ebben az időben is rengeteget dolgozik. Meaírja a Pugacsov-felkelés történetét. A bronzlovast, a Pikk dámát és nagy novelláját, A kapitány leányát. Közben szörnyű válságba került, s hogy véget vessen a kínos helyzetnek, párbajra hívta ki d'Anthést. A párbaj január 27-én játszódott le Szentpétervár közelében. Elsőnek dAnthés lőtt és a költő halálos haslövéstől találva hullott a hóba. Január 29-én, a mi naptárunk szerint február 10-én délután háromnegyed három órakor hunyta le örökre szemét. S így a szabadság dalnokát, akit nem hallgattatott el sem a száműzetés, sem a rendőrség, sem az intrikák, elhallgattatta a gyilkos ólomgolyója. Összeállította Tarjáni Andor A költő önarcképe (Tollrajz) Oroszország újabbkori történelmének küszöbén ott tornyosul Alekszandr Szergejevics Puskin, az orosz irodalom felséges, halhatatlan géniuszának monumentális alakja. Nemcsak a szovjetek országa, de az egész haladó világ áradó szeretettel ünnepli az idén az orosz nép nagy fia, irodalma megalapítója halálának százhuszadik évfordulóját. Puskin első fellépésétől kezdve arra törekedett, hogy az irodalmat hatékony társadalmi erővé tegye: az írótól a valóság legfontosabb problémáinak felvetését követelte. Nem egyszer gúnyolódott a gyorsaságon és készségen, amellyel a korabeli A zene a legegyetemesebb vox humana. Indítéka, tartalma, kihatása: az emberség teljessége. Mozart, Beethoven, Bartók nem véletlenül voltak emberek az embertelenségben: tiszták maradtak, példák lehetnek. Bartók Béla végrendeletében kategorikusan szögezte le: amíg Budapesten Hitler és Mussolini tér létezik, addig róla semmiféle utcát, teret vagy intézményt elnevezni nem szabad. Zenének — az emberi hang teljességének — diktátorokkal nem lehet közössége! A zene a legszubtilisabb, leglégiesebb művészet, de igaz művelői kemény emberek: gerincbe nem roppanok. Mint Toscanini, az e napokban elhalt olasz dirigens: a zenetörténelem eddigi legzseniálisabb karmestere. És ez a Toscanini Mussolinival és Hitlerrel szemben ugyanúgy viselkedett, mint Bartók. Lehet ez véletlen? Ha Toscaninire akarunk emlékezni — kinek művét, tettét úgysem tudjuk papírra rögzíteni: azt hallani kell — akkor emlékezzünk és emlékeztessünk erre a tegnapi nagy tettére, vétójára, melyről, annak idején — immár tizenkilenc éve — a MAGYAR NAP-ban „Salzburgi előjáték" cím alatt a következőképp emlékeztem meg: Toscanini megkontrázta Berchtesgadent, (a Führer szálláshelyét), a Hitler-Schuschnigg találkozót és az abból fakadó kritika minden féligmeddig ügyes rímfaragót költőnek nyilvánított. A költészet Puskin szerint nem csengő-bongó versekből áll, hanem „mély érzésekből és költői gondolatokból". Az ilyen érzések és gondolatok híján pusztán „kellemes formai hatásokra törekvő" költészetet egyáltalán nem ismerte el. Alekszandr Szergejevics Puskin 1799. június 6-án született Moszkvában. Apja ősi nemesi család sarja, földbirtokos, gárdatiszt, anyja az abesszíniai A. O. Hannibal tábornoknak, Nagy Péter „szerecsenének" unokája. Puskin francia nevelést kapott, első verses kísérleteit is franciául írta. Korán rákapott az olvasásra, a tanulás azonban nem sokat érdekelte, különösen a matematikával volt sok baja. Tanulmányainak befejezése után, 1817-ben Puskin állást kapott a külügyminisztériumban. A kinevezés csak névleges volt, elfoglaltsággal nem járt és így Puskin szabadon rendelkezhetett az idejével. Hanyatt-homlok belevetette magát Szentpétervár zajló társasági életébe. Igazán csoda, hogy mikor akad ideje az írásra. Pedig ebben az időben már ugyancsak sokat ír. Lírai versei mellett támadó élű költeményei is egyre ismertebbek. Puskin epigrammái a cárról, Arakcsejevröl és a többi cári komplikációt. Lecsapta karmesteri pálcáját és hátat fordított a neki és minden zenebarátnak oly drága salzburgi játékoknak. Toscanini a karmesteri pálca lecsapásával egyszer már vétót mondott Mussolininak, most Hitlerrel szemben is következetes maradt a szellemember antifasizmusához: a változott körülmények közt nem hajlandó többet Salzburgban dirigálni. A szellemember a maga módján, teremtő eszközének tiltakozó gesztusával megkontrázta a politikai mesterkedést. Azonnal és sürgönyileg. Undor hajtotta vagy hiú remény? Mindkettő. A kultúrember tiltakozása és a világapelláta lelkiismereti kényszere. Védekező és felrázó gesztus ágál itt: Berchtesgadenből a könyvmáglya hunyorgó parázsa vigyorog határon túlra. Mozart humanizmusa, Grillparzer keserű morálja. Hof mannstahl finomsága, Bahr katolicizmusa, Trakl szenzibilitása felett holnap Berlin új törvényszéke, barbár diktátuma mond ítéletet! Védtelen kiszolgáltatottságban mindaz, ami nem esik a vér- és földkategóriába, mindaz, ami nem háború, holnap azok zsákmánya lehet, akik könyveikben és katedráikon a német ifjúságot arra tanítják, hogy Goethe megmérgezte Schillert! Ahol Goethe gyilkos lehet, ott kaphat-e pardont az a Grillparzer, aki a mára virradt történelem útját ebben a prófétikus mondatban összegezte: „A humanizmustól a nacionalizmuson át a bestialitásig". A bestialitás harmincnyolcas előestéjén Toscanini lecsapta a pálcát: a háború pre-Iúdiumának ő nem lehet a karmestere. Beethoven, Mozart, Bruckner és Mahler: a szellem, az emberség ébresztő zenéje. Lényegük az ember-testvériség, a béke: aki őket szolgálja, más, idegen urat nem szolgálhat, szolgákat és gyilkosokat nem nevelhet. Toscanini nem ismer falazó zenét: hamis zenét. A füle jó, mert embersége tántoríthatatlan. A szellemember megtette kötelességét: a csalfa, hamis hangra lecsapta pálcáját. És ma árván, egyedül áll szent haragjában! És itt, ezen a ponton korunk legtragikusabb diagnózisát kell rögzítenünk. Berchtesgaden volt a fordulópont: a barbarizmus kitörő kapuja. És tiltakozásul veszélyt felismerően, rögtön és azonnal, ime, csak egy karmesteri pálca koppant. Senki és semmi más. Parlamentek és diplomaták hallgattak, ha pedig beszéltek, akkor nem a kategorikus vagyvagy volt az értelme. Pedig a barbarizmus fedező frázisaival, mesterkedéseivel, zsarolásaival szemben csak ilyen félreérthetetlen „nem"-eknek van jogosultsága. Minden más Berchtesgaden malmára hajtja a vizet: a világ háborúba hajszolására. ...A háború! A szellemember megtanulta, hogy e szó valóságára félreérthetetlenül állást kell foglalnia . A szellemember meg szokta érezni azt, ami következik és ha állásfoglalása tiszta, meg tudja mondani pontosan előre: háború, hol, mikor, hogyan és miért? Toscanini pálcája kétszer koppant és mindkét koppanás a fasizmust találta. Világosabb beszéd ennél nem kell, de a világ homokba dugja a fejét és a szellemember vésztjelző állásfoglalásával egyedül marad. A pálca koppant, de az emberség mai légüres terében nem harsog visszhang. Győztél, Berchtesgaden! FABRY ZOLTÁN