A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-10 / 6. szám

TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Mi újság Sajógömörön Sajógömör, ez a körülbelül ezer lakosú község a megye legrégibb települései közé tar­tozik. A falu elején büszke je­genyék őrzik a vízpartot, csen­desen hajladoznak a téli szél ölelésében, s rejtelmes zize­gésük régmúlt idö^ emlékét idézi." A közeli kis kerek dom­bon, amelynek neve ma is Vár­hegy — már a magyarok bejö­vetelekor megerősített vár ál­lott, de a huszita harcok idején Mátyás király seregei erősen megrongálták. Minden gömöri lakos szívesen emlékezik a község múltjára, különösen Mátyás királyra és Cinka Pannára. Az igazságos ki­rály bronzszobra büszkén áll a gondozott parkban, — kezében a munka egyik középkori fegy­vere, a kapa. A szobor őrzi az igaz történetet Mátyásról, aki jtt jártában kapálásra fogta a mu­latozó uraságokat, maga is jó példával járván elöl a munká­ban. Itt született Cinka Panna, a híres cigányprímás, akinek nagyapja II. Rákóczi Ferenc udvari zenésze volt. Meg kell jegyezni, téves az az elterjedt hiedelem, hogy Cinka Panna volt Rákóczi zenésze, mert az év­számok ezt tökéletesen megcá­folják. Cinka Panna bandájával be­járta Magyarországot, Lengyel­országot, Erdélyt... Kóbor szí­ve azonban hazahúzta arra a földre, ahol született. Itt halt meg 1772-ben, amikor a sírja felett „két prédikáció monda­tott" — olvasom a megsárgult, régi lapokon. Sajógömör lakosai szorgalmas, dolgos palócok. A munkában mindig az elsők között járnak. Az 1950-ben alakult EFSZ évek óta a járás szövetkezeteinek egyik legjobbja. A község tö­megszervezetei közül legjobban működik a Csemadok. Több mint száz tagja van. Nagy sikerrel adták elö az utolsó két év alatt a Közös utat, a Gül Babát, a Liliemfit és az Ürhatnám pol­gárt. Külön dicséretet érdemel a tizenkét tagú tánccsoport is. A napokban volt a Csemadok helyi csoportjának vezetőségi ülése, ahol nagy tervekkel fog­lalkoztak. Még a tél folyamán betanulják a Boci-boci-tarka című operettet. — Egy kottaértő zenész kel­lene, aki betanítaná a dalokat. Ez úton is kérjük a Csemadok központot, küldjön hozzánk va­lakit egy hétre, amíg a dalokat megtanuljuk, — mondja Csala János, a Csemadok helyicso­portjának elnöke. A sikerek mellett vannak még hiányosságok is. Az utóbbi idő­ben visszaesés tapasztalható a kultűrmunka vonalán. Erre Ger­gely János, színdarab-rendező adja meg a választ: — Nincs kultúrházunk. Nincs alkalmas helyünk, ahol nyugod­tan tanulhatnánk a szerepeket. Az eddigi megoldások is csak kényszermegoldások voltak. Sürgős szükségünk van kultúr­házra. Most, hogy köröskörül havas köpönyeget húztak a hegyek, a falu élete a szokottnál jóval csendesebb. Nyugalom és béke honol a behavazott gömöri dombokon, mindenki készül az új tavaszra, amikor felpezsdül a munka ritmusa. Kovács István A Csemadok és a népművészet Zoncztoron у Zoncztorony kis falu a szenei járásban, lakosainak száma mindössze 690, de kultűrmunka tekintetében felvehetné a ver­senyt bármelyik nagyobb köz­séggel is. 34 tagja van a Cse­m dóknak. A helyicsoport elnö­ke, Horváth Vince lelkes szerve­ző és irányító. A múlt évben nagy sikerrel játszották a Bú­jócska és a Kubó c'mű színda­rabokat. Az előbbivel Németbé­len, az utoooival Sápon és Egyházfűn vendégszerepeltek. Most a Húsosfazék című szín­művel készülnek a farsangra. Hat tagú tánccsoportjuk és 9 tagú népizenekaruk is általános szeretetnek örvend. Venchieh Gáspár ti Csuka Ilona kultúr­felelösök sokat segítenek, hogy a csoport még szebb eredmé­nyeket érí-»n »' —d— 1906. nyarán a gímesi posta­hivatalba egy idegen nyitott be, nagyobb pénzösszeget akart fel­venni. A postamester gyanakod­va szemlélte a poros, hátizsákos vándort és megtagadta az ösz­szeg kifizetését. Ez a vándor Kodály Zoltán volt. A falvakat járta, népdalt gyűjtött. A pol­gárság ebben az időben nem nagyon kedvelte a népdalgyűj­tőket, veszélyt látott e meg­mozdulásban. Akik népdalt, népszokásokat gyűjtöttek azok magasabb színvonalú népiskolá­kat is követeltek. A múlt kul­túrpolitikája pedig éppen az ellenkezőjét hangsúlyozta: le­gyen minél elmaradottabb a paraszt, elég ha írni, olvasni tud. Amikor Kodály Zoltán meg­kezdte a népdalok gyűjtését, szemben találta magát az elma­radott faluval, a dekadens pol­gársággal. De a legnagyobb ne­hézségek sem riasztották visz­sza a munkától. A nép dalát a remekmű magas színvonalára emelte. Zobor alatt több mint 2000 népdalt gyűjtött össze. Azóta csekély figyelmet és időt szenteltünk népművésze -tünk megismerésérc, összegyűj­tésre és feldolgozására. Ha itt­ott megszólal is valaki, az is inkább csak ösztönös. A zsérei, gerencséri népviselettel foglal­kozó beszámolók a laikus meg­látásait árulják el. E téren leg­figyelemre méltóbb kultúrese­mény a gímesi ballada-est és a lévai népművészeti bemutató volt. A Hét hasábjain Petrík József figyelemre méltó cikkét olvas­hatjuk „a lévai népművészeti bemutatóról" címmel. Ebben többi között javasolja, hogy a Tudományos Akadémia illetékes osztálya gyűjtse össze a nép­művészeti anyagot és dolgoz­za fel. A Cseinadokot képtelen­nek tartja e feladat elvégzé­sére. Ezzel nem érthetek egyet. Felesleges hangsúlyozni, hogy ez a munka a Csemadok fel­adata lenne. Szakemberek bevo­násával a kultűregyesületek ezt a feladatot eredményesen végezhetnék el. Az összegyűj­tött anyagból kiállítást lehetne rendezni, esetleg egy népművé­szeti múzeumot létesíteni. Lipcsey Gyula leveléből Kultűrmunka Terbeléden Tanítóink társadalmi munkás­sága, iskolán kiviili kulturális tevékenysége a falu fejlődésé­nek fontos tényezője. Sajnos, ilyen áldozatkész tanítónk még kevés van. Annál inkább megbe­csülendók az olyan nevek mint Prandorffer Piroska, Sztriezse­nec Rudolf, Mák Ferencz, Mács Zoltán, Kiss Gyula, Pompos Eszter és mások. Nem emiitettem, mert külön ki szeretném emelni Gálik János terbelédi igazgató tanítót, aki falujában egyforma lelkiismere­tességgel dolgozik szlovák és magyar vonalon. Ismeretterjesz­tő előadásokat tart, színdarabo­kat rendez, sőt maga is szerepel. Elbeszélgettem Gálik János­sal, aki így foglalta össze mon­danivalóját: — A múlt év két utolsó hó­napjában négy színdarabot ren­deztem. Az elsőt: Hans Sachs „Mennyet járt ifjú" című ko­médiáját a falu kultúrszerveze­tei közösen mutatták be. Az iskola magyar tanulói Zseienszky Károly „Csizmás Kandúr" című mesejátékát adták elő a Télapó ünnepségen. A szlovák ajkú mű­kedvelőkkel Urbánek Eerko „Keményfejűek" c. darabját ta­nultuk be, míg a serdiütebb fia­talok Luknár „A becsületes ju­hászlegény" című színművét vitték a közönség elé. A falu Csemadok-csoportja már el­kezdte Gárdonyi „A bor" c. nép­színművének próbáit, hogy far­sangra már megtarthassák a bemutatót. Köztudomású, hogy Gálik Já­nos tevékenyen hozzájárult a nyáron a falu kultúrházának rendbehozásához. Az ifjúság most estéről •estére ott olvas, sakkozik, ping-pongozik, sőt lassan az idősebbek is odaszok­nak. Itt tartják az esti mező­gazdasági tanfolyamot, amely­nek 26 hallgatója közt akad 50—60 esztendős is. Már szinte furcsa felsorolni, de az igazság kedvéért azt is meg kell írni, hogy Gálik János októberben harmadmagával ki­festette a kultúretthont, ő ké­szíti és festi a kulisszákat, ö ve­zeti a szlovák fiatalok vitáját a Fucsik-jelvényhez szükséges könyvekről, ó szerezte meg a ping-pong asztalt. Most a lab­darúgás mellett az asztalitenisz is szépen fejlődik és remélhető, hogy a tevékeny Osgyáni Mihály sportköri elnök vezetésével a sportélet is alaposan fellendül. — Azt is el kell mondanom, hogy mik a terveink — tér át a múltról és a jelenről — a jö­vőre Gálik János. — Szeretnénk egy vetítőgépet, hogy rendsze­resíthessük a fiimelóadásokat. És szeretnénk az idén egy teke­pályát építeni. Ha emellett a be­tanult színdarabokkal a környé­ket is bejárjuk és közben újakat tanulunk, azt hiszem jó munkát végzünk. Sólyom László

Next

/
Thumbnails
Contents