A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-10 / 6. szám

A PROLETÁR NEMZETKÖZISÉG J ÚJ DIADALA Ámbár már jő egynéhány nap telt el a legutóbbi csehszlovák-szovjet tárgyalások óta, a legkevésbé sem időszerűtlen, hogy visszatérjünk e történelmi eseményhez. Egymagában az a tény, hogy köztársaságunk küldöttsége Moszkvában a lehető legbarátibb fogadtatásban részesült, beszédesen bizonyítja, mekkora jelentőséget tulajdonít a hatalmas testvéri Szovjetunió a népeink közt fennálló kapcsolatoknak. Kormány- és pártküldöttségeink sokszor jártak már Moszkvában és folytattak nagyjelentőségű tárgyalásokat, de mint a legutóbbi megbeszélések végén kiadott közös nyilatkozatból kiviláglik, e tárgyalások kimagasló helyet foglalnak el az összejövetelek sorában. Amilyen csalódást okoztak e megbeszélések azoknak a burzsoá köröknek, melyek minduntalan azon fáradoznak, miképpen verhetnének éket a szocializmus táborának országai közé, hogy mérgezzék meg a dolgozókat a „nemzeti" és „liberális" kommunizmus maszlagával, oly örömmel töltik el a csehszlovák-szovjet tárgyalások eredményei a béketábor minden hívét. A tárgyalásokat mindvégig a proletár-nemzetköziség szelleme hatotta át. Így mi sem természetesebb, hogy mindkét fél egyező nézeteket vall a nemzetközi helyzet megítélésében és közös feladatának tekinti, hogy a lehető legjobban elő kell segíteni a szocialista tábor erőinek tömörülését, a szocialista államok barátságának további elmélyítését a marxizmus-leninizmus elvei alapján. Ezek az elvek egyaránt érvényesek valamennyi szocializmust építő országra, persze alkalmazásuk mikéntjét az egyes államok konkrét viszonyai szerint kell megszabni. A deklaráció leszögezi, hogy mind a csehszlovák, mind a szovjet kormány külpolitikájának fő célja a béke megőrzése s a nemzetközi feszültség enyhítése, továbbá a béke erőinek összefogása a háborús uszítók ellen. Mint Egyiptom megtámadása és a magyarországi ellenforradalmi puccs is igazolja, az imperialisták nem akarnak beletörődni a béke gondolatának győzelmébe, a nemzetközi feszültség enyhülésébe. A csehszlovák és szovjet kormány határozottan támogatja a magyar forradalmi munkás-paraszt kormányt, s segíteni fogja őt a népi demokratikus rendszer megszilárdításában, s továbbra is közösen lép fel a külföldi agresszív erők bármilyen beavatkozási kísérlete ellen. A magyarországi események éberségre intenek. Bár a külföldi reakció kísérlete, hogy Magyarországot kiragadja a szocialista táborból, csődöt mondott és az angol-francia-izraeli támadók is kénytelenek voltak az egyiptomi nép ellenállása, továbbá a Szovjetunió, a népi Kína és számos ázsiai és afrikai ország nyomására visszavonulni, az imperialisták békebontó kísérletei nem szűntek meg. Most az USA kormánykörei igyekeznek a Közel- és Közép-Keletet jármukba hajtani. Csehszlovákia és a Szovjetunió kormányai egyaránt nagy jelentőséget tulajdonítanak a leszerelési problémának, az atomfegyverek betiltására irányuló erőfeszítéseknek, az idegen területen levő hadibázisok megszüntetését célzó törekvéseknek. Ezirányú megállapodások lényegesen hozzájárulnak a békés együttélés elősegítéséhez. A deklaráció utal arra, hogy a német militarizmus felújításával olyan helyzet áll elő, ame'y sok tekintetben hasonlít a második világháború előtti állapothoz, mikoris az USA, Anglia s Franciaország a Szovjetunió eilen uszították Németországot. Ma már annyira elfajult a helyzet, hogy a nyugati nagyhatal -так hitleri tábornokokra és таз magasrangű tisztekre bizzák az északatlanti szárazföldi haderők parancsnokságát. Ugyanakkor az úgynevezett közös piac és az Euratom megteremtésén dolgoznak, ahol a német imperialistáké lenne a döntő szó. Mind a csehszlovák, mind a szovjet fél mindent elkövet, hogy ne tegyék lehetővé a német militarizmus megújítását, ч tovább fog fáradozni a kollektív biztonság rendszerének kiépítésén. A deklaráció kihangsúlyozza a varsói szerződés fontosságát, mely mindkét fél biztonságának hatékony eszköze. A Szovjetunió és Csehszlovákia kormányai gondosan oltalmazzák és szilárdítják a két ország népeinek barátságát. Mindkét fél megbeszélte az ipari együttműködés kiszélesítésének további lehetőségeit és utasításokat adott a gazdasági szerveknek, hogy készítsék elő ezirányú javaslataikat. Figyelemre méltó és örvendetes tény, hogy a legutóbbi nyolc év leforgása alatt a kölcsönös árucsere csaknem négyszeresére növekedett. Az új megállapodás a két ország közti külkereskedelem további növekedésével számol. Köztársaságunk 1957-ben 250 ezer tonna gabonát kap a Szovjetuniótól, továbbá 9500 tonna alumínium alapanyagot és 1300 tonna ferrokrómot. Természetesen nemcsak a kereskedelmi kapcsolatok bővülnek, elmélyül a tudományosműszaki együttműködés is. Ami az uránércet illeti, a felek megegyeztek, hogy Csehszlovákia továbbra is szállítja az ércet, és megállapították, hogy az eladási ár igazságos és kölcsönösen előnyös. A két ország kormánya nagy jelentőséget tulajdonít az atomenergia békés célokra való felhasználásának, ami a népek üdvét szolgálná. Népünk örömmel köszönti a testvéri Szovjetunió készségét, amely az atomerőmű kiépítéséhez szükséges berendezések Lengyelország legértékesebb nemzeti műkincseit a krakkói Wawel királyi várban őrizték a háború előtt. Hogy megóvja a fasiszta betolakodók elől, Stanislav Swiez-Zaleski dr., a királyi vár műgyűjteményének őre negyvenhét vasládában megmentette őket. Románián, Franciaországon és Anglián keresztül végül a „Báthory" nevű lengyel hajón kijutottak Kanadába. Szinte felbecsülhetetlen az az érték, amit így Kanadába mentettek. Hadd soroljunk fel csupán egynéhány fontosabb műkincset: „Szczerbiec" — egy, a XII. századból származó, koronázási királyi kard. Inszigniák és értékes emlékek, mint például az a palást, amelyet XIV. Lajos adományozott Sobieski János lengyel királynak a törökökön 1683-ban Bécs alatt aratott győzelme alkalmából, vagy pedig az a kard, amelyet Sobieski Kara Musztafa török nagyvezirtől zsákmányolt; azután marsallbotok, díszes lőszerszám, nyeregtartók, felszerelés, pajzsok és huszársisakok, drágakővel "kirakott szablyák a XVI. századból, győzelmi lobogók, szőnyegek, ezüsttárgyak, evőészletek és gobelinek. Azonkívül a legrégibb lengyel irodalmi és nyelvemlékek, valamint a „jagiellonskie arrasy", ez az ezüst és aranyhímzésű pompás falikárpit-gyűjtemény is, amely bizonyára a mindmáig Kanadában maradt lengyel nemzeti kincsek legértékesebb része. 1945. májusában Swiez-Zalewski dr. a Lengyel Népköztársaság nevében jelentkezett a kanadai hatóságoknál, hogy visszaszállítsa a műkincseket Lengyelországba. Jegyzékváltások, közbenjárások és diplomáciai fáradozások, valamint az UNESCO révén folytatott tárgyalások ellenére sem adta ki mindmáig a kanadai kormány a lengyel nemzeti vagyont. A londoni lengyel emigránsok fondorkodnak és azt állítják, hogy a lengyel nemzeti kincsek a „vörös Oroszország" zsákmászállításában és műszaki segítség nyújtásában is megnyilvánul. A csehszlovák-szovjet tárgyalások eredményei biztatóak s felemelőek. Mindennél jobban bizonyítják a proletár nemzetköziség szellemében fogant együttműködés erejét, s népeink emelkedő jólétének előmozdítására irányuló tiszta törekvéseinket. Szirt. nyává váltak volna, ha a „vasfüggöny" mögé szállították volna azokat. Szeretnék elfelejteni, hogy éppen a „vörös Oroszország" volt az, amely a Katalin cárnő elhurcolta arrazzikat és más műértékeket visszaadta Lengyelországnak. És hogy ugyanaz a „vörös Oroszország" 1951-ben átadta a népi Lengyelország kormányának azt a képgyűjteményt, melyet a nácik a Varsó melletti Wilanów várkastélyból elszállítottak. Valahányszor a lengyel hatóságok a kanadai kormányhoz fordultak a visszaadás ügyében, mindig a következő elutasító választ kapták: A kanadai kormány „a gyűjtemények visszakövetelése" ügyében nem közvetíthet tárgyalásokat, mert minden közbenjárás Quebec autonómiájának megsértését jelentené. A faliszőnyegeket és egyéb műkincseket ugyanis jelenleg az egyik quebeci múzeum pincéjében őrzik. A nemzetközi jog egyik általánosan érvényes alapelve tudvalevőleg az, hogy egyetlen állam sem hivatkozhat a törvényhozásában előforduló jelentéktelen ellentmondásokra, vagy hiányzó büntetőszankciókra az önkormányzati szervek ellen, ha egy másik állam feltétlenül jogos követeléseinek teljesítéséről van szó. Akad-e ember, aki elhiszi, hogy a kanadai központi kormány hatalma gyengének bizonyulna a quebeci helyi kormányzattal szemben? Hiszen a quebeci kormány tagjai voltak azok, akik a londoni lengyel „emigráns kormánnyal" közvetlen összeköttetésbe léptek! Mindez éles ellentétben áll a nemzetközi joggal, és csak azt bizonyítja, hogy a kanadai kormány becsületessége és jóaka rata igen problematikus. A kanadai kormány felelős • lengyel nemzeti mükicsekért amióta megőrzésükre vállalko zott. Követeljük, hogy Lengye' ország értékes nemzeti műkincseit minél előbb juttassa' vissza egyedül jogos tulajdont, sának, a lengyel népek. ALEKSANDER PLACZKOWSK Lengyel nemzeti kincsek kanadai őrizetben