A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-10 / 6. szám

gótikus Szent Kereszt temp­m, előtérben a reneszánsz harang toronnyal ШтаМ feleit A restaurálásra varó Thököly vár bástyái rchiávaí is, a Szapolyaiakkal, cykkal, de főleg a pallósjoggal első Thökölyekkel. A várurak en áron meg akarták törni a nyfejü és büszke késmárki pol­cát. Ez a küzdelem csekély hatvan tartott és csupán a harmadik ölynek, II, Istvánnak sikerült ki­segitséggel Késmárkot térdre szerlteni. Erről a Thökölyről fel gyezte a krónika, hogy a város­iát egyszerűen elfogatta, „szakál-és bajszukat kitépette s velük tette". késmárkiak azonban, ahogy a történelem igazolja őket, nem к kicsinyeskedő haragtartók. El­bán szabadságszerető hazafiak k. Midőn Thököly Imre kibontotta ibadságharc zászlaját a Habsbur­ellen, Késmárk egy emberként rakozott Thököly mellett. És végig kitartott. zid habozás után a késmárkiak ákőczi Ferenc pártjára állottak, idságszeretetükért véradót fizet-Mert Heister generális a város ele után bosszút áll a Nagyságos leiemhe2 hű városon. Többek közt izteti Kray Jakab volt városbírőt, Márton szenátort és Topperczer céhmestert, Rákóczi odaadó hi-Krayről, aki éveken át fegyvere­cözvetltett Danzigból II. Rákóczi tc részére, а XIII város krónikája •ja: „War ein fürtrefflicher prak­daher er auch von dem Fürsten :zi unter schiedlichen Secret­in und andere Laender geschickt ?n." (Ügyes gyakorlati ember akit azért Rákóczi fejedelem kü­ző titkos ügyekben más orszá-i küldözgetett"). itis, tűzvész és ellenreformáció Itották a várost. Ipara, kereske­visszaesett, a virágzó város jobban hanyatlott. 1848-ban tan még egyszer feltámadt régi sége. A városháza tornyán Kos­zászlaját lengeti a szél és a kö­»rdők — bár kissé svábos kiej­a Kossuth-nótét visszhangoz­maj Késmárk történelmi múltja >k más műemléke vonzza a tu­. Nem csoda. A Thököly vár res­lásra váró bástyái már maguk­kőrmönfontan kieszelt kulissza­hatnak. A szepesi reneszánsz ban épült Campanella (harangto­, a gótikus Szent Kereszt temp­tak reneszánsz tornyával egye­m festői bájt kölcsönöznek az városkának, amelyben Európa gyobb fatemploma áll. Etemplom története nem min­dennapi. Az ellenreformáciős idők 1682-i országgyűlése a luther tanokhoz hü késmárki polgároknak kegyesen megengedte, hogy a város falain kívül egy fatemplomot építhet­nek, melynek „bejárata nem lehet feltűnő helyen, .nem lehetnek kőalap­jai sem tornya, sem harangja, és fa-Iáiba egyetlen vasszeg sem verethetik." Két hithű késmárki polgár nagy út­ra kél és gyűjtőlwel bevándorolja fél Európát. Megjárták Németországot, Dániát, Svédországot... Hat esztendő elteltével hazajöttek, 792 körmöci ara­nyat hoztak és egy csillárt Nürnberg­ből, amely -ma is ott függ a templom mennyezetéről. A fennmaradt ado­mánykönyvben az első adakozóként XII. Károly svéd király szerepel... Azonban ellenreformáció ide, ellen­reformáció oda, a kor rányomta bé­lyegét a templom belsejére is. Barokk az oltár, barokk a szószék és barokk stílusban festettek a kevésbé sikerült bibliai jelenetek is ebben a protestáns fa templomban, ahová 1400 hivő fér be. S bár maga a templom fából épült, a két sekrestye kőből van; az egyik korcsma volt, a másik iskola. Kevésbé érdekes a fura stílusban épült új evangélikus templom, melyet Hansen bécsi építész tervezett és épí­tett fel a múlt század végén, bizánci kupolával, jeruzsálemi ablakokkal és török márványból faragott oszlopok­kal. Egy dolog azonban nevezetessé teszi. Benn a mauzóleumban vannak elhelyezve Thököly Imre 1906-ban Tö­rökországból hazahozott hamvai. A mauzóleum belső falán pedig magyar, szlovák és német nyelvű tábla hirdeti a nagy szabadságharcos halhatatlan emlékét. Thököly Imrétől kezdve Krayval és társaival, valamint a negy­vennyolcas honvédekkel folytatva a vár udvarán kivégzett partizánokig a sor úgyszólván töretlen. És ma is az, mert a vészek elmúltéval, a harcok elülte után a város ismét rátalált sze­repére а mi szocializmust építő és békét védő haladó világunkban. Fejlő­dő ipara (híres az Ízes fűszeres kés­márki kolbász, a lenvászon és a kés­márki bútor), növekvő idegenforgalma és élénk kereskedelme bizonyltja, hogy Késmárk városában szerencsés módon találkozott a múlt és a jelen. S ha ilyenkor tél derekán süvít is a szél Késmárk felett, hordja a havat a Tátra felől, a múlt mutatta jöven­dőbe vezető utat sohasem lepi be a hő. A Thököly mauzóleum az új evangélikus templomban Az új evangélikus templom

Next

/
Thumbnails
Contents